free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Ha gyászol a barátod

pszichologus@borsa.hu         Címkék: gyász, halál, pszichológus, szakértő, tabu 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Titanilla!

Néhány nappal ezelőtt váratlanul elhunyt a legjobb barátom édesapja. Az én családomban szerencsére még nem történt haláleset, vagyis közeli rokonomat, barátomat még nem veszítettem el, talán éppen ezért (is) borzasztóan szerencsétlenül állok a dolgokhoz. Egyszerűen nem tudom, mit mondhatnék a barátomnak. Nem vagyok erre felkészülve. Gondolom, bevált recept nincsen, de most nagyon fontos és sürgős is lenne, ha néhány mondatot írnál arról, mit tegyünk, vagy mit ne tegyünk semmiképpen.
Előre is köszönöm (és bocs a sürgetésért, de tényleg fontos)! Üdvözlettel: Erika

Kedves Erika!

Igazat kell adnom a zárójeles "is"-nek: nem egyszerűen arról szól a hasonló helyzetekben tapasztalt "szerencsétlenkedésünk" és tehetetlenségünk, hogy nem volt még saját élményünk a haldoklással/halállal/gyásszal kapcsolatosan, hanem arról is, hogy kultúránkban - Polcz Alaine gondolatát kölcsönvéve - a halál az utolsó, stabilan kapaszkodó tabu. Néhány szubkultúrát leszámítva nem szívesen beszélünk a halálról, és - akárcsak ilyen-olyan krémekkel vagy sebészkésekkel az öregedés jeleit - többnyire takargatjuk a gyásszal együtt járó érzelmeinket is. Újabb jeles az éleslátásért, amikor azt írod, "bevált recept nincsen": a gyász valóban minden esetben egyedi, de azért igyekszem összegyűjteni a legfontosabb jellegzetességeket és gyakorlati tanácsokat. A gyász "milyensége" és lefolyása számos tényezőtől függ: milyen viszonyban voltunk az elhunyttal (rokonunk, barátunk volt-e az illető; mennyire volt szoros a kapcsolatunk); váratlanul ért-e a halál, vagy számítani lehetett rá (nem mindegy, hogy hosszas betegeskedés után halálozik el valaki, vagy például balesetben veszti életét); jelen voltunk-e a haldoklásnál, vagy a halál bekövetkeztekor; milyen szerepet szánunk magunknak a történtek értelmezésében (például borzasztóan megnehezíti a gyászmunkát, ha úgy érezzük, nem ápoltuk a haldoklót megfelelően; ha öngyilkosság esetén magunkat hibáztatjuk; ha a közlekedési balesetet mi okoztuk satöbbi.); illetve, hogy milyen az alapszemélyiségünk, a megküzdési kapacitásunk; férfiak/nők vagyunk-e és így tovább.

Az esetek sokfélesége miatt a gyász folyamatát nem lehet táblázatokhoz igazítani. Bár a legtöbb, a témával foglalkozó szerző a kezdeti, dermedt sokk állapotát követő változatos gondolatokról és érzelmekről beszél - például tiltakozás, kétségbeesés, düh, alkudozás, szomorúság, szorongás -, valamint a befejező, "megnyugvásnak", "újraszerveződésnek és helyreállásnak" nevezett stádiumokban látja a gyászmunka lezáródását, ezek a szakaszok egészen változatos sorrendben követhetik egymást. A gyász a szerfüggőséghez hasonlóan többnyire hullámzó lefolyást mutat: az időszakos felépüléseket/helyreállásokat meg-megszakítják az erőteljesebb érzelmi hullámok. Összességében azonban elmondható, hogy még a normál gyász esetében is sokféle érzelemmel találkozhatunk, amelyek intenzitásukat és megjelenésüket tekintve szintén igen változatosak lehetnek (vagyis a gyászoló az egyik pillanatban hevesen sírhat, a következőben már erős bűntudat gyötri, dühössé válik, tör-zúz, átkozódik, majd csendesen visszavonul és órákig ül üres tekintettel az ablak előtt).

Nézzük a történéseket most már a te teendőid és lehetőségeid felől. A gyászolók jó részét erőteljesen megviseli az elveszített személy halálát követő színjáték. Éppen emiatt - különösen, ha a legjobb barátodról van szó! - törekedni kell az őszinteségre, a kommunikációs gátak lebontására, és az érzelmek nyílt kifejezésére - amint azt fentebb már írtam -, a szomorúság, harag, illetve ezeknek sírásban, kiabálásban való kifejezése természetes jelenségeknek számítanak. Ezekben a helyzetekben a jelenlét a legfontosabb. Mostanában kérdezték tőlem: "Mit is mondhatnék a férjemnek, akinek meghalt az anyukája? Ő olyan okos, semmivel sem tudom biztatni, amit ő ne tudna már!" Nos, a gyászoló támogatásakor nem az a dolgunk, hogy rálicitáljunk az Új Magyar Lexikonra, illetve előadjuk a túlvilági élettel kapcsolatos hiedelmekről vagy a veszteségkor átélhető érzelmek palettájáról való tudásunkat. Az érzelmek átélését kell lehetővé tennünk: ha ezt tudatosítjuk magunkban, akkor a saját hallgatásunkat nem tehetetlenségként, hanem a segítség kifejeződéseként élhetjük át (ami a kéz, váll megsimogatásával, öleléssel még inkább kifejezhető).

A hosszan tartó, parttalan zokogás néhány kérdéssel feloldható, ugyanakkor nem szabad azonnal a hivatalos teendőkre - a temetkezési kft.-kkel való veszekedéstől a legkiválóbb szónoki képességekkel bíró papok kiválasztásáig - terelni a szót. Később viszont, ha már a gyakorlati kérdésekről is beszélgetünk a gyászolóval, lehetőleg ajánljuk fel a segítségünket. Llényeges, hogy ne "úgy általában", hiszen a legtöbb gyászoló nem szeretne a környezet terhére lenni: mindvégig fontos, hogy egészen konkrét dolgokban kínáljunk segítséget a temetésen szavalók megszervezésétől a későbbi hetekben való közös uszodalátogatásig vagy realxációs tanfolyamon való részvételig.

A gyászolót lehetőleg ne hagyjuk magára, ez nem feltétlenül a tolakodó jelenlétünket jelenti: egyszerűen azt, hogy segítsünk néhány gyakorlati ügyben a főzéstől a takarításig, illetve bátorítsuk az érzelmek kinyilvánítását a beszélgetéseink során. Ugyanakkor ne próbáljuk elrángatni a gyászolót "bulizni", csak mert azt hisszük, hogy a mielőbbi felejtés, szőnyeg alá söprés a legjobb stratégia hosszú távon: inkább hívjuk fel a gyászoló barát/rokon figyelmét, hogy ne törekedjen arra, hogy "minél előbb túl legyen rajta", csak mert másoktól ezt látta, vagy mert egyesek erre biztatták.

A normál gyásztól különböző folyamat a komplikált gyász: itt elhúzódó, rendkívül intenzív gyászmunkával, vagy épp ellenkezőleg: bagatelizációval találkozhatunk. Sok esetben az érzelmek nyílt megjelenése helyett/mellett testi betegségek alakulnak ki. Nagyon fontos, hogy ezekben az esetekben - illetve a normál gyász esetén is, ha a gyászoló szükségesnek érzi, vagy szívesen fordulna támogatásért, tanácsért valahová - segítsünk abban, hogy a gyászoló megfelelő szakemberhez jusson. Pszichológiai, pszichiátriai segítséget a Napfogyatkozás Egyesületen keresztül találsz itt egyéni és csoportos terápiák  is vannak gyászolóknak Mindemellett ajánlom Polcz Alaine és Verena Kast könyveit (Gyászban lenni; A gyász. Egy lelki folyamat stádiumai és esélyei; Kötés és oldás. Új lehetőségek gyász és válás után.), illetve a Pilling János által szerkesztett köteteket (Gyász; A haldoklás és a gyász pszichológiája; Segítség a gyászban).

A barátod támogatásához nagyon sok kitartást és lelkierőt kívánok.

Üdvözlettel: Fiáth Tita

 



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés