free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Depresszió

pszichologus@borsa.hu         Címkék: depresszió, önbizalom, púder, szakértő, szomorúság 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Tita!
 
Fiatal, dolgozó nő vagyok. A problémámat elég nehezen tudnám megfogalmazni... Még én magam sem tudom pontosan, hogy mi lehet a baj, csak azt érzem, hogy valami nincs rendben. Gyakran vagyok ok nélkül szomorú, rossz kedvű. Ilyenkor főleg apróságokon rágódok, olyan általános nehézségeken, ami szinte mindenkivel előfordul, én mégis úgy érzem, hogy nem tudok megbirkózni velük. Néha úgy érzem, hogy megfulladok, hogy legszívesebben elmenekülnék a hétköznapok elől, elmennék messzire új életet kezdeni. Ilyenkor hangulatingadozásaim vannak, sírni tudnék (gyakran sírok is), de megmagyarázni az okát már nem tudom. Azt hiszem túlzottan érzékeny is vagyok, olyan dolgokat észreveszek és olyan dolgok is rosszul esnek, ami fölött egy "normális" ember könnyedén átsiklana. Ezek, amiket leírtam, nem tesznek jót a párkapcsolatomnak sem, ezért inkább rendszerint jókedvet erőltetek magamra, ami nagyon nehezemre esik.

Még valami: egyáltalán semmi önbizalmam sincs. Vannak jobb napjaim, amikor elhiszem, hogy én is vagyok legalább olyan, mint mások, de néha azt érzem, hogy semmi értékem, semmit nem értem el az életben és nem is fogok, semmire nem vagyok jó. Ilyenkor szeretnék nem önmagam lenni, kibújni a bőrömből. Valamit tennem kellene, hogy ez változzon, mert így nem érzem jól magam... szeretném szeretni és elfogadni magamat, de nem tudom, hogy milyen úton induljak el.

Válaszodat előre is köszönöm.

Petra

Szia Petra,

bár nem ildomos pár sor alapján diagnózist felállítani - nem is ez a cél -, de az általad leírt panaszok igencsak emlékeztetnek a depresszióra, vagy finomabb, ámde tartósabban fennálló kistestvérére, a disztímiára. Mindkettőnek vezető tünete a lehangoltság, az elkeseredettség, a problémákon való rágódás, az alacsony önértékelés, a mindennapokkal való megbirkózáshoz szükséges energia hiánya. Vagyis az, hogy gyakran már az ágyból való kikászálódáshoz  prométheuszi erő szükségeltetik, egy fogmosásról már nem is beszélve. Az ijesztő jelek ellenére azonban jó hír, hogy a depresszió egyike a legtöbbet kutatott kórképeknek, s emiatt (is) számos gyógymód és terápiás eljárás áll a rendelkezésünkre.

A legfontosabb az aktivitás fenntartása. Sok depressziós kerül ördögi körbe azáltal, hogy úgy érzik, jártányi erejük sincs, nemhogy elmenjenek a haverjuk kiállításmegnyitójára, vagy futni a Városligetbe. A takarékláng viszont ahelyett, hogy energiát spórolna, látszólag paradox módon sokkal inkább veszélyezteti a mentális kapacitást. Egyfelől, mert megszűnnek a korábbi, örömet okozó tevékenységek, amelyekből muníciót lehetne begyűjteni az amúgy is sérült önbecsülés helyreállításához. Másfelől, mert minél inkább visszahúzódik a depressziós önmagába, a társaságtól elfelé, annál kevésbé tudja "kikapcsolni" vagy közömbösíteni azt az undok belső hangot, amely afféle energiavámpírként voltaképpen a tünetek jó részéért felelőssé tehető.

El is érkeztünk a második tennivalóhoz. Kevés konkrét dolgot írsz - azaz nehéz megállapítanom, hogy voltaképpen mi mindennel kínzod magad, de talán nem áll messze az igazságtól, ha azt sejtem, hogy kábé mindennel. Azt mondod, hogy semmit sem értél el az életben, és persze nem is fogsz, nem vagy jó semmire. Nos, a mindennapokban, a hétköznapi helyzetekben az efféle gondolatok direktebb formát öltenek. Kinyit a depressziós páciens például egy könyvet, és az első oldalon egy idegen szó áll. Ebben a pillanatban - sokszor önmaga számára sem tudatosan - átvillan a fején egy mondat: "Mekkora egy műveletlen barom vagyok, még ezt a kifejezést sem ismerem, amit pedig mindenki más nyilván kisujjból rázna ki". A gondolat a másodperc töredéke alatt el is úszik, azonban a hozzá tökéletesen passzoló érzelem - a szomorúság ugyebár, a "hülyeség" feletti sajnálkozás eredményeként - erőteljesen fennmarad. Az emberek ilyenkor általában már csak a negatív hangulatot veszik észre: "Banyek, már megint ilyen rossz a kedvem, és fogalmam sincs, miért, hiszen éppen sziesztázok a kedvesemmel, és olvasni próbálok. Minden oké, és amilyen szerencsétlen vagyok, nekem ilyenkor sem jó semmi!". Az önvád persze csak tartósítja a rosszkedvet, és tovább tekeredik a depressziós spirál.

Megoldás persze akad: először is érdemes megfigyelni az efféle alattomosan bekúszó gondolatfoszlányokat. Nem árt naplót vezetni arról, hogy milyen helyzetben jelentek meg, és miféle hangulatváltozást idéztek elő. A következő lépésben górcső alá vesszük magukat a hiedelmeket: vajon tényleg barom vagyok amiatt, mert nem ismerek egy idegen szót? Miközben van egy nyelvvizsgám, jól eligazodok társas helyzetekben, kiváló gépíró volnék satöbbi. Másfelől: nem torzítok-e vajon, amikor azt gondolom, hogy az említett idegen kifejezést rajtam kívül mindenki más tudná. Megsúgom: most készül az új magyar IQ-teszt, és az emberek jó részének nehézségei támadnak még az olyan kérdésekkel is, hogy kicsoda Nemecsek Ernő.

Bár adtam egy-két tippet, ezek - reményeim szerint - inkább ízelítőként szolgálhatnak arra, hogy miféle feladatokat kaphatsz egy kognitív, a gondolatokat, a hiedelmeket a középpontba állító pszichoterápia során. Szerintem mindenképp érdemes lenne szakemberhez fordulnod: két-három hónap alatt már jelentős változásokat lehet elérni az efféle negatív gondolatok módosításában, és ezzel párhuzamosan az önértékelésben és a hangulat alakulásában is. Ingyenes pszichoterápiát Budapesten itt találsz: Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszék  - bejelentkezni a 459-1493 közvetlen számon vagy e-mailen - klinpszicho@kpt.sote.hu - lehet.

A gyógyuláshoz kitartást, erőt és nagyon sok sikert kívánok!

Üdvözlettel: Fiáth Tita



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés