free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Félelem és rettegés...

Borsa         Címkék: félelem, kiállítás, kultúra, műcsarnok, terror 0 hozzászólás

Az ember látszólag egyre inkább uralja a világot, gyakorlatban mind rettegünk valamitől. Terror a kortárs művészek szemével, félelem és rettegés a Műcsarnokban.

A félelem az emberi természet genetikusan kódolt túlélési mechanizmusai közé tartozik, de ennek az alapérzelemnek több válfaja is létezik, a meghatározhatatlan tárgyú szorongástól kezdve a vakrémületig. A modern világ modern emberének - helyzetéből adódóan - sokkal kevesebb félnivalója kéne, hogy legyen, mint őseinek, de a sors fura fintora, hogy korunkban népbetegségnek számít a rettegés. Mindentől félünk, pedig egyetlen ellenségünk van, és az saját magunk...



A rettegés filmkockái

A rettegés ugyanúgy a kultúránk része, mint bármi más, furán hangzik, de a művészet már ősidők óta jeleníti meg legbensőbb félelmeinket. A helyzet azonban - főként a nyugati kultúrában - változott, a média manipulált, erőszakközpontú nyelvezete, és a hét évvel ezelőtti New York-i terrortámadás valószínűtlenül erős kontrasztja örökre átírta a félelemhez és a félelem képéhez való viszonyunkat.

A túlcivilizált ember valóban képtelen kezelni a rettegés "filmkockáit"? Végletesen elidegenedtünk a valóságtól, és már csak a sablonoknak vagyunk képesek hinni? Mi az igazság? Tizenegy nemzetközi és magyar művész nagyjából ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat, de legalábbis megpróbálja humanizálni az erőszakhoz és félelemhez való viszonyainkat. A filmes projekttel összekötött kiállítás címe rendkívül találó; t.error - a félelmed egy külső tárgy, vagyis jelzésértékkel ott figyel a hibaüzenet, amin nagyon is érdemes elgondolkodni. A kiállított művek fotók, diák, rajzok, videóinstallációk, nyomatok, performanszok és művészi akciók képes és filmes dokumentumai, vagyis nagyon friss, erőteljes és radikális mai műfajok.


Bryan Zanisnik nagyija az ajtó mögött

Az aprócska tárlat a Műcsarnok legkisebb helyiségébe szorult, kár érte, mert rendkívül hangsúlyos és jól válogatott anyag zsúfolódott bele ebbe a kis térbe. Kezdjük mindjárt azzal, aki be sem fért, így a kiállítótér ajtaja mögé száműzve próbálta felhívni magára a figyelmet. Bryan Zanisnik, ukrán származású, amerikai kortárs művész videója, melyen saját nagymamájával illusztrálja a XX. század hangsúlyos erőszak-eseményeit a vietnámi háborútól kezdve Kennedy siratásáig. A nagyi persze nem színész, és a legkevésbé sem néz ki bérgyilkosnak, a videó mégis annyira megdöbbentő, hogy azonnal ráhangol a kiállítás többi részére.

A terembe belépve szemben rögtön ismerős képsor és egy magyar művész interpretációja fogad; Vásárhelyi Zsolt Georges Lautner 1981-es zseniális krimijét, A profitLe Professionel - remixét készítette el videó és fotósorozat formájában, az alternatív befejezés különösen megrázó, talán pont azért, mert nem a már megszokott elvárásainkra reflektál.


Hassan Kahn piros bőröndje

Alia Hassan-Khan nézőpontja is különösen figyelemreméltó, a művész pakisztáni, projektje pedig szülőföldje terrorista országgá nyilvánítása után látott napvilágot. Újságcikkek és egy kis piros bőrönd útja, a variációs és kombinációs lehetőségek végtelenek, csak a néző képzeletének függvénye, hogy hova teszi a vizuális ingerek által az agyába jutó információkat.

A mi kedvencünk Rainer Ganahl akciója volt, aki a középkori kínzási módszereket újragondolva biciklikkel próbálta meg felnégyeltetni saját magát egy forgalmas út kellős közepén. A művész négy kerékpárhoz köttette magát, vezényszóra a bicajosok elindultak négy felé, minek következtében Ganahl vakuk kereszttüzében elemelkedett a földtől, de természetesen túlélte a produkciót. Koncepciója szerint ezzel a mozzanattal Bush politikáját kritizálja, és a biciklihasználatot népszerűsíti, mindenesetre érdekes megközelítés.


Rainer Ganahl: a bicikli mint kínzóeszköz

A kiállítás egy másik akciója Schneemeier Andreához kötődik, aki szeptember 11-én a Moszkva térre telepítette a Félelmek Ideiglenes Irodáját, ahol az éppen arra járók nyilatkozhattak arról, hogy mitől is félnek. A "félelmeket gyűjtünk" feliratú cetlik aztán egy táblára kerültek, és azóta már a kiállítás tárgyait gyarapítják. Végigolvasva a kusza kis fecniket az derül ki, hogy a ma embere idehaza, Európa közepén leginkább az egyedülléttől, a szeretteik elvesztésétől és az adóhivataltól fél. De volt, aki a parkolási társaságot és a hüvelygombát nevezte meg félelmei legsötétebb tárgyának és volt, akinek nem tetszett a fényképezés. De a legmókásabb kedvében mégiscsak az a delikvens volt, aki szerint a művészettől, különösképp a kortárs módozatoktól érdemes félni.

Schneemeier rendkívüli interaktív performansza újraértelmezi és definiáltatja a nézőben is a saját félelmeit, azon túl pedig magának a félelemnek a mechanizmusáról is komplex képet ad.


Schneemeier Andrea: Félelmek Ideiglenes Irodája

Az egész tárlat ebben erős, talán észre sem vesszük, hogy a média által nap mint nap befolyásolva vagyunk ebben a témakörben is, azokat tekintjük terroristáknak, akiket a média - és a mögötte álló politikai hatalom - annak nevez, azoktól rettegünk, akiktől vagy amiktől a média szeretné hogy rettegjünk, a pszichológiai hatás elképesztő. Ettől elrugaszkodva, mindenféle sablont kikerülve, vagy éppen szándékosan beintve neki, ezek a kortárs alkotások gondolkodásra késztetnek, a képzelet és a valóság közötti homályterület bejárására invitálnak.

A kiállítás október 15-ig ingyenesen látogatható, a kapcsolódó filmvetítések pontos időpontjáról és a művészek részletes ambícióiról a Műcsarnok honlapján lehet olvasni.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés