free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Madonna bakizott és alázott

– pészM –         Címkék: bécs, beszámoló, confessions, madonnakoncert, prága 1 hozzászólás

Ha valaki most se bírta elvonszolni a seggét Bécsig, az ne nyavalyogjon többet, hogy nem látta a Madonnát. Nem vesztett sokat. Beszámoló Madonna bécsi koncertjéről.

Szóval három óra Autobahn, és a helyszínen már 40-60 euróért vesztegették a belépti darabját, tehát nem csinált rossz vásárt, akit a honi jegyárak megrémisztettek, de adott egy esélyt a szerencséjének. Ráadásul az utóbbi napok novemberi hidege is alábbhagyott, még esőtől se kellett parázni a kisalföldnyi szabadtéren - mondjuk a fél 6-os kapunyitást követő háromórás ácsingózás a kellemetlenebb emlékek közé tartozhat az első sorok fanatikjainak. Aztán a több tízezres tömeg fél 9 tájban végre abbahagyta a marakodást: színpadra szökött a művésznő, hogy M betűt formázó trónusáról nekiveselkedjen a kétórás észosztásnak. De menjünk előrébbről. Az új lemez a legkevésbé sikerült dolgozata az énekesnőnek az utóbbi évtizedben, ebben többnyire egyetért a kritikusi és a rajongói tábor is - de a Confessions on a Dancefloor után se mérték szűken a szitkokat, akadt szájhúzás és ejnye-bejnye bőven, mégis: a hozzá kapcsolódó koncert egészen nagyszabásúra és emlékezetesre sikerült annak idején (kiadták DVD-n is, bárki leellenőrizheti).

http://popsugar.com, http://bittenandbound.com

A mostani turnéról ugyanez - ezt még hangsúlyozni fogjuk: sajnos, sajnos - nem mondható el. Pedig ígéretesen indult a show: impozáns táncosarzenál, pazar vetítés, igazán ötletes bootlegek sajátokból (például a Vogue és a 4 Minutes), a Human Nature jelentéstartományát nagymértékben kitágító egy db, liftben ragadt Britney Spears a kivetítőn, vagy a pálya korábbi szakaszait újraértelmező jelenetsor, mikor a szimbólummá vált Madonna-ruházatokat az egyes klipekből egy-egy kimerevített táncos kisasszony formálta meg, és - nem mellőzve némi hetyke iróniát - a művésznő hol csókkal, hol némi szomorkával/agresszióval számolt le a róla mintázott médiadívával.

A koncert fénypontja azonban egyértelműen a fiesztahangulatot idéző latinos-balkános-cigánymuzsikás blokk volt: a Gogol Bordello-féle La Isla Bonita hegedűvel és tangóharmonikával átszabott verziójáért hálásak leszünk, amíg élünk, de az Evitából elcsent You Must Love Me is kellemes meglepetés volt: a film kivetített budapesti jelenetei alatt is nagyokat bírt dobbanni a szív.

http://popsugar.com

A legnagyobb bajunk azonban, hogy az egész hacacáré nélkülözte a koncepciót, amelyre fel lehetett volna fűzni a show-t: és pontosan ez hiányzik a lemezről is. Hiába a többszöri átöltözés, a ruházat nem a Madonnától elvárt, lélegzetelállító meglepetés: többnyire fekete szettek, hol sportos diáklány idétlen szemüvegben, hol csipkeinges sötét démon -, de sehol a kötőszövet, ami össze bírná kötni az amúgy is felejthető együtteseket. (Hogy mire gondolunk: a Music westernes, countrys, farmeros-szakadt léhája; a Confessions diszkógömbös, szikrázó diszkókirálynője satöbbi).

Az a pankrátorképzős, elmaszkírozott zombi a lemezborítón, aki öreg is, és inkább ragacsos, márcos, mint édes (sticky & sweet, ugye), nekünk ez a csaj nem egy csúcsformában lévő, örök duhaj Madonnát mutat, és inkább gyerekek riogatására találjuk alkalmasnak. A legjellemzőbb mondat amúgy, ami tegnap elhangzott mellettem: "itt mindenki olyan madonnás, csak Madonna nem".

http://popsugar.com

Hogy a fizikum még mindig legendás, arról mindenki meggyőződhetett, aki jelen volt (bár az eddigi turnékhoz képest itt is a spórolás jelei voltak érezhetők, nagyon be volt osztva a kraft), de a hangi kvalitás, jajjj, az sajnos már nagyon megkopni látszik. Szinte csak a csendes-ülős nóták alatt énekel egymaga, a többi szám szinte félplayback, és erőteljesen megszínezett, megeffektezett. Ez legbiztosabban a Ray of Light alatt volt kiérezhető, amikor feltehetően csődöt mondtak az aláterített hangminták vagy a korrigáló programok, mindenesetre a szám feléig azt se lehetett tudni, mi szól éppen, utána pedig a hamisságtól és semmilyenségtől Sík Olga tanárnő is sírva fakadt volna – mi is.

A malőröket amúgy sem mellőző produkció (ugrókötél-koreográfiában csöpp rontás, mikrofon beesik a színpad alá stb.) sajnos a közönségénekeltetés sem sikerült a nagykönyv szerint - nem baj, legalább egész Vienna kapott egy combos madafakát, és meg lettünk alázva rendesen. Ami viszont örvendetes, hogy a politikusgyalázó és a Földünk egészségéért rimánkodó szekció dicséretesen mértékletes volt, és nem kellett órákig "fuck Bush!"-t kántálni közösen.

www.smh.com.au

Őszinte szívvel reméljük tehát, hogy igazak a pletykák, miszerint ez az egész elfuserált új anyag csak egy középsőujj-emelés volt a Warner-istállónak, ahonnan ezzel az albummal köszönt el Miasszonyunk Madonna - és két év múlva, ától cettig megújulva ismét valami remekbe szabott, progresszív és bátor cucc kerül az asztalra. Olyan, amiben nem a "mindenkinek featelek egy ugyanolyant" Timbaland–Justin Timberlake-duóról kell még az ezredik bőrt is lehúzni, hanem megelőzve a zenei trendeket és a kort, diktál, előremutat a mi popkirálynőnk, nem pedig középszerű másolóként kullog utána. És ha ez így lesz, akkor a köré kreált turnét sem csak a régi számok viszik el a hátukon – és az Into The Groove nem egy leköszönő ikon szívszorító búcsúdalaként fog felcsendülni.

Szóval jó mulatság, férfimunka volt ez, csak le kell írni hozzá azt, amit Madonnával kapcsolatban nagyon nem akar az ember, és elodázná, ameddig csak lehet: a korához képest.

(A cikk írója látta a Művésznőt két éve Prágában, akkor a könnye csorgott, esküszik, hogy zokogott a gyönyörűségtől, tehát van összehasonlítási alapja.)



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés