free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Távkapcsolat és megcsalás

pszichologus@borsa.hu         Címkék: megcsalás, pszichológus, púder, szakértő, távkapcsolat 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Titanilla!

A barátom március óta kint van külföldön. Amikor kiderült, hogy sikerült neki kijutni, akkor alig maradt időnk, hogy megbeszéljük, hogy bírom majd én ki ezt a távolságot. Előző kapcsolatomban is el kellett szenvednem a távolságot és amikor még csak ismerkedtünk mostani barátommal, mondtam is neki, hogy én nem bírok ki még egy távkapcsolatot.  Erre megkaptam újra az élettől.

Én most fejeztem be egy kétéves sulit, a barátommal abban a szállóban ismerkedtem meg, ahol laktam. És hát nem csak vele. Egy másik fiúval is, akivel eleinte nekem csak az volt a célom, hogy fussunk együtt, ne egyedül kelljen. Erről a barátom is tudott. Elkezdtünk futni, aztán abból a rendszerességből nem futás, hanem beszélgetés lett, sms, e-mailezés, aztán a háztetőn ittunk pezsgőt eperrel. Ott volt az első elgyengülésem, és az első összebújás. Ha igazán őszinte akarok lenni én alakítottam úgy, hogy felgyorsuljanak az események. De aztán eltoltam  magamtól, eszembe jutott, hogy mit is csinálok, amikor van valakim. A barátom ebből annyit tud, hogy pezsgőztünk.

 

Mikor befejeztem a sulit, úgy döntöttem, eljövök a városból és hazaköltözöm. A hazaköltözést megtudta ez a fiú is, és az utolsó együtt töltött estén történtek miatt nem hagy nyugodni a lelkiismeretem. Történtek érintések, elég rendesen belementünk és hát nehéz volt leállni. Akkor volt először, hogy elcsattant az első szájas puszi is. Másnap hányingerem lett, hogy mit műveltem a barátommal szemben és hogy ez már simán megcsalás. A lelkiismeretemmel nem tudok elszámolni, és hogy ebből valamit is elmondjak a barátomnak. Lehet hogy mint barát hiányzik valaki? Azért keresem a másik fiú társaságát? Azért közeledtem, hogy ne legyek egyedül? Nem tudom, vagy csak nem vallom be magamnak? Nem tudom...

A barátom ismer és ő az, aki teljesen el tud fogadni és úgy szeret, ahogy vagyok és én is érzem nála, hogy mélyek és tiszták az érzései felém. Mondta, hogy őt nem zavarja ha ezzel a fiúval vagyok, de kérdezett tőlem egy olyat, hogy megmozgat-e engem. Erre azt mondtam: nem hagy hidegen. Nem csinált jelenetet. Hú pedig én meg milyen jelenetet hisztit csapok l, amikor ok nélkül féltékenykedek. Aztán rájöttem, nekem ő –  a mostani barátom - kell!!! Másnap sokat beszélgettünk és mondta, nem akarja tudni, mikor vagyok azzal a fiúval, hogy mit csinálunk együtt, csak ne csaljam meg. Később felhívott, hogy elmondja, szeret nagyon. A pasik megérzik, mikor kell gyengédséget adagolni.

A másik fiú azt mondja, ha már ezt megtudtam tenni, hogy idáig eljutottam, akkor nem vagyok boldog, de lehet, hogy szerelmes se a barátomba. Sokszor én is észreveszem magamon, hogy ellentmondásos, amit mondok. Megyek ki a barátomhoz két hét múlva, ott terveztem, hogy elmondom neki, de nem tudok addig várni, akkor ott kint fog összeomlani. Vagy most már hallgassam el előle? Nem tudom mit tegyek!! Távol vagyunk egymástól, most két hetet együtt leszünk, de utána újra külön hét hónapot. Vajon mennyit bír el/ki egy kapcsolat? Lehet, tényleg igaz rám, amit az általános horoszkópban olvastam a vízöntőkről, hogy nekik mindig kell valami más, izgalom és hogy picit hűtlenek, felszínesek a párkapcsolatban, igénylik a szabadságot a kapcsolatuk mellett is, de nagyon ragaszkodnak a biztos ponthoz?!

Nem tudok tanulni, nem tudok a munkakeresésre koncentrálni... Nem megy most semmi... Csak itthon vagyok, és élősködök anyukámon, mennek üresen a napjaim. Nagy dilemmában vagyok és abból is kitűnik hogy nehéz eset vagyok, mert hogy egy barátom sincsen, akivel ezt őszintén megbeszélhetném.

Várom türelemmel mielőbbi válaszodat, hátha utána már könnyebben tudok dönteni hogy mit is tegyek.

Csenge

Kedves Csenge,

hasonló helyzetekben a döntéspszichológusok többnyire azt javasolják, hogy tegyük mérlegre az érveinket pro és kontra. Mielőtt még felírnád egy félbehajtott papírra a fiúk neveit, és elkezdenéd oszlopokba gyűjteni a plusz- és mínuszjel alá, hogy mi szól mellettük és ellenük, első lépésként azt mondnám, hogy szálazd szét ezt a meglehetősen összetett szituációt egyszerűbb kérdésekre. A leveled alapján úgy gondolom - és ezt több helyütt magad is megerősíted -, hogy itt nem csupán két kapcsolat közötti választásról van szó, hanem egyéb, az életedet és a jövődet nagyban meghatározó szempontokat is mérlegelned kell.

Próbálj meg egy kicsit elgondolkozni az alábbiakon is: pontosan mi szólt amellett, hogy hazaköltöztél a szüleidhez. Mennyire voltak fontosak a kényelmi szempontok; milyen esélyeid vannak arra, hogy testhezálló munkát találj ebben a városban; vajon az internethasználat valóban annyira lényegesnek, és egyéb úton megoldhatatlannak tűnt, hogy emiatt meg kellett változtatnod a lakóhelyed; hol vannak a barátaid; mennyire vártad ettől a költözködéstől azt, hogy így voltaképpen nélküled is megoldódik a másik fiúval kialakult helyzet - pusztán a távolság miatt? További kérdések, hogy egyáltalán milyen típusú kapcsolatra vágysz jelenleg: szükséged van-e arra, hogy hosszú távon elköteleződj valaki mellett, vagy egyelőre - ahogy a Vízöntő jegyűekkel kapcsolatban megemlítetted - inkább "felszínesebb" viszonyokban, felgyorsult eseményekben, "pörgősebb" dolgokban éreznéd jól magad? Mindez azért is fontos, mert azt írod, hogy ha a mostani barátod mellett teszed le a voksot, akkor újabb hét hónap egyedüllét vár rád: fogod-e tudni, hogy a növekvő keserűséged otthon, a szüleid mellett unatkozva az adott élethelyzetnek, vagy a barátodnak, mint távollévő társnak szól-e? El tudod-e kerülni, hogy akár akaratlanul is őt tedd felelőssé azért a szituációért, amibe több mint fél évre bezárkózol? Találsz-e a pasiváltáson kívül más megoldást arra, hogy tartalmasan teljen a hátralévő, egymagadban eltöltendő idő? És persze: megéri-e ennyit várni Bencére, miközben gyűlölöd az egyedüllétet?

A két fiú közötti döntés persze újabb kérdőjeleket vet fel. Azt hiszem, nem is az az elsődleges, hogy mi számít megcsalásnak (mert akkor agyalhatnánk olyasmiken is, hogy bűn-e a gondolatbűn, ahogy a katolikusok vagy az 1984 című regény diktátorai állítják - hiszen magad is elismered, hogy igenis vágytál az új fiú közelségére, érintésére, a vele való, egyre intimebbé váló találkozásokra). Talán precízebben hangzik a kérdés úgy, hogy megtedd-e a komolyabb elköteleződést jelentő, további lépéseket. Nem gondolom ugyanis, hogy hazudnál magadnak, és ne tudnád pontosan, hogy ami köztetek történt, igenis jól esett/élvezted - úgy látom, azt nem tudod eldönteni, hogy szükséged van-e mindarra, ami azután következne, ha továbbra is engednél a vágyaidnak. Szakítanál-e a barátoddal a másik kedvéért; el tudod-e képzelni őt mint stabil társadat, mint olyasvalakit, aki iránt az erős vonzalmon és szexuális vágyon kívül mást is érzel?

Próbáld meg elképzelni magad mindkét srác barátnőjeként a jövőben, és figyeld meg, mit érzel, vagyis ne csak hideg, intellektuális számításokat követően hozd meg a döntést – sokszor az érzelmek pontosabban jeleznek, éppen azért, mert a képzelet beindulásakor és az emóciók előcsalogatásakor olyasmik is számításba jönnek, amikre racionálisan mérlegelve a dolgokat sohasem kérdeznénk rá. Éld át a lehető legmélyebben a fantáziáid során keletkező érzelmeket: figyeld meg, pontosan mikor jelentkezik gyengédség, félelem, undor, harag, öröm satöbbi. Az érzésekkel kapcsolatban pedig gondolkozz el azon is, hogy vajon a másik személyének szólnak-e, vagy annak az élethelyzetnek, amit az adott fiú mellett átélhetőnek gondolsz. Itt jöhet képbe mindaz, amit a levelem elején írtam: vajon valóban az egyik/másik fiút választod-e, vagy inkább az egyedüllétet, magányt, várakozást, társaságot, gazdagságot, életerőt, pörgést és így tovább.

A leveled végén feltett kérdéseknek nyilvánvalóan akkor van értelmük, ha úgy határozol, hogy a barátoddal maradsz, és hajlandó vagy várni rá újabb hét hónapot. Bár azt neked kell eldöntened, hogy elbírja-e a kapcsolatotok az őszinteséged, úgy gondolom, hogy nem árt, ha minél alaposabban, részletesebben és életszerűbben lefested a barátodnak, hogy hogy érzed magad egyedül (konkrétan a társaság, az értelmes elfoglaltság, a gyengédség, a szexualitás satöbbi hiányát). Minél kevésbé vagy vele őszinte, annál távolabbra kerültök egymástól - nemcsak fizikai, hanem "lelki" értelemben is. Ha egyre többször kell színészkedned előtte, és egyre több titkot őrzöl, akkor egyre kevésbé fogod azt érezni, hogy megértő és szerető társad van - márpedig barátod előnye a másik fiúval szemben éppen a feltétel nélküli elfogadás képességében rejlett! A legfontosabb, hogy mindvégig legyél őszinte magadhoz, és igyekezz minél tudatosabban, az önismeretedre támaszkodva meghozni a döntéseidet.

Mindehhez sok sikert kívánok, üdvözlettel:

Fiáth Tita



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés