free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Beköltöző show: hibázni arany!

- pészM -         Címkék: albérlet, költözés, lakás, összeköltözés, púder 0 hozzászólás

Kiköltözni a szülői házból jó kezdet, de a problémák csak ezután kezdődnek. Kérdés, kivel, mikor, és hova költözzünk be. Bulis albérletek és szerelmi fészkek buktatói.

Múlt héten a családtól való leszakadásról értekeztünk, most arról mélázunk, hová-merre, kivel és mikortól, ha kattan az otthoni bejárati ajtó a hát mögött. Napjainkban szinte magától értetődő, hogy a fiatal felnőttek jelentős hányada több albérletet, lakást, rokoni hajlékot és társat is elfogyaszt, mire kiköt a hajója valami véglegesnek, de legalábbis stabilnak és hosszú távúnak ígérkező életbe. Az ostoba, felelőtlen, degenerált, anyaszomorító jelzőket hátrahagyva mi inkább arra fókuszálnánk, mi mindent szakíthat ezekből a botlásokból az ereje és szabadságvágya teljében lévő ifjúság, és kedvenc mondásunk, a teher alatt nő a pálma igazsága mellett leszúrva a zászlót annyit előrevetítünk: hibázni arany.



Nyilván nem készen, teljes vértben indulunk: bele kell törni annak a bicskának párszor, mire a saját élmény, a tapasztalat odáig pallérozza az ön- és emberismeretünket, hogy az együttélésről már ne a "mekkora buli" ugorjon be elsőre, és amíg kitágul annyira a horizont, hogy a felelősségérzetet is kellőképp felhizlalja. Miről is van szó?

Például 18-20 évesen óriási fless, hogy a punk haverjainkat csőstül etetjük-itatjuk, hogy bármikor lehet aludni és fürdeni a szüleink pénzén fenntartott bérleményünkben - cserébe befogad a vonzónak tűnő közösség, mélyebbre áshatunk az élet sűrűjében, és az ügyeletes jófej címkéjével a homlokunkon csiszolhatjuk a renomét. Aztán alakulhat úgy, hogy a szülőknél, a szomszédoknál egyszer csak betelik a pohár, vagy ráérezhetünk a terézanyaság mögött olykor-olykor megbújó lúzerségre is.



Például mikor vizsgaidőszakban ritkítanánk a haverok vizitjét, vagy ha esetleg a tömegszálló-hangulatot lecserélve egyszer egyedül töltenénk egy estét, és a szimpátiaindexünk hirtelen több kilométert zuhan - mindjárt plasztikusabbak lesznek azok a kikezdhetetlennek tűnő alapok, és elkezdjük másféle centin mérni a jó barátságot, sőt az úgy nevezett etikettel is szorosabbra fűzzük a viszonyt.

A pasival való összeköltözés ennél azért nagyobb dilemma. Ez a fajta oskola sem méri szűken a buktatókat, de a rutin a legjobb mankó. A hogyan, mennyi idő után bútorozzunk össze topik szép, fekvő nyolcasokkal van kirakva: pro és kontra végtelen számú jó és rossz tapasztalatról hallani. Míg egyesek két hét után képesek az összes kérdőjelet felszámolva szélsebesen dönteni és cselekedni (mondván: minek várni, lakva ismerszik meg a másik - minek elodázni a projektet), addig mások akár évekig is külön (nem a szülőkkel!) élnek, míg elérkezettnek érzik a közös élet/háztartás idejét.



De hát erről írtuk fentebb, hogy az idő előrehaladtával egyre biztosabban kell felmérnünk a terepet, ráéreznünk a döntésünk súlyára, és felelősen kufárkodnunk a muníciónkkal. Összefoglalva: a (rossz) tapasztalat sokat segíthet, hogy még jó időben bejósoljuk, mennyire bírunk jól rezonálni a változó kapcsolatra, és a túlfűtött érzelmek után hogyan vagyunk képesek a takaréklángra állított hétköznapokkal megbirkózni.

A konfliktusok és a csalódottság egyik fő forrása leggyakrabban épp ebből a fajta, illúziókba bugyolált jövőképből fakad: a reggel 7-kor munkába induló mackónadrágos, vastag zoknis, kócos partner látványa nem feltétlenül a tegnap esti, Brad Pitt-típusú ígéret, mint ahogy az ottfelejtett vizes törülközők vagy a negyedik rosszkedvű, semmilyenségbe süppedő vasárnap este sem.



Ha ezeket a kanyarokat legalább részben láthatóvá tesszük az első hónapok mámorlila ködén át magunk számára, és jó stratégává izmosodunk, illetve: ha alaposan végiggondoljuk, hogy mit is várunk egy kapcsolattól, magunktól (nem csupán a magány felszámolását vagy hogy ketten kevesebb a rezsi) ebben az új minőségben, már sokat tettünk a megmaradásért. A hurráoptimizmusból, a szerelem mindenhatóságába vetett hitünkből kicsit lefaragva komfortosabb lehet az a közös élet, és lespórolhatjuk, hogy a költöztetők törzsvendégek legyenek az épp aktuális hajlékban.

Kétbőröndnyi cuccal persze még nem akkora truváj odébbállni, de ha saját lakást vagy évekig csinosított albérletet kell felszámolnunk egy új közösért, az üres, magunk mögött hagyott pecó látványa és a tonnányi holmi talán segít átérezni, hogy nem hetente újrajátszható kalandjátékban vagyunk szereplők. Hasonlóképp: tán a partnerrel szemben is elfér némi óvatosság és gyanúper – nyilván nem árt kivárni azt a pár hónapot, míg más élethelyzetekben is tesztelhetjük magunkat és a jövendőbelit, jelesül: hogy közösen hogyan funkcionálunk a vacsoraasztalok, mozik és bulik vákuumán kívül. Erre kiválóan alkalmas lehet egy rövidebb-hosszabb utazás, szigorúan kettesben, vagy ha valamelyikőnk lakásában még súlytalanul vizsgázhatunk egy ideig, hogy más szerepekben/minőségben is kíváncsiak bírunk-e lenni ugyanarra az emberre, és fordítva.



A bizonytalanságot, úgy véljük, sosem lehet százszázalékosan felszámolni, mint ahogy biztosra se mehetünk soha. Ettől függetlenül még mozoghatunk magabiztosan, sőt bátran, és a hibáinkat csiszolva simán átmenthetünk épp annyit, amennyitől az új működőképes, akár örök lesz.


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés