free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Magyar szenzáció a Velencei Biennálén

Borsa         Címkék: biennálé, pavilon, tárgy, velence, virtuális 1 hozzászólás

A Velencei Biennálén lesz is magyar pavilon, meg nem is, a látvány nagy részét virtuálisan generálják. Nekünk ugyan nehéz felfogni az egészet, de állítólag ez a jövő.

Önmagát generáló struktúrák a designban, teraszt növesztő dinamikus házak, és virtuális, mégis élő, interaktív installációk. Bemutatjuk a Velencei Biennálé szenzációs magyar pavilonját a Corpora in Si(gh)te-ot, ami a szél, vagy a közelben repülő madarak hatására újragenerálja saját magát. 
Velencében 1895 óta rendeznek nemzetközi képzőművészeti kiállítást minden évben. A résztvevő országok számára a város telkeket is adományozott, így 1909 óta Magyarországnak is van saját épülete, pavilonja a csatornahálózatra épült olasz városban.

http://corpora.hu
A magyar pavilon 1909-ből

Hogy a kiállításon résztvevő országok minél hatékonyabban hívják fel magukra és programjaikra a figyelmet, már a pavilon kialakítására és megjelenésére is külön pályázatot ír ki a Kulturális Minisztérium, amit ebben az évben egy egészen kivételes, virtuális épület, a Corpora nyert meg.

A Velencei Biennálé magyar pavilonját 2008-ban egy japán, svájci és magyar építészekből álló csapat, a DoubleNegatives készíti el virtuális jelekből, szenzorok, önműködő hálózatok, és kamerák segítségével. A Corpora in Si(gh)te egy olyan épület, ami csak részben, kis mértékben valóságos. Egy olyan művészeti installáció, amely adott térben - a magyar pavilon területén - felépített háromdimenziós modell, mely a környezeti hatásokra reagálva együtt alakul és él a külvilággal.

Nos, tisztában vagyunk azzal, hogy ez így meglehetősen bonyolultan hangzik, vigasztalásul csak annyit mondanánk, hogy bizony második nekifutásra sem egyszerűbb megérteni a jövőből érkezett technológiai és építészeti megoldásokat felvonultató koncepciót. Segítségül hívtuk Maróy Ákost, az építészcsapat magyar tagját, aki megvilágította számunkra a Corpora működését. Megtudtuk, hogy a magyar pavilon egy olyan virtuális épület, mely a körülöttünk létező valóság kiterjesztése (argumented reality) a technikai rendszerek segítségével. A látogató mindössze egy fémszerkezetet, egy furcsa, váz szerű szobrot lát majd a pavilon felé közeledve, belépve azonban feltárul előtte az a csoda, amit az építészek egyszerűen csak generatív folyamatnak, dinamikus, virtuális térnek neveznek.

http://idegen.tyrell.hu
Az idei pavilonból csak egy ilyen vázat látunk majd

A gyakorlatban hatalmas projektorokkal vetítik a nézők elé a szoftver generálta valóságot, így amit a látogató valójában lát, az egy projekció. Ehhez a környező parkban számos kamerát és szenzort helyeznek el, valamint egy olyan speciális hálózatot, ami az adatokat rendszerezi, és élőben alakítja a vetített képet a környezeti hatásoknak megfelelően. A kép folyamatosan változik, még a szél, vagy a park felett átrepülő madarak is befolyásolják az összképet.

Az eljárás elvi lényege egy új építészeti megközelítés ami szerint a legmodernebb épületek tereit már nem egy döntéshozó, mondjuk a lakberendező, vagy az építész maga határozzák meg, hanem maguktól definiálják saját magukat. A jövő épületei akár az évszakok szerint is alakulhatnak: nyáron nagyobb, télen kisebb teraszt "növesztenek" majd, a gyakran használt szűk terek megnőnek, a felesleges helyiségek eltűnnek - gondolja tovább a folyamatot érdeklődésünkre Maróy Ákos. Az ilyen építményeket dinamikus épületnek nevezik a szakemberek, a velencei magyar pavilon gyakorlatilag ennek az új megközelítésnek a koncepciója, virtuális prototípusa.

http://idegen.tyrell.hu, http://corpora.hu
Bekamerázzák és kivetítik a teret

Külön érdekesség, hogy a pavilon nemcsak technikai bravúrnak számít, hanem művészeti szempontból is radikálisan szakít a hagyományokkal. Amikor a pályázatok elbírálásakor a döntéshozók a Corpora mellett voksoltak, egyben a nemzetköziség, a kollaboráció mellett is kiálltak. A projekt ugyanis úgy magyar, hogy közben egy nemzetközi csapat alkotja meg, ezáltal a nemzeti jelleg nem kirekesztő, vagy magát elkülönítő, hanem  épp ellenkezőleg: bekapcsolja Magyarországot a kulturális dialógusokba határok nélkül. Maróy szerint ma már minden projekt nemzetközi, elég ha arra gondolunk, hogy egy ilyen szerkezet gyártásakor a felhasznált alkatrészek, vagy anyagok sem magyar gyártmányúak, de az sem baj, ha a művészek, szakemberek határokon átívelő együttműködése teremti meg az épületet.

William Gibson új regényében, a magyarul még nem kapható Spook Country-ban azt írja: " az új technológiák két területen jelennek meg először: a hadseregnél és a galériákban". Igaz ez a felvetés a Corpora in Si(gh)te esetére is: az installáció építésekor két olyan technológiát is használtak a mérnökök, melyek még alig kerültek polgári forgalomba. Az egyik a ZigBee, egy különleges, önmagát felépítő katonai hálózat. Egy területen (harctéren, vagy a magyar pavilon parkjában) elszórt elemekből álló rendszer, mely önműködően, kábelmentes hálózati kapcsolatot hoz létre, így továbbítva a vetítéshez szükséges adatokat a feldolgozó számítógépek számára. A másik rendszer a 3D terek megjelenítését szolgáló Super Eye-nak nevezett technológia. Ez 360 fokban képezi le egy pont körül a teret, majd két dimenziós síkká alakítja. Ebből építhető fel az a virtuális valóság, amit a látogatók a projektorok vetítette képeken látnak három hónapon át Velencében.

http://corpora.hu
A Double Negatives könyvespolca

Maróy Ákostól azt is megtudtuk, hogy a Copora építésénél felhasznált technika a jövőben számos lehetőséget rejt magában. A Double Negatives csapat Tokióban a Tama művészeti egyetem számára készített már olyan könyvespolcot is, mely a dizájner és az építész szigorú, mechanisztikus döntései helyett egy valóságban is legyártott, önmagát generáló struktúra. (Itt jött el a pont, amikor szerkesztőségi körímélen kérdeztük meg ennek a mondatnak az értelmét. Meg is kaptuk és bár csak egy hajszállal kerültünk közelebb az önmagát generáló struktúra jelentés megértéséhez ebben a szövegkörnyezetben, közöljük a megoldást: A tervező önkényes designja helyett egy algoritmusra épül az egész cucc, ezért nem mechanisztikus döntés, mert meg van szabva tulajdonképpen az algoritmus által, hogy mi lesz a kész forma.) Mindez már csak azért sem áll távol a modern építészettől és designtól mert az uralkodó trendek is a  technológia hatalmát, az organikus formák szépségét hirdetik. Elképzelni sem lehet annál organikusabb struktúrát, mint ami önmagát generálja. Ez a következő lépés a design világában is.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Újrahasznosítva

Sok munkával újrahasznosított tárgyakból és bútorokból is stílusos otthont lehet varázsolni.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés