free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Az első szerelem

Borsa         Címkék: első, hímtag, levél, posta, szerelem 1 hozzászólás

Az első szerelem mindenki életében ott kísért, de Hímtag esetében egy megkésve kézbesített levél miatt kézzelfoghatóvá válnak az emlékek. Novella, első rész.

Hímtag egy esős és ködös délután a szobájában ült és azzal szórakoztatta magát, hogy az ablakon keresztül bámulta a nedves homályba vesző fák ágait, és nyíllal átlőtt szíveket rajzolt az ujjával a bepárásodott ablaküvegre, amikor valaki csöngetett az ajtaján. Hímtag kibotorkált a bejárathoz, ajtót nyitott, és egy postás a kezei közé nyomott, sűrű bocsánatkérések közepette, egy képes levelezőlapot. Hímtag nem volt éppen levert, és mélabúsnak sem érezte magát, de nem nagyon figyelt a postásra, egyszerűen csak figyelmén kívül hagyta a kézbesítőt és a szabadkozását, és azt sem találta különösnek, hogy a postás nem a levélszekrénybe dobta a lapot, hanem személyesen adta át, és közben legalább nyolcszor elnézést kért.



Telt betűk, mint megannyi gyöngyszem a képeslapon, aminek az egyik oldalán fotók voltak egy városról, ahonnan küldték, a másikon meg az üzenet. A gyöngybetűk ezeket a szavakat formálták: "Kedves Hímtag, nem tudom, hogy miért nem válaszoltál eddig egyetlen levelemre sem. De ezután már nem is várom, hogy válaszolj. Elköltöztem a városból. Ne keress többet!" Hímtag többször is megnézte a címzést. Kicsit csodálkozott, mert szokatlannak, és bár romantikus, de idejétmúlt eszköznek tartotta a képes levelezőlapot a szakítás tudtul adásához abban a korban, amikor mindenki érzi a tömegkommunikációs kánaán praktikumát. A képeslapot neki írták, feladó nem volt rajta, de abban biztos volt, hogy nő írta, és, hogy neki írta, és abban is biztos volt, hogy nem alaptalanul. Hímtag tüzetesen tanulmányozta a lapot, kétszer is megnézte a városkáról készült képeket az elején, de az sem segített az emlékezésben.

Hosszasan méricskélte a gyöngybetűket, de semmi sem jutott az eszébe, viszont amikor a postai bélyegzőn akadt meg a tekintete, egycsapásra világossá vált minden.  A postai pecsét szerint a képeslapot tizenöt évvel ezelőtt adták fel a lapon szereplő városkából. Hímtag egyszerre mindenre emlékezett. Magdaléna húsz évvel ezelőtt volt földre szállt és romlatlan szerelme Hímtagnak.

Barna szemű, barna hajú, és selymes bőrű csaj volt. De legelőször mégis az ajkaira emlékezett, amelyet olyan sokszor csókolt élvezettel az esti séták közben. Szívesen idézte fel emlékeiből az első csókot, ami egy hasonlóan esős és ködös délután csattant el egy telefonfülkében, ahová séta közben húzódtak be az eső elől.



A telefonfülke bepárásodott a lélegzeteiktől, és ők nyíllal átlőtt szíveket rajzoltak az ujjukkal az egyébként is összetegelt fülkeüvegre. A tető egy picit beázott, és örökkön nedvesség csurgott belőle, kicsit olyan volt, mintha ruhában zuhanyoznának, a talpuk alatt a padlón egy kis tócsában gyűlt össze a víz, és néha el-elment a világítás is, mintha zárlatos lett volna a fülke fényforrása, de először életükben csókolóztak…

Nagyjából húsz éve szakadt meg Magdaléna és Hímtag kapcsolata, ami tipikus tizenéves szerelem volt a maga makulátlanságával és lángoló érzelmeivel. Magdalénáék elköltöztek a városból, de megesküdtek egymásnak, hogy soha nem felejtik el a másikat, hogy minden nap írnak, és, hogy az idők végezetéig. Viszont a szakítás után az első levél, ami megérkezett Hímtaghoz az a képeslap volt, amit a kezében tartott, és az is tizenöt éves késéssel.

Hímtag nem érzett dühöt, nem háborodott fel, nem akarta beperelni a posta vezérigazgatóját, nem érezte úgy, hogy a meg nem érkezett levelek igazságtalanul fosztották meg őt egy lehetséges jövőjétől, nem akart elégtételt venni senkin az őt ért sérelmekért, csak egy dolgot akart: találkozni Magdalénával. Mivel a képeslapon található fotók és a postai bélyegző volt az egyetlen értékelhető nyom, Hímtagnak nem volt sok választása, minthogy abban reménykedik, hogy Magdaléna még mindig abban a kisvárosban él, ahonnan a képeslapot feladták tizenöt éve, ezért Hímtag még aznap este vonatra szállt, hogy másnap reggel már a városkában lehessen.



Hímtag arra ébredt, hogy a szerelvény megrándul, a mozdony veszettül dudál, de nem fékez többet, hanem simán siklik tovább a síneken a vonat. Hímtag egy ideig bambán bámulta az ablakon keresztül a tovasuhanó tájat. Az ismeretlen hegyek közötti éjszaka nem volt koromsötét, inkább fénytelen volt, csak néha bukkant elő sápadt fénnyel a telő Hold a felhők mögül. Villanyoszlopok ritmikusan szabdalták Hímtag látómezejét, hatalmas lankákon magas fák futottak el a tekintete előtt, és amíg a távoli hegyek taraja előkelően és diszkréten  hullámzott, addig a lezárt sorompók és megállóhelyek, a sínekhez közeli bokrok és fák, oszlopok és villanypóznák szemizmot próbára tevő sebességgel szaladtak bele a sötétségbe.

1. Az első szerelem
2. Útban a múlt felé



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés