free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Elnyomott férfiak?

Borsa         Címkék: báty, motor, pszichológus, púder, szakértő 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Borsapszichológus!

A véleményedet szeretném kérni azzal kapcsolatban, hogy a bátyám 31 évesen a fejébe vette, hogy motort akar. Mindig is szerette a motorokat, de most, amikor nagyon nincs itt az ideje, sem anyagilag, sem máshogy, pont most akarja. Anyum kikészül, hogy nem tudja, miért lett ez ennyire fontos hirtelen, és hogy nem tudja igazán megbeszélni vele.

Apánk most halt meg nemrég (nem éltünk együtt, már rég elváltak), és emiatt kettőnknek sok kiadása volt. A viszony apánkkal nem volt jó, nem is beszéltünk, mivel az egész gyerekkorunk azzal telt, hogy ivott, mi meg rettegtünk. Nem hiszem, hogy ezt a "traumát" így dolgozná föl, mivel ismerem, és tudom, hogy neki még annyit sem jelentett, hogy már nincs, mint nekem. Én nem tudok beszélni vele, mert meg sem hallgat igazán, én vagyok az "idegesítő húga", aki okoskodik, meg beleszól mindenbe, pedig csak a javát akarom. Tényleg nagyon megvisel minket, hogy nem tudjuk ezt megbeszélni vele!

Annyi még a történethez tartozik, hogy hét éve van barátnője, aki aranyos, kedves, jólelkű, de körülbelül négy éve nem dolgozik. Ennek semmi fizikai korlátja nincs, csak annyi, hogy komplexusai vannak, és hogy valószínűleg azt szeretné csinálni, amit szeret. Ezt én ép ésszel nem érem fel, hogy egy fiatal, életerős nő nem dolgozik, és igazából nem tudjuk, miért nem, nem jön el hozzánk, ugyanis szégyelli magát előttünk. A testvérem hagyja mindezt. Volt két év, amíg próbált rá hatni, de hasztalan volt, így belefáradt, és mostanra "jól" van neki így, ahogy van. Azt gondolom ez azért játszik szerepet a történetben, mert ha már ennyi idősen nem a családalapításon töri a fejét (pedig nagyon szereti a gyerekeket), vagy az anyagiak miatt, akkor maradnak az ilyen jellegű örömforrások, mint például a motor. Ma épp munka közben is arra várok, hogy hívjon anyu, hogy mit beszéltek, mert amikor én hívtam, azt mondta, majd később (gondolom épp beszéltek), és nagyon "sírós" hangja volt. Egy módon tud csak beszélni vele, ha azzal kezdi, hogy ezt beszéljék meg, mert kikészül, ha nem tudják ezt megbeszélni, és ezzel tud rá hatni, mert anyunknak soha nem akarna fájdalmat okozni.

Kérlek ha tudsz segíts nekem, mondj véleményt mi "baja" van! Nagyon köszönöm előre is válaszod!

Üdvözlettel, Barbi

Szia Barbi,

először is azt lenne érdemes végiggondolnotok, hogy nektek - az édesanyádnak és neked - mit jelent az, hogy a bátyád motort készül vásárolni. A leveledben ezt nem részletezed, talán mert egyértelműnek gondolod, hogy más is hasonló aggodalmakkal vagy ellenérzésekkel viseltetik a motorozással szemben. Nos, azt hiszem, erről nagyon is különbözőek lehetnek a gondolataink, éppen ezért ha a testvéredet meg akarod érteni, fontos, hogy azzal is tisztában legyél/legyetek, hogy voltaképpen belőletek milyen gondolatokat/érzéseket vált ki a motor. Elképzelhető, hogy - akár a közelmúlt motoros baleseteinek a tükrében, vagy az édesapád elhalálozása miatt - fokozottan aggódtok a testi épségéért. Másrészt viszont úgy tűnik, hogy a motorról alkotott véleményeteken keresztül irányítani is tudjátok - legalábbis megpróbálkoztok ezzel - a bátyád döntéseit, hiszen azt írod, hogy az édesanyád a "sírós hanggal" sok esetben eléri a testvérednél, hogy ne akarjon fájdalmat okozni, s ezért azt tegye, amit a mama akar, és ne azt, amit ő maga szeretne. Ha hozzáveszem még azt is, hogy a bátyád a jelenlegi barátnője mellett két év könyörgés után beadta a derekát, és inkább eltartja, csak hogy ne legyen veszekedés a továbbiakban, akkor el tudom képzelni, hogy a motor - mint a hatvanas évek amerikai ellenkultúrájától kezdve általában - a szabad életnek, az önálló döntésnek, a felnőttségnek vált kiemelkedően fontos szimbólumává a bátyád szemében.

Ha így van, mivel az élete számos területén megkérdőjelezik az akaratát - lásd, mint már említettem, az anyukáddal vagy az élettársával való kommunikációját -, nagyon is elképzelhető, hogy a motorhoz mint olyan tárgyhoz, ami csak az övé, ami őt magát jelképezi, megkérdőjelezhetetlenül, különösen ragaszkodni fog. Nem gondolnám, hogy az édesapátok halála miatt, afféle torz traumafeldolgozásként valamilyen tudattalan halálvágy vagy az önsértés szándéka mozgatná. Az viszont elképzelhető, hogy egy olyan apa mellett, akitől egész gyerekkorában rettegnie kellett, a férfiassága sokáig "gúzsba volt kötve". Az apa elveszítése ilyen szempontból a férfiasság problémájának újbóli felmerülését, és új típusú válaszok kidolgozásának szükségességét is jelentheti (a motor/motorzás pedig hagyományosan maszkulin szimbólum és életforma).

Talán a legokosabb lenne kettesben leülnötök, és egy minél intimebb, egymás kölcsönös megértésén és elfogadásán alapuló beszélgetést folytatnotok tehát nem olyat, amelyben azzal indítasz, hogy mekkora hülyeség, amit csinál, puszta pénzkidobás az egész, és nem normális - inkább olyasmire gondolok, amikor igyekszel megérteni az érzéseit, mindazt, amit a barátnője, az apjához való korábbi viszonya, az apa elvesztése, a szabadság, a sebesség, vagyis a motor jelentenek a számára. Ha azt éli meg, hogy megértik, és hagyják szabadon beszélni, azt is el tudom képzelni, hogy odafigyel a ti aggodalmaitokra is, akár úgy, hogy körültekintően vezet majd, akár úgy, hogy hosszabb távon oly módon változtat a kommunikációs stílusán és életvitelén, hogy ne kizárólag egy, másokból ellenszenvet kiváltó tárgy megvételével legyen képes demonstrálni az akaratát.

A beszélgetéshez türelmet, empátiát és sok sikert kívánok!

Üdvözlettel:  a Borsapszichológus, Fiáth Tita
 



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés