free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Magányos fiú

pszichologus@borsa.hu         Címkék: fiú, magányos, pszichológus, púder, szakértő 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Tita!

26 éves fiú vagyok, egyedül élek. Általában munkásszállón lakom, ugyanis olyan helyeken dolgozom mindig, ahol adnak szállást, mert albérletet nem tudok fizetni. Az anyagi hátterem nem túl jó, máról holnapra élek. Ezidáig még nem volt komoly kapcsolatom. A leghosszabb is csak egy hónapig tartott. A baj az, hogy nem tudok barátnőt szerezni, pedig ki vagyok éhezve a szerelemre. Sokszor elnézem az ismerőseimet, vagy az utcán a szerelmeseket, irigylem őket, és nem értem, hogy nekem miért nem jön össze semmi. Teljesen eluralkodott rajtam ez az érzés. Éjszakánként előfordul, hogy zokogva ébredek. Gondoltam, hogy az a probléma oka, hogy túl magasra tettem a mércét, de hát nem én választom meg, hogy kibe tudok beleszeretni. Gondoltam arra is, hogy túl csúnya vagyok a nekem tetsző lányokhoz, hogy nincs pénzem, kocsim, házam. Ez biztos, hogy nem előny számomra. A humorom is elhagyott, de próbálok társaságba járni, a barátaim tartják bennem a lelket. Kezdek pánikba esni, hogy nem találok magamhoz való lányt, pedig mindent megadnék érte, hogy valaki szeressen! Nem sajnáltatom magam, nem mutatom ki, hogy mennyire szenvedek. Találkozok lányokkal, nem adom fel, de igazán nehéz tovább lépnem.

Mit tegyek?

Kedves 26 éves fiú!

A legfontosabb, hogy a kezdeményezést, az ismerkedést továbbra is aktívan folytasd. Egyfelől, mert minél nagyobb a merítés, annál valószínűbb, hogy olyasvalakivel kerülsz kapcsolatba, aki sok szempont alapján - érdeklődés, világkép, értékek, életstílus - hasonló hozzád. Másfelől, mert sokévnyi egyedüllét után hajlamosak vagyunk bezárkózni: ismerkedéskor ahelyett, hogy a másikra koncentrálnánk - ez az egyből-elfelejtem-a-nevét tipikus esete -, inkább arra a benyomásra figyelünk, ami feltételezésünk szerint a másikban kialakul rólunk. Mivel az emberek hamar észreveszik, hogy valami nem kóser, hogy nem kapják meg azt az érdeklődést, amire vágynak, a barátkozás kezdetén könnyen továbblépnek. Sok esetben éppen abból szűrik le, hogy a partner nem velük foglalkozik, hogy túlságosan erősen próbálja mutatni, hogy márpedig figyel: hevesen bólogat, metszően a szembe fúródó tekintettel néz és hasonlók.Mindez viszont, könnyen kitalálható, inkább valaminek a leplezésére szolgál, mintsem a társalgás fennmaradásának biztosítására. A lényeg tehát, hogy próbáld megtartani az "ismerkedési rutinod". Egy, a társas szorongással (is) foglalkozó kutató például amikor észrevette magán, hogy gátlásos a nőkkel, elhatározta, hogy annyi hölggyel kezdeményez beszélgetést, amennyivel csak tud. Kiment a parkba, leült idegenek mellé, és csevegni kezdett. Meglepő módon alig néhányan utasították vissza, és rengeteg ismerősre tett szert.

A nagy truváj az egészben az, hogy nem kimondottan "csajozási szándékkal" ült le a nők mellé: kivétel nélkül elbeszélgetett mindenkivel, nyugdíjasokkal, kismamákkal is. A célja sokkal inkább az volt, hogy az idegenek megszólításához tapadó görcs "kioltódjon". Hasonlóképpen javasolnám, hogy a nőkkel való ismerkedést ne feltétlenül a szerelembe esés szándékával indítsd: elképzelhető, hogy egyszerűen egy-egy jó barátra teszel szert, akik később bemutatnak majd valakinek. Nem mellékes továbbá, hogy a szorongásfokozó, "milyennek talál", "mondtam-e valami hülyeséget" típusú mondatok jóval halkabban zakatolnak a fejünkben, ha úgy gondoljuk, hogy a megszólításnak voltaképpen nincs tétje: hogy egyszerűen csak beszélgetni szeretnénk valakivel.

Az életkörülményeiddel kapcsolatosan: azt gondolom, nem egyszerűen az a fontos, ahogy aktuálisan élsz, hanem hogy milyen perspektívát látsz magad előtt (miben hiszel, mik a céljaid satöbbi). Ha azt sugárzod mások felé, hogy elégedetlen vagy a jelenlegi helyzettel, és nem is vagy képes változtatni rajta, vagy erőfeszítést tenni a változásokért, akkor a reménytelenség érzését könnyen áthelyezheted másokra is, akik előszeretettel menekülnek, mert többnyire szívesebben töltünk időt olyanokkal, akik megerősítik az optimista vélekedéseinket, mint az úgynevezett "energiavámpírokkal". Magyarán: próbálj meg terveket kidolgozni arról, hogy hogyan alakíthatnád át a körülményeidet úgy, hogy a mostaninál elégedettebb legyél.

A "ki választ kit" kérdés ugyancsak nem annyira egyszerű, ahogy írod ("nem én választom meg, hogy kibe tudok beleszeretni"). Szerintem a választásaink mögött egy csomó, nem feltétlenül tudatos szándék vagy motívum húzódhat meg. Csak egy példa: "Előre félek attól, hogy nem fogok megfelelni egy kapcsolatban, emiatt kizárólag olyanokba szeretek bele - sznob, milliárdos Parishilton-klónokba, férjes asszonyokba -, akinél borítékolható a visszautasítás. Így, annak ellenére, hogy egyedül maradtam, sohasem kell kitennem magam a veszélynek, hogy kudarc ér, hiszen a visszautasításnál még a magányt is jobban képes vagyok eltűrni".

A mögöttes szándékokra, félelmekre éppen azért érdemes odafigyelni, mert hosszú távon nagyon sok mindent befolyásolhatnak anélkül, hogy feltétlenül tudatában lennénk annak, hogy miért úgy alakul a sorsunk, ahogy. Írtad is, hogy volt már egy egyhónapos kapcsolatod - az miért ért véget? Milyen nyomot, tapasztalatot hagyott benned a szakítás? Mivel magyaráztad magadnak, hogy véget ért a kapcsolat? Összefügghet-e a jelenlegi félelmeiddel ez a magyarázat?

A belső térkép elkészítéséhez érdemes pszichológus segítségét kérni. Ha a magánrendelésre jelentkezést az anyagi helyzeted nem teszi lehetővé, szokás szerint a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékének ambulanciáját ajánlom (bejelentkezni a 459-1493 közvetlen számon vagy e-mailen - klinpszicho@kpt.sote.hu - lehet).

További kitartást és sok sikert kívánok, a humorodra pedig tessék vigyázni!

Üdvözlettel:

Fiáth Tita

 



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés