free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Az utcazenész magányossága

Szirmai Hedvig         Címkék: egyedül, magányos, utca, utcazenész, zene 0 hozzászólás

Szabó Sándor 43 éves, 22 éve utcazenész. Hangszerkészítő és klasszikus gitárt tanuló, most fuvolázó ember, aki nem gyakorolni jár az utcára. Vele beszélgettünk.

Évtizedekkel ezelőtt csak külföldről ismertük az utcazenészt, aki a londoni metróban, az olasz városkák főterén vagy a párizsi belvárosban aprópénzért szórakoztatta a nagyérdeműt. Aztán egyszer csak már hallani lehetett olyan fiatal magyar zenészekről, akik úgy járták be Európát, hogy amikor elfogyott a pénzük, kiálltak az utcára zenélni. A 90-es évek óta Magyarországon sem ritka az utcazenész, aki ezért vagy azért, például divatból vagy kényszerből az utcán játszik. Sőt, az utcazenésznek már fesztiválja is van.

Szabó Sándor utcazenész a békásmegyeri hévmegálló aluljárójában éppen befejezte a napi műsort, amikor beszélgetni kezdtünk:

Borsa: - Hogyan kerültél az utcára?
Szabó Sándor: - Valamit dolgozni kellett. Jórészt az utcazenéből élek azért, mert sorban szűnnek meg a fellépési lehetőségek, és szinte éhen halnak a zenészek. Az is mindegy, hogy valaki jó zenész-e vagy sem, nem attól függ. Érvényesülés kell, meg kapcsolatháló és pofátlanság – ezekben hátul kullogok, mert nem szeretek sündörögni.

 



Mióta játszol a színpad helyett az utcán?
- Másfél, két éve kezdtem újra. Most 43 éves vagyok és egyedül játszom, de fiatal koromban, 21-22 évesen indiánoztam az aluljárókban. Ez azt jelenti, hogy onnantól kezdve 11-12 évig az indiánokkal játszottam a budapesti aluljárókban, és koncerteket is szerveztem nekik itt-ott. Az első két év igazi lelkesedés volt, a többi már munka. Nagyon tetszett az a zenei stílus, előtte egy barátommal én is andoki zenét játszottam a Vörösmarty téren és a Váci utcában. Egy idő után igénytelenné vált az aluljárózás, elegem lett a "piszkos indiánokból". Más helyeken is felléptünk, de sok probléma volt: az indiánok simán késtek fél órát vagy akár többet a koncertekről, sokszor tökrészegen érkeztek a fellépésekre. Fura emberek voltak, összevesztünk, így nem szerveztem nekik többet.

Hol tanultál zenélni?
- A zeneiskolában klasszikus gitárt tanultam. Szerintem a hangszerjátékhoz monomániásnak kell lenni, hogy eredményes legyen. A játékot, de még a skálázást is érdekes, megoldandó feladatnak tartom, nagyon élvezem. Amikor jazzt tanultam, akkor az elmélet is érdekelt, az összhangzattan, a dallam és a harmónia viszonya. Próbáltam saját számokat is írni.

 



Azokat is játszod?
- Nagyon ritkán. Főleg könnyebben fogyasztható dolgokat, nagy slágereket, jazz sztenderdeket játszom. De mindig improvizálok, arról nem vagyok hajlandó leszokni.

Akkor itt az utcán is olyan, mintha csak otthon gyakorolnál?
- Nem, otthon mindig sokkal jobbakat játszom. Az utcán kliséket alakítok ki, hasonló dolgokat játszom, mert az biztosan tetszik az embereknek. Különösen jó nap kell ahhoz, hogy kiszakadjak a jól megszokott futamokból.

Gitáron kezdtél, most mégis fúvós hangszeren zenélsz.
- Igen, mert a jazz miatt jött a trombita. Egyébként az egzisztenciális lecsúszásomhoz is a fanatikus trombitatanulás vezetett. Mire magamhoz tértem, teljesen elszigetelődtem. Később megismerkedtem a quena (ejtsd: kena) nevű hangszerrel, ezt fejlesztettem tovább. Ma saját készítésű fuvolán játszom: nincs rajta billentyűzet, tehát natúr, de tud annyit, mint a klasszikus fuvola. A fuvolával ellentétben fából van, és azért is más, mert nem oldalról, hanem szemből fújom. Nagyon szeretem, a hangereje és a hangterjedelme is jó, három oktávot tud.

 



A hangszerkészítésből nem tudnál megélni?
- Nem, mert annyira szegény vagyok, hogy nincsenek szerszámaim, nincs műhelyem. Ez a fuvola, amin játszom, 2-3 éve készült. Azóta sokan szerettek volna ilyet, de megromlott a kapcsolatom a hangszerkészítővel, akinél annak idején dolgoztam, és akivel közösen készítettük el ezt a hangszert. Esztergagép kellene, de nehéz összehozni, ezért el kellett küldenem azokat, akik hangszert vettek volna tőlem.

Az aluljáróban egy hangfalból szólnak az alapok, amikor játszol.
- Utálom a város zaját. Így nem hallom, és sokkal hangulatosabb. Egy barátommal közösen állítottuk össze az alapokat számítógépen. Most már egyedül is megy, a program meghangszereli az akkordokat, amiket beírok. 36 számot vettem fel, néha már unom, ezért újítanom kell, de utálom a számítógépet.

Vannak kedvenc helyeid a városban?
- Sok helyen játszom, nem nagyon szeretek visszamenni ugyanoda akárcsak kétszer is egy héten. Megfordulok a Flórián téren, a békásmegyeri hévnél, a Ferenc körútnál vagy a Blahán. Mindig az aluljáróba megyek. Fiatal koromban a Váci utcába vagy a Várba jártam zenélni, de ma már nem szeretem ezeket a helyeket. Sok a külföldi, és ők igazán idegennek néznek. Ma inkább a magyarok adnak pénzt, a külföldiek nem.

 



Mennyit keresel így?
- Változó. Úgy is mondhatnám, hogy helyfüggő, és a helyen is szerencsefüggő. Általában 3-4 óra alatt 4-5 ezer forintot keresek, de volt több is, kevesebb is. Körülbelül 1000 forintra jön ki óránként. Ez meló, így minden nap játszom, hogy legyen elég pénzem. Csak akkor nem zenélek, amikor nem tudok.

Télen is aluljárózol?
- Akkor nehezebb, mert mindenhol van már valaki, sokan vagyunk. Télre próbálok félretenni. Ha szerencsém van, télen és tavasszal havi rendszerességgel tudok menni haknizi ide-oda, de új helyeken szóba sem állnak velem. Olyankor már nagyon várom a jó időt.

 



Az utcán milyen visszajelzéseket kapsz?
- Vegyesen mindent. Volt már, hogy papírgalacsinnal dobtak meg, kinevettek vagy el kellett szaladnom egy késelő elől. De sok jó visszajelzés is van: nem csak a pénz, hanem egy mosoly vagy egy barátságos pillantás. Vannak, akik meg is állnak és olyanok is, akiknek az arcát már jól ismerem. Összenézünk, ez jó érzés, és szükség is van rá ebben az elhidegült világban. Szerintem az embereknek vagy több tudatosság kellene, vagy valami zsigeri dolgot kellene feléleszteni bennük újra – csak így ne maradjanak az emberi kapcsolatok!

A tömeg hömpölyög, te meg egyedül zenélsz az utcán. Nem vagy néha magányos?
- Tudom magam magányosan is érezni, meg nem is - ez állapotfüggő. Ha kényszerből megyek dolgozni, akkor még szorongás is van bennem. Eszembe jut, hogy megint az utca mocskában kell lenni a konfliktusok között. De ha egyszer nem leszek rászorulva, hogy utcazenéljek, azt hiszem, akkor is csinálni fogom. Azért, hogy akik nyitottak, azoknak adjak valamit, akik megnyithatóak, azokat lassan megnyissam (hogy a lopott pillantások után oda is jöjjenek hozzám), és azért, hogy akit idegesítek, azt továbbra is idegesítsem.
 



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés