free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Akik a sor végére szorulnak

Maul Ági         Címkék: címlap, fogyatékkalélő, paralimpia, sérült, sport 4 hozzászólás

Vannak, akiknek nehezen adja a sors a sikert, mégis kiharcolják. Fogyatékkal élnek, de lenyűgöző sportteljesítményre képesek. Tanulságos beszélgetés a Paralimpiáról.

Paralimpia

Ajánló

A Paralimpiák története

Az első mozgássérült olimpia Rómában, 1960-ban volt, majd  64-ben Tokióban  rögzítették, hogy a paralimpiát és az olimpiát mindig azonos helyszínen és azonos ciklusban kell megrendezni. 1988-ban egy chartában megerősítették, hogy olimpiát nem lehet paralimpia nélkül tartani.

Magyarországot először az 1972-es Heidelbergi olimpián képviselte sportoló. Fejes András, asztaliteniszező magánúton vett részt, és bronzéremmel tért haza. Azóta minden paralimpián ott voltunk, kivétel volt az 1980-as olimpia, amikor Moszkva nem rendezte meg a paralimpiát és a hollandiai Arnheimben megrendezett paralimpiára politikai okokból nem kaptunk meghívást.

Fogyatékosok, sérültek. Ha szembe találkozunk velük az utcán, elfordítjuk a fejünket. Szánjuk, sajnáljuk őket, és kényelmetlenül érezzük magunkat, mert nem tudjuk, hogyan viselkedjünk velük szemben. Nem tanultuk meg. Harminc-negyven évvel ezelőtt a rendszer "eldugta" a fogyatékkal élőket, nem foglalkozott velük. A fogyatékkal élők viszont egyre többen vannak. Nemcsak azért mert egyre több az autóbaleset, de az orvostudomány is fejlődik, javul a sértültek ellátása, életminősége, így tovább élhetnek és teljesebb életet élhetnek. Egyre nehezebb lesz tehát elfordítani a fejünket. A fogyatékkal élők mégis nap, mint nap szembesülnek azzal, hogy kirekesztődnek, háttérbe szorulnak. Így van ez a paralimpiával kapcsolatban is. Paralimpikonjaink eddig nyolc paralimpiáról összesen 107 érmet hoztak haza, amiből 28 arany, mégis nagyságrendekkel kevesebbet hallunk róluk, mint az olimpikonjainkról. Ritkán esik szó a szeptember 6-án kezdődő Pekingi Paralimpián induló 33 sportolónkról is. Árulkodó az a reprezentatív felmérés is, aminek eredménye szerint hazánkban a megkérdezetteknek csupán 2,4 százaléka tudta pontosan, hogy milyen sportesemény a paralimpia. Mivel olyan kevés szó esik róla, mi, Borsamunkatársak sem ismertük a Paralimpia világát, rendszerét. Míg az olimpiákat rendre úgy izguljuk végig, hogy sportolóinknak szinte ismerőseinkként tudunk szurkolni, hiszen annyit szerepelnek a médiában, addig, a paralimpiával kapcsolatban csak maximum furcsa, felkavaró, képek maradtak meg bennünk végtagok nélkül úszó, lábak nélkül futó és vakon focizó emberekről. Hogy teljesebb képet kapjunk, alig egy héttel a pekingi megmérettetés előtt a Magyar Paralimipiai Bizottság elnökével, Gömöri Zsolttal és a Paralimpiára kijutott sportlövőnkel, Gurisatti Gyulával beszélgettünk.

 

Ugyanaz és mégis más
 
Gömöri Zsolt nagyot sóhajt a telefonban, amikor azt a látszólag egyszerűnek tűnő kérdést teszem fel neki, hogy mik a fő hasonlóságok és különbségek az olimpia és a paralimpia között. Azt mondja, akár negyven perces előadást is tudna tartani a témáról, de most megpróbál gyorsan átszaladni a leglényegesebbeken. Eszmeiségében nincs különbség, ugyanannak az ókori és a coubertini hagyományokra épülő sportrendszernek a részei, ma már a helyszínben és időpontban sincs eltérés, hisz olimpiát csak paralimpiával együtt lehet szervezni, azonos ciklusban és helyen. Amikor azt firtatom, hogy mégis nem furcsa -e, hogy az "ő olimpiájuk" azután kezdődik, hogy augusztus 24-én az egész világ élő egyenes adásban nézte végig, amint ellobban az olimpiai láng, meglepetésemre azt feleli, hogy ez teljesen helyénvaló.
 

Emberfeletti teljesítmény: amputált lábbal csúcsot futni

Elmondja, hogy bár egy eszme és rendszer részei, mégis két külön sporteseményről van szó, egész egyszerűen technikailag is kivitelezhetetlen, hogy a tizenegynéhányezer olimpiai sportoló rendezvényét egyszerre kezeljék további négy-ötezer sérült sportolóéval. Igaz, hogy a sorban a másodikok, hisz az olimpia, a világ legnagyobb sporteseménye mögött a paralimpia a világ második legnagyobbja, és az olimpiával nem egyszerre, hanem azt követően zajlik, de ez nem jelent rájuk nézve semmilyen negatívumot. "Mi nem egy lelakott olimpiai helyszínre megyünk, tudom, hogy 2000 takarítónő dolgozott azért, hogy mire mi a faluba érünk, ugyanolyan új legyen minden, mint az olimpia kezdetén" - mondja, majd tovább sorolja a hasonlóságokat.
 
A paralimpiának is van egy saját show-műsorral egybekötött többórás megnyitója, ahol minden sportoló felvonul, és meggyújtják a lángot, a játékok végén pedig ugyanúgy lesz egy záróceremónia. És nemcsak a helyszín és a ceremónia azonos; ugyanolyan szigorú kvalifikációs rendszer vonatkozik a paralimpia sportolóira, és ők is ugyanolyan komoly doppingellenőrzésnek vannak kitéve, mint az olimpiai sportolók. És bár sokan felróják, hogy egy paralimpiára akár négy-öt év alatt is fel lehet készülni - míg az olimpiánál ez inkább évtizedekben mérhető - mégsem mondhatjuk, hogy a sportolók teljesítményében különbség lenne. "A paralimpián versenyzők ugyanúgy az emberi teljesítőképesség határait súrolják, mint az olimpiai sportolók. Hiszen fél lábbal ugranak két métert, és térdből amputált lábakkal futják meg az olimpiai időt" - hangsúlyozza Gömöri.
 
Megvalósult álom
 
Gurisatti Görgy is rendre saját teljesítőképességének határait tágítja. Térdtől lefelé hiányzik mindkét lába. Négyszeres világbajnok és egyszeres erurópabajnok búvárúszó, és sikeres válogatott edző volt, amikor kilenc éve egy felrobbanó oxigénpalack levitte mindkét lábát. Legtöbbünk egy ilyen történetet hallva, azt gondolná, hogy ezzel az emberrel elbánt a sors, de Gurisatti Györgyre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy vesztes típus. Ő nyertes típus.
 
csoportkép: www.favoritonline.com
A sportlövő, és a búvár tanítványok

Elmondása szerint családja, barátai mellett főleg edzősködése, világkupára készülő tanítványai tartották benne a lelket, még az intenzív osztályon volt, de már edzésterveket készített. Balesete után nemsokkal egy tanítványa junior világbajnok lett és díját mesterének ajánlotta. Ez hatalmas erőt adott neki, meg aztán ő, aki már tudta, hogy micsoda "kábítószer" a sport, nem is gondolt arra, hogy anélkül éljen tovább. Mivel apja légpisztolyos edző volt és gyerekkorában ő is lőtt, nem is rosszul, ezért újból lőni kezdett. És sikert sikerre halmozott. Először kisebbeket, aztán nagyobbakat, és most a sportlövés mindhárom versenyszámában indul a Pekingi Paralimpián.
 
Ép sportolóként soha nem volt lehetősége kijutni az olimpiára, és nem azért, mert nem volt elég jó hozzá: "A balesetem előtt négyszeres világbajnokként reménykedtem benne, hogy egyszer beveszik az olimpiai sportok közé a búvárúszást, és kijuthatok az olimpiára. Nem vették be, azóta sem, de én most mégis ott lehetek Pekingben, mint sportlövő." Furcsa játéka a sorsnak, hogy neki a balesete után valósul meg az álma, akkor, amikor más ember élni sem akarna.

Egészséges, világbajnok búvárúszóként azonban nemcsak az olimpiai megmérettetés nem adatott meg neki, a hazai elismerés sem. Jóformán senki nem tudott eredményeiről, a média szemében nem volt érdekes. Aztán felrobbant a palack és ő azt látta, hogy a kórházi szobája tele van újságírókkal, hirtelen beszélni kezdtek róla. "Ez nem helyes. Nem azért kellene odafigyelni valakire, mert tragédia történt vele, hanem azért, mert valamit letett az asztalra" - mondja indulattal a hangjában.
 

Letettek valamit az asztalra

Ő és a többi paralimpiára kijutott sportoló mind letettek valamit az asztalra, mégis nagy a csend körülöttük. Sőt, sokan az elismerés helyett még fanyalognak is. Gurisatti elmondja, gyakori, hogy más sportolók felhánytorgatják ezeknek az embereknek, hogy nekik könnyű, hisz ezt, vagy azt az eszközt, ilyen-olyan támogatást ingyen megkapnak a Praralimpiai Bizottságtól. "Azt mondom erre: csak egy napra üljön bele egy székbe, közlekedjen azzal mindenhova, viseljen pelenkát, piszkítson maga alá, ahogy sok lebénult, fogyatékkal élő kénytelen, és mellette próbálja meg azt a sportteljesítményt produkálni, amit ők."
 
Míg a külső megítélés gyakorta megakad a "bezzeg nekik egyszerűbb elérni egy paralimpiára elegendő szintet", vagy, hogy "persze, mert ő megkapja az ingyen lőlapot, meg lőszert", szintjén, addig ők, akiknek életük minden percét fogyatékosságuk tudatában kell leélniük, nem épp a könnyen szerzett előnyöket érzik a bőrükön.

1. Akik a sor végére szorulnak
2. Kevés a pénz, de a szponzor is



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés