free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Szingli anyuka

pszichologus@borsa.hu         Címkék: anyuka, egyedüllét, szakértő, szingli, válás 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Doktornő!

3 éve, hogy a férjem elhagyott minket a lányommal, 2 éve már a válást is kimondták. Azóta nem volt új kapcsolatom (még alkalmi sem). Kérdésem az, hogy ez bajt jelent-e ("ez a nő nem normális"), illetve mit tehetnék, ha nem visz rá a lélek a kezdeményezésre (még ha arra lenne is akár lehetőségem)? Igazság szerint most kezdem csak igazán értékelni (élvezni) a "szingliség" előnyeit.
Mi a válasza számomra?

Üdv: Marika

Kedves Marika,

ha nem probléma, maradnék a tegeződésnél, ahogy a többi olvasóval is. A nők sok minden miatt lehetnek "nemnormálisak". Az elmúlt évszázadokban hol a hisztériás tüneteket próbálták meg a testben ide-oda vándorló méhhel megmagyarázni, hol a menstruáció miatt kerültek perifériára (az egyik önkormányzat még néhány héttel ezelőtt is közleményben kérte a menstruáló anyukákat, ugyan volnának szívesek inkább az apával leengedni a gyereket a grundra, mert felingerlik a kóbor kutyákat!). Magyarán, a "nőség" önmagában is sokszor a normától elütővel egyenértékű. A szingliség pláne! Az egyedülálló nő, azt hiszem, azért igazán félelmetes, mert nem egyszerűen átgázol az évezredes sztereotípiákon, de sikerül is neki. Kiderül, hogy férfitámogatás nélkül is ki tud cserélni egy villanykörtét, és nem muszáj a benzinkutasoknak bokavillantania, csak hogy valaki megtankoljon helyette: egyszerre képes pénzt keresni/eltartani magát és a családját, háztartást vezetni, és még elégedettnek is maradni a tetejébe! Talán valami ilyesmit értettél a levél végén azon, hogy "most kezdem csak igazán értékelni (élvezni) a szingliség előnyeit".

Az identitás kialakulásának egyik elmélete szerint elsősorban a serdülőkor feladata, hogy tisztába kerüljünk azzal, kik is vagyunk valójában (nem véletlenül éppen a kamaszkor az az időszak, amikor a legtöbb szerepet, álarcot, imidzset kipróbáljuk, csak hogy rátaláljunk a leginkább testhez állóra). A fejlődést hangsúlyozó teória szerint a következő életszakasz, a fiatal felnőttkor feladata az intim kapcsolatok kialakítása, illetve az ilyen jellegű viszonyokban való helytállásra/részvételre való felkészülés. Mindez persze nem azt jelenti, hogy az ember korábban, tizenévesként ne lehetne szerelmes - mi az, hogy! -, hanem inkább olyasmit, hogy a kamaszkori kapcsolataink is sokszor az önazonosság keresésének rendelődtek alá (vagyis elsősorban önmagamat próbálgatom, tesztelem a kapcsolataimban, nézegetem a másik tükrében; a későbbiekben - szerencsés esetben - már a másik elfogadása és a kapcsolatban való feloldódás válik hangsúlyosabbá). Miért fontos itt mindez? Mivel a nőkkel szemben egyébként is elvárás vagy kulturális előírás a "másokkal való fokozott törődés", illetve a "kapcsolatban-lét", sok esetben az identitás kialakítása, az "önmagam átélése, kidolgozása, megfogalmazása" háttérbe szorul a másokról való gondoskodással szemben. Vagyis a nők egy része az érett, felnőtt identitás elérése nélkül lép be a szerelmi kapcsolatokba vagy a házasságba. Anélkül "oldódik fel" a viszonyban, hogy valaha is átélte vagy kipróbálta volna, hogy kicsoda (csúnyán fogalmazva: nincs szilárd identitás, aminek fel lehetne oldódnia).

A "szingliség" periódusa gyakran épp a hiányzó serdülőkort pótolja: előáll egy olyan élethelyzet, amikor szokatlan, korábban ismeretlen feladatokkal kell megbirkóznunk, amikor megismerkedhetünk a határainkkal, azzal, hogy mekkora a teherbíró képességünk, a kitartásunk és így tovább. A magunkról korábban kialakított képet alaposan felülírják az új tapasztalatok (például az idáig érvényes "én ezt nem élném túl" helyett a kompetencia és büszkeség ismeretlen érzései kerekedhetnek felül). Amíg van mit tanulni, van mivel ismerkedni, addig kimondottan előnyös lehet az egyedüllét. Miután kipróbálhattad önmagad különböző helyzetekben, megerősödtél, talán fontosnak tartod majd azt is, hogy feltárd magad mások előtt, vagy hogy átadhass magadból valamit másnak. Nyilván az időhatárokat mindenkinek magának célszerű megszabnia, de úgy gondolom, hogy kizárólag az egyedüllétre berendezkedni hosszú távon nem célravezető (a fejlődés szempontjából sem, hiszem a továbblépés záloga, hogy egy kapcsolaton keresztül tanuljunk magunkról, például olyasmiket, hogy mennyire vagyunk képesek az újonnan megszerzett képességeinket megőrizni egy domináns személyiséggel szemben is satöbbi.). Azt írod, a lehetőségeket látod a kapcsolatteremtésre, csak egyszerűen eddig nem volt kedved hozzá. Siettetni semmit sem kell, de valamikor érdemes lesz szembenézned azzal is, hogy az egyedüllét varázsán kívül van-e még bármi, ami visszatart attól, hogy megismerkedj valakivel (például a kudarc megismétlődésétől való félelem, a kivívott önállóság elveszítésétől való aggodalom, a gyerek elfogadása vagy épp az ő véleménye miatti szorongás satöbbi).

A folytatáshoz sok sikert kívánok,

üdvözlettel: Fiáth Tita
 



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés