free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Élet a halál előtt

Maul Ági         Címkék: betegség, élet, halál, hospice, rák 0 hozzászólás

A halállal nem szívesen foglalkozunk, ám van, hogy muszáj. A beteg élet is élet - vallják a a hospice szervezetek. Látogatást tettünk a Budapest Hospice Házban.

Hospice

Ajánló

Az otthoni ellátásról

A Magyar Hospice Alapítvány alaptevékenysége az otthoni betegápolás, amihez a Budapest Hospice Ház nyújt intézményi hátteret. Az Orvosokból, pszichológusokból és ápolókból álló csapatok Budapest 13 kerületében látják el  otthonukban a betegeket. Mivel 24 órás betegfeügyeletet nem tudnak vállalni, ezért az ellátás feltétele, hogy a beteg gondozásában a család folyamatosan részt vegyen.

Az alábbi linkeken még többet megtudhattok a daganatos betegségekről, a hospice-ról, és arról, hogy Budapesten kívül, mely városokban léteznek hospice ellátást végző szervezetek.

Életünk során sokan sokszor csak sodródunk, automatán játsszuk szerepeinket, "eljátsszuk" életünket, anélkül, hogy valóban élnénk, megélnénk, átélnénk, igazán önmagunk útjára találnánk. Nem jól élünk, drasztikusabban fogalmazva, szinte nem is élünk, csak működünk. A halállal pedig még annyira sem foglalkozunk, mint az élettel. Kitoljuk tudatunkból, tabuként kezeljük, ahogy azt Polcz Alaine - majd kiderül, nem véletlen hivatkozunk épp őrá - is megfogalmazta több könyvében.

Ám van, amikor az élet egy gyógyíthatatlan betegség formájában rákényszeríti az embert, hogy foglalkozzon a halállal, és akár önmagunk, akár közeli hozzátartozónk halandóságával szembesülve hirtelen az élet is más színben tűnhet fel. Tudjuk, hogy cikkünk címe némileg Feldmár András munkájának címét "lopja", de egyrészt tőle szerintünk nem szégyen lopni, másrészt ennél jobban mi sem tudjuk megfogalmazni, azt, amit mondani akarunk, hogy van élet a halál előtt. Sokkal a halál előtt is van élet, és kevéssel a halál előtt, a halál árnyékában is van élet.

Ma Magyarországon a rák az egyik vezető halálok, évente körülbelül harmincnégyezer ember hal meg daganatos megbetegedések következtében. A betegeknek nagyon nagy többsége hosszabb-rövidebb szenvedés után, fájdalmaktól kísérve, nem családja közelében, hanem kórházi osztályokon tölti utolsó idejét. Azt senkinek nem kell ecsetelni, hogy a magyar egészségügy, milyen állapotban van, valószínűleg a legtöbb családra jut egy kórházi "horror történet", amiről leginkább nem is a kórházakban dolgozó személyzet tehet, ők is áldozatai az áldatlan állapotoknak. Mégis nehéz elfogadni azt, hogy egy fekvőbetegen felfekvések keletkezzenek, ne kapjon elég folyadékot, ne kapja meg a gyógyszerét  és így tovább "csak" azért, mert nincs elég ember, hogy fél óránként megforgassa, kiskanalanként adagolja szájába a vizet, és ne csak futtában letegye az asztalra a gyógyszert, hanem be is adja a betegnek. Arról nem is beszélve, hogy egy rideg kórházi környezet alapvetően nem sok életenergiát önt a betegekbe, ellenben mondjuk az otthoni, szerető környezettel.

Ha azt mondjuk, hogy ehhez képest léteznek olyan szervezetek, ahol kevés betegre sok orvos és ápoló jut és nemcsak azzal foglalkoznak, hogy ne legyen felfekvéseik, de még beszélgetnek is velük, lelküket, sőt a családtagjaik lelkét is ápolják, megteremtik annak a lehetőségét, hogy minél többet otthon tölthessenek betegségük alatt, akkor biztosan a legtöbben - ahogy ennek a cikknek az írója is először így volt - arra gondolnak, hogy: persze, de ezt nem mindenki tudja megfizetni. Pedig a hospice szervezetek pont ezt nyújtják a betegeknek és hozzátartozóknak, és mindezért egy fillért nem kérnek és fogadnak el.


Évente több mint harmincezren halnak meg rákban

A hospice szolgáltatással kapcsolatban ez volt az egyik első meglepetés, ami a Borsamunkatársat érte, de nem az utolsó. Persze nem csinálunk úgy, mintha feltaláltuk volna a megoldást, nem tudjuk azt mondani, hogy "gyerünk, mostantól minden végállapotú rákbeteg kerüljön egy hospice szemléletű intézménybe, kórházi osztályra, és akkor senki nem fog többé embertelen körülmények között meghalni". Mondanánk, de sajnos az igazság az, hogy bár az 1991-es indulása óta a hazai hospice mozgalom nagy fejlődésen ment át, a rákos betegeknek ma is csak az elenyésző számát tudják kezelni, gondozni. Egyszerűen nincs rá kapacitás.

A hospice mozgalom kialakulása

Az első kifejezetten hospice intézmény a 1967-ben nyílt meg Angliában. A londoni St. Christophers Hospice vezetője Cicely Saunders volt, aki még ápolónői munkája során jött rá, hogy a korábbinál nagyobb hangsúlyt kell fektetni a haldoklók testi fájdalmának enyhítése mellett a  pszichés, szociális, spirituális "fájdalomcsillapításra" is.

A hospice a hetvenes években vált mozgalommá, kialakult a betegek otthoni gondozásának modellje, majd fokozatosan létrejöttek a nemzeti hospice programok, ma a világ 100 országban létezik a hospice.

Pedig az is csoda, hogy egyáltalán van rá kapacitás, hiszen profitjuk nincs, nem pénzért csinálják, amit csinálnak, viszont nekik pénzbe kerül a villany, a gyógyszerek, az orvosok, ápolók munkája, és még sorolhatnánk. Ilyen nehézségek között üzemelteti a Magyar Hospice Alapítvány is a 2005-ben megnyitott, tíz férőhelyes Budapest Hospice Házat, amely az első és egyetlen olyan önállóan működő, nonprofit szervezet, amely a gyógyíthatatlan betegek számára teljes körű ellátást biztosító hospice szolgáltatást nyújt. Költségeiknek körülbelül 35-40 százalékát fedezi az OEP, a maradékot folyamatos pályázatírással, valamint adományokból és egy százalékokból kell előteremteniük. Az alapítvány szakpszichológusával, Dr. Biró Eszterrel a hospice ház Kenyeres utcai épületében találkoztunk. Az épület hangulata meglepett minket. A narancssárgára festett falak napsütéses melegséget sugároznak, az épület közepén barátságos társalgó,  könyvespolcokkal, a sarokban egy zongorával. A falakon - mint utólag megtudtam - Majzik Mária  domborművei, a buja növényzetű kert még zuhogó esőben is barátságos. Még az elhúnyt betegek búcsúztatatására használt pici kápolnának berendezett szoba sem ijesztő egyáltalán.


Barátságos hangulat a Hospice Házban

Biró Eszter komoly arccal, mondandóját következetesen felépítve adja át nekünk, mi is a hospice látásmódja, mit tesznek ők, a Budapest Hospice Ház dolgozói a betegekért és családjukért. Érződik, amit ő és munkatársai tesznek nem csak munkának tekintik, szívügyük a hospice. Gyorsan kiderül, hogy a hospice ellátás nem csak a személyi feltételek hiánya miatt nehezen megoldható a kórházakban, hanem azért is, mert a végállapotú rákos betegek kezelése egy olyan speciális szakterület, amit külön el kell sajátítani. Ahogy ő mondja, nemcsak arról van szó, hogy szeretik a betegeket, testi és lelki szinten egyaránt - "egészben"- tekintenek rá, és a családjukkal együtt, családban gyógyítják őket. Hanem arról is, hogy ez egy külön szakma.

Az a kép is már a múlté, hogy egy rákos beteg fájdalmait alig, vagy csak úgy lehet csillapítani hatásosan, ha a morfintól folyton alszik. A fájdalomcsillapításnak ma már sok és nagyon hatékony módszere van, de ezek alkalmazása is speciális szakértelmet kíván. Ám szerencsére ezzel sok orvos is tisztában van az alapítványnak jó a kapcsolata velük, gyakori, hogy maguk az orvosok irányítják a végállapotú betegeket valamelyik hospice intézmény felé. Nem arról van tehát szó, hogy a hospice mozgalom  szemben állna azzal, ami a hazai egészségügyben tapasztalható, a hospice nem a rossz állami egészségügyi ellátás helyett van, hanem egy hiányt tölt be. Eg olyan tevékenysgéet valósít meg, amely az álami egészsgügyben csak lassan látszik meghonosodni. "Végül is egy onkológusnak is jobb, ha a betegnek úgy mondhatja, hogy ő már nem tud érte mit tenni, hogy közben ajánl neki egy helyet, ahol hatékonyan enyhíthetik a tüneteit"- mondja.


Bíró Eszter, Hospice Alapítvány szakpszichológusa

És leggyakrabban ez az a pont, amikor a betegek kapcsolatba kerülnek az alapítvánnyal, vagyis, akkor, amikor az orvosok már széttárják a kezüket. Ritka, hogy már a diagnózis felállítása után megkeresik őket a betegek, pedig a hospice ház akár már ilyenkor is tud segíteni pszichológiai támogatással,  a fájdalom ambulancia szolgáltatásaival, valamint a nappali szanatórium foglalkozásaival, ahol csoportosan végezhetnek kreatív tevékenységet, együtt lehetnek, beszélgethetnek.

A hospice-szal kapcsolatban annyit sokan tudunk, hogy sokszor otthon ápolják a betegeket, de azt gondolnánk, hogy ez csak addig tartható, amíg viszonylag jól van a beteg és, ha már nagyon rosszra fordul az állapota, akkor van szükség arra, hogy felvegyék őket a hospice házba. Ám ez a feltevésünk sem állta meg teljesen a helyét. "Persze attól, hogy mi azt tartjuk és látjuk, hogy a többségnek jó, ha otthoni környezetben van,  előfordulhat, hogy valaki a kevés kivételhez tartozik, nem érzi jól, vagy nem érzi biztonságban magát otthon. Például fél, vagy a családtagjai félnek. Nem lehet előírni a betegeknek, hogy haljanak meg otthon a saját ágyukban. Nem egy szemellenzős mindenáron segítésről van szó, mint a mikor mindenképpen átsegítjük az idős nénit a túloldalra, ha akar menni, ha nem" - magyarázza Biró Eszter.

1. Élet a halál előtt
2. Nem meghalni jönnek ide



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés