free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Netdzsánkik

Fiáth Tita         Címkék: függőség, idő, internet, kontroll, púder 0 hozzászólás

Nehéz eldönteni, mi számít netfüggőségnek. Ha valaki lelkes fórumozó, az még oké, de ha társas kapcsolatait és az alvást is beáldozza a világháló miatt, már gáz van.

Lassacskán a "Van-e élet a halál előtt?" problematikánál is fontosabbá válik, hogy létezik-e Internet-függőség. Noha mindannyian rendelkezünk kizárólag rósejbnit fogyasztó, NASA-hacker unokaöccsökkel, és magunk is töltöttünk már fél éjszakát a Google Earth-ön, csak hogy az ízlésvilágot letapogatandó, meglessük a szeretőnk, édesanyjának kertibútor-szettjét, kérdés, hogy hol csúszik át a patológia tartományába a kötéltánc, illetve nevezhető-e önálló betegségnek a netre kattantság.



Mint a viselkedési addikciók egyre szebben lombosodó családfájának többi tagjánál (a munkaalkoholizmustól a kleptomániáig), az internetezés esetében is néhány általános jelenséget kell megfigyelnünk. Ha kora délután zár az óvoda, de kilenc órakor - a vonyítva zokogó gyerekkel/dadusokkal mit sem törődve - még mindig a ’80-as évek szuperslágereitől megbabonázott hallóidegekkel töltögetünk egy fájlcserélőről; ha elhatározzuk, hogy munkaidőben szigorúan max negyven percet!…, aztán csak ott ragadunk a celebblogon akkor is, amikor az egész fehérorosz delegáció a mi munkaasztalunknál szemkerekít - vagyis ha képtelenek vagyunk kontrollálni a netezéssel töltött időt, és közben az egyébként fontosnak tartott foglalkozásbeli és társas szerepeinket is elhanyagoljuk, akkor bizony gáz van.

 A "problémás internethasználat" mint diagnosztikai kategória persze könnyedén a kritikusok céltáblájává válhat. Nem gáncegál, hogy a pasink a bevásárlóközpontok gépeinek vijjogó cseresznyesorait igyekszik-e egy karlendítéssel egymás mellé rendelni, vagy a neten pókerezi el a horvát útra összespórolt üdülési csekkeket? Egy gyors közbevetés: bizonyos szempontból még ez sem mindegy, hiszen számos internetes szerencsejáték esetében körülbelül tizenöt percenként van lehetőség tétet rakni. A digitális pókerek szerelmesei sokszor heteket töltenek el úgy, hogy negyedóránként alszanak öt-öt percet - ami némiképp különbözik a hat-hét napig "élesben" rulettező, az amfetamin-Red Bull kombótól fogcsikorgató dzsánkik életmódjától.



Hasonlóképpen: az e-bayről napi húsz feliratos pólót rendelő ember személyiségdinamikája más-e, mint a shopping mallokban kóválygó vásárlási mániásé? Annál, aki a szerelmi kapcsolatok helyett kizárólag pornót "fogyaszt", számít-e, hogy a napi betevőjét egy kézbe vehető magazin oldalairól, egy körúti kabinban vagy a monitorképernyőn keresztül veszi-e magához?

Noha első blikkre észrevétlenül, de azért kikandikál a lóláb. Lenni vagy net-lenni: ez itt a kérdés. Más az identitásunk, a viselkedésünk, ha testünk-lelkünk teljes nehezékével és önmagunk folyamatos megfigyelésével, monitorozásával súlyosbodva veszünk részt a szenvedélyünk tárgyát képező elfoglaltságokban, mint amikor csupán virtuálisan vagyunk jelen. Kutatások igazolják például, hogy az Internet terjedésével párhuzamosan egyre növekszik a pornóaddikt nők száma (összehasonlítva a régi, zord időkkel, amikor még pirulni kellett a tékás fiúk megjegyzései miatt).



Ahogy egyszerűbb egy elegáns gombnyomással elpusztítani több százezer embert - lásd a vadászrepülőket, atomfegyvereket és hasonló, a gyilkosságot "humánus" távolságba helyező masinákat -, mint szamurájkarddal vívni egy véreset, úgy a bankkártyás fizetés/internetes vásárlás is könnyebben aláaknázza a józan észt, a megfontoltságot és az önmegtartóztatási fogadalmakat, mint amikor a még melóverejtékünktől nedves bankókat halásszuk elő az élelmiszerboltban.

A gátlástalanságnak persze számos pozitív oldala is megjelenhet: sokan, akik a "lelepleződéstől" való félelmük miatt sohasem lépték volna át egy meleg szórakozóhely küszöbét, a kezdeti arctalanságnak köszönhetően végre társat találtak a partnerkereső fórumokon. Másoknál viszont éppen az ágyaz meg az internetfüggőségnek, hogy a szorongás látható jelei - elpirulás, kézremegés és társaik - miatt sehol sem voltak képesek igazán képviselni a véleményüket - most viszont végre találtak egy közeget, ahol, ha nem is a szó szoros értelmében, de legalább ráismerhetnek a saját hangjukra.



Ideális esetben a többi "sorstárssal" való találkozás a hétköznapi életben, az úgynevezett valóságban megjelenő nagyobb magabiztossággal jár karöltve - például. "A szőrtüszőgyulladásos csajok topikját olvasva végre rájöttem, hogy nem csak az én lábam mímel túrórudi-borítót gyantázás után, ezért bátrabban pasizhatok!" -; ugyanakkor mindennek a fordítottja is gyakori.

A problémás internetezők nagy része depresszióval, szorongásos panaszokkal küzd, és alapvetően elégedetlenebb az élettel, mint a világhálót a társas kapcsolatok bővítésére és ismeretszerzésre használó társaik. Ők azok, akik egyre jobban belefeledkeznek a blogjukon ábrázolt személyiségbe, egy-egy virtuális közösségbe, vagy néhány olyan szerepbe, amely közelebb áll az énideáljukhoz, mint a többiek számára is látható, úgynevezett objektív énjükhöz.



Az egyre irányíthatatlanabbá váló netidő számos kockázatot rejt magában a társas kapcsolatok/tevékenységek és az én beszűkülésétől az alvásmegvonáson át a túlzott koffein- vagy amfetaminfogyasztásig. Amíg a függőség meglétéről/nemlétéről vitáznak a szakemberek, töltsünk ki egy tesztet, hogy ha elméleti síkon nem is, de legalább önmagunkkal kapcsolatban tudjuk a választ!



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés