free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Szűzies kezdés - 0. nap

Megyeri Nikolett         Címkék: beszámoló, fesztivál, ironmaiden, nulladiknap, sziget 0 hozzászólás

Borsamunkatársak kivonultak a Szigetre és minden nap beszámolnak a jelentős vagy legalábbis annak vélt programokról és történésekről. Képek és szöveg - nulladik nap.

Borsamunkatárs meglehetősen kedvetlenül indult neki a Sziget nulladik napjának, utólag azonban mégsem bánja, hogy jelen cikk megszületésének érdekében részt kellett vennie rajta. Ez a nap  volt ugyanis az, amikor amikor megtudta, hogy hasonlít Angelina Joliera - pedig nem -, részt vett élete első Iron Maiden koncertjén és konstatálta azt is, hogy a Sziget valószínűleg programok nélkül is működne…

Kattant a karszalag

Meglehetősen nehézkesen vágtam neki az idei Szigetnek tegnap délután. A Margit-híd és Filatorigát között a HÉV-en úgy nagyjából mindenhová elkívántam a nulladik napot kánikulástul, Iron Maidenestül. Még a megállóból befelé vezető terelőkarámban sem kapott el a szigetfíling - pedig legkésőbb ott már el szokott -, amikor pedig a körülbelül negyvenöt fokra melegedett sajtósátorban több, mint negyed órába telt, hogy megtalálják a jegyemet, akkor már kifejezetten nyűgös lettem. De ami ugye pocsékul indul, az rendszerint klasszul szokott folytatódni, úgyhogy miután kattant a csuklómon a karszalag és elindultam befelé a K-hídon, na ott már azért valamiféle pozitivizmus és kedv is bontakozni kezdett bennem.

 

 

Apropó, karszalag, nos, 2008-ra végre a Sziget is bevezette a szövet karszalagokat - a hetijegyek esetében -, aminek már pár éve mondjuk itt volt már az ideje, de ugye jobb később... Most már csak az nem világos, hogy miért nem lehet alapból különféle színű szalagokat gyártani a sima látogatóknak, dolgozóknak, sajtósoknak, fellépőknek és nagyon fontos embereknek, ahelyett, hogy mindenki egyforma színűt kap és mellé még pluszban egy megkülönböztetőt, ami viszont papírból van és mellesleg három napon belül szerintem megadja magát? Valamint az is érdekelne még, hogy vajon mire akart célozni a grafikus akkor, amikor a PRESS karszalagot sűrű cannabis mintával díszítette? (Tudom, rossz az, aki rosszra gondol, de hát szerintem ezek akkor sem vékony szárú, zöld csillagok…)

Rákendroll Disneyland

Miközben sétáltam befelé - és igen, itt már az a bizonyos hiányolt szigetfíling is csak-csak ébredezni kezdett - eszembe jutott, hogy aki minden évben kijár, annak a Sziget egy kicsit olyan, mint a szülinapja vagy a szilvesztere, ugyanis ilyenkor hajlamosak vagyunk visszagondolni a korábbi évekre - hogy akkoriban kikkel és miképpen álltunk - és számot vetni, hogy azóta mi változott… Na, éppen ez volt az, amihez nekem ezúttal egyáltalán nem volt kedvem és meg is úsztam, tekintve, hogy időközben megtaláltam ismerőseimet és reménybeli ismerőseimet a Csónakháznál. Rögvest meg is kezdtem a társasági életet. Ahogy láttam, alapvetően a tegnapi napnak éppen a társasági élet volt a slágerprogramja, általánosan is.

 



Az embereket elnézve látszott már, hogy a nulladik nap sokaknak már a második nap, sőt, aki már hétvégén beköltözött - nem kevesen voltak ilyenek -, azoknak ugye a negyedik… Minden valószínűség szerint a negyednaposok közé tartozhatott - vagy nagyon belehúzott - az a sörhasán Buddha tetoválást viselő, már-már irigylésre méltóan részeg dunaújvárosi pasas is, aki odatalált az asztalunkhoz, a társaságunkban lévő lányokat következetesen kicsi Whiskasnak, míg  fiúkat kicsi hegyomlásnak szólította és mindenkit - nemi hovatartozástól függetlenül - megkínált ugyanazzal a pohár rumos kávéval, miközben mesélt a fiáról, Lepényről is, aki punk és úgy egyébként sem túl problémamentes az élete. Aztán megismerkedtünk még egy középrészeg, svéd fesztiválturistával is, aki meglehetősen tört angolsággal magyarázott arról, hogy a nők baromi bonyolultak, de végül is aztán sorba mindenkit megölelt. Később csatlakozott hozzánk az ő kedvesen ittas állapotban lévő barátja is, aki Németországból érkezett és közölte velem, hogy hasonlítok Angelina Joliera. (Pedig ki sem voltam festve…) Ezt amúgy mások is mondták már, de még senki olyan, aki józan lett volna, ezért felmerült bennem, hogy ha majd egyszer eleget iszom és nagyon ráérek, akkor magam is megkeresem a tükörben Angelinát…

 



Tegnap kevésbé értem rá - és nem is ittam annyit -, úgyhogy arra jutottam, hogy Angelina várhat és ha már, akkor ennek a nulladik napnak a lényegét igyekszem inkább meglelni. A különféle programhelyszínek még zárva voltak, hiszen a Nagyszínpad kivételével csak ma indulnak a programok, de az embermennyiség - idén meglepően sok gyerekkel kiegészülve - és a hangulat emelkedettsége arra engedett következtetni, hogy a Sziget jó eséllyel programok nélkül is működne. Talán elég lenne az is, ha azt mondanák, hogy lehet sátorozni és kinyitnak a vendéglátóhelyek, a zene meg majd CD-ről szól, az emberek akkor is kiválóan ellennének. Mert bármennyire is elhasznált a régi szlogen, hogy “kell egy hét együttlét” (bizonyos esetekben az együttlét szó behelyettesíthető rosszulléttel is), de akkor is abszolút helyálló. És ez szerintem mellesleg nagyon rendben van…

Pólófelirat zenekar

Közben elszaladt az idő, én meg bírom a csajrockot, legalábbis azon belül az okosabbik félét és úgy gondoltam, ennek jegyében érdemel egy esélyt Lauren Harris fellépése, ezért becéloztam a Nagyszínpadot. Nos, én nem tudom milyen lehet egy Avril Lavigne koncert - mert attól a fajta csajrocktól viszont csak felidegesítem magam -, de ahogy elnéztem a Harris-lányt, hatalmába kerített az érzés, hogy valószínűleg körülbelül ilyesmi. Viszont legalább nem játszott túl sokáig. Ezek után megnéztem életem első Iron Maiden koncertjét és közben eldöntöttem, hogy majd amikor ezt a cikket írom, akkor nem fogok ezzel a koncerttel kapcsolatban okoskodni, úgyis lesz elég újságíró, aki megteszi ezt helyettem. Meg nem is értek én a zene-elmélethez, ugye.

 


 

Több okból sem tenném az okoskodást: eleve, amikor ez a banda alakult, én még messze nem voltam életben, meg aztán a zenekar neve először mint pólófelirat volt meg és csak később tudatosodott bennem az, hogy egy alapnak számító metálzenekarról van szó. Azt viszont el kell mondjam, hogy le a kalappal azok előtt, akik a zeneiparban egyáltalán fizikailag megélik az ötvenéves kort, ha pedig mindemellett még egyben vannak annyira, hogy képesek színpadra is állni és ott valami olyasmit produkálni, ami nem kínos, akkor meg pláne…

 


Nézegess képeket a koncertről!

Az energiák tartalékolásának jegyében a magam részéről a Maiden után lezártnak  tekintettem a nulladik napot. Konklúziókat még korai volna gyártani, meg inkább nektek is azt tanácsolnám, hogy gyertek ki személyesen és gyűjtsetek saját élményeket. Akkor is, ha nincs olyan hűde nagy kedvetek, mert az majd megjön. Tapasztalatból állíthatom.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés