free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Hol kezdődik az alkoholizmus?

pszichologus@borsa.hu         Címkék: alkohol, pszichológus, púder, szakértő, válás 1 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Titanilla!

Négy napja folyamatosan sírok… kicsit nehéz megfogalmazni, hogyan kezdődött minden, vagyis, hogy pontosan mit is szeretnék kérdezni. Szóval… két héttel ezelőtt gyomorproblémákkal mentem orvoshoz. Borzasztóan sokat idegeskedek, erről majd később írok, így egyáltalán nem csodálkoztam, hogy a gyomromra ment az egész. Mindenféle vizsgálatokat végeztek, és elég gyorsan kiderült, hogy gyomorfekélyem van. Gyógyszereket írtak ki, amiket rendesen beszedek, a fájdalom nagyrészt meg is szűnt. Az egészhez tudni kell, hogy a férjemmel borzasztóan rossz házasságban élünk. Két és fél évvel ezelőtt rájöttem, hogy van valakije. Hatalmas balhék voltak, de végül mégsem váltunk el (nyilván sokaknak ismerős okok: a közös lakás, a gyerek érdeke, a bejáratott hétköznapi rutinok és egyebek miatt). Annak a kapcsolatnak azóta vége szakadt, de a mi viszonyunk nem jött helyre, és valószínűleg soha nem is fog. Én képtelen voltam megbocsátani, ő képtelen volt őszintén bocsánatot kérni, vagy legalábbis belátni, hogy mekkora súlya volt és van mindannak, amit művelt.

Talán megpróbálhatod elképzelni, hogy milyen nálunk a légkör. Mindennap négyre érek haza, a férjem már otthon van. Bemegyek a konyhába, és többnyire este hétig elő sem kerülök. Remek vacsorákat főzök, tényleg, ennyi idő alatt lehet is, és nem áltatom magam azzal, hogy a család vagy a közös evés vagy a gyerek egészsége kedvéért. Egyszerűen képtelen vagyok a férjemmel közös helyiségben lenni. Mire elkészülök, igyekszem annyit enni, hogy ne is kívánjam már a kaját. Amíg ők vacsoráznak, én megfürdök, előkészülök a másnapi munkákkal, aztán lefekszem aludni.

A lényegről, a valódi kérdésemről a legnehezebb írni… Az az igazság, hogy amikor hazamegyek, annyira nem bírom azt a néma feszültséget, a férjem látványát, ahogy fekszik a fotelben, és tudomást sem vesz arról, hogy hazaértem, arról meg pláne, hogy miben hibás, hogy mit tett a gyerekkel, a családdal és velem. A lényeg, hogy mielőtt hazaérek, már a buszon megiszok pár korty unicumot, aztán főzés közben még egy-két felest. Sohasem többet. És mindig unicumot, nem vodkát, whiskeyt vagy pálinkát. Most, hogy a gyomorbajom kiderült, az orvos a laboreredményeimet vizsgálgatta, és a képembe vágta, hogy maga alkoholista, és nem ide kellene jönnie segítségért, hanem egy elvonóra! Én azóta valahogy nem vagyok magamnál. Ez sok volt. Idáig próbáltam tartani magam, de ezzel a mondattal úgy megbántottak, hogy nem tudom, sikerül-e valaha talpra állnom… Egy-két unikumtól tényleg alkoholista volnék? Lehetséges ez? Soha nem iszom ennél többet, nem szoktam részeg lenni, elájulni, elveszíteni az eszméletem. Reggel nem remeg a kezem, nem a kocsmában kezdem sík idegesen a napomat.

Annyira kiborultam ezektől a szavaktól, hogy az elmúlt napokban valóban többet ittam (de most sem a berúgásig: négy-öt unikumot naponta). Úgy voltam vele, hogy oké, ha alkoholista vagyok, akkor piáljak rendesen. De valójában ezt sem akarom. Ott a kisfiam, akit fel kell nevelnem, a munkám, amit szeretek, és hiába hagytam most el magam, azt hiszem, hogy nem akarok lejjebb kerülni a lejtőn. A kérdésem igazából annyi volna, hogy tényleg összemérhető vagyok-e az aluljáróban tántorgó alkoholistákkal? Alkoholista vagyok? – erre szeretnék valakitől őszinte választ kapni, bár nem érzem úgy, hogy az "elvonón" kéne jelentkeznem.

Előre is köszönöm a választ,

üdvözlettel: Kriszta

Kedves Kriszta,

mielőtt rátérnénk az "alkoholista" definíciójára, lássuk be, hogy a magyar társadalomban - aminek esetedben a durván viselkedő orvos volt a kivont szablyával előtted álló reprezentánsa - a női italozást jóval súlyosabban ítélik meg, mint a férfiakét. A pasik köreiben az a "jógyerek", aki adott időegység alatt képes asztal alá inni a többieket. A nőknél viszont az ivás titkolnivaló, szégyenletes tevékenység. Nem véletlen, hogy a nők általában mások elől elrejtőzve, egymagukban fogyasztanak alkoholt. Ahogy talán az sem véletlen, hogy amíg a férjed félrelépése, a megromlott házasságod, a délutánjaid borzalma ellenére "tartottad magad", úgy épp a doktor megbélyegző szavainak hatására omlottál össze.

Nézzük először a piakérdést! Azt mondod, hogy a prototipikus alkoholistához képest - aki legyen az aluljárókban ténfergő "szatyrosmámi" -, te rendezett életet élsz, ellátod a feladataidat, nincsenek alkoholmegvonási tüneteid, és kontroll vesztett állapot sem fordult még elő (például hogy többet ittál volna, mint amennyit terveztél, vagy elveszítetted volna az eszméletedet). Egy darabig tehát meg is volnánk az alkoholfüggőség kritériumainak kihúzásával, látszólag fellélegezhetsz: valóban nem vagy "dependens", alkoholista. Addiktológusok ugyanakkor nem csupán az alkoholista/nem alkoholista kategóriákat használják. Talán ismerős lehet az úgynevezett "problémaivó" kifejezés. Ők azok, akikre ugyan nem jellemzőek (még) a függőségi tünetek, ugyanakkor bizonyos élethelyzeteket - legyen az vizsga, mások előtt való szereplés, társasági helyzetek, szorongást keltő szituk - képtelen alkohol nélkül megoldani. Ha végiggondolod mindazt, amit írtál, láthatod, hogy magad is igyekszel a gyomorproblémáidat a "sok lenyelt ideggel" magyarázni - és nem vitás, hogy annak is jut szerep a betegség kialakulásában -, ugyanakkor meg sem említed, hogy a testi betegségben igenis szerepet játszhat a napi rendszerességű unicum fogyasztás (ami, ha a buszon elfogyasztott "kortyokat" is hozzáadjuk, három-négy felesnek felelhet meg).

Egyfelől tehát az egészséged nyilvánvaló romlása ellenére tovább iszol - ez lett volna, amit az orvos a maga díjnyertes stílusában közölni próbált -, másfelől, nincsenek jó módszereid arra, hogy a családi problémáidat kezeld. Jómagam ezt látom a legnagyobb gondnak, akár a piálás szempontjából is, hiszen ha más, jobb megküzdést biztosító eszköz nem áll rendelkezésedre, előbb-utóbb fél üveg unikum kell majd ugyanannak a relaxált hatásnak az eléréséhez. Ez viszont, ne szépítsünk, pont a függőséghez vezető sárga út. Nyilvánvalóan a te döntésed és felelősséged, hogy mit teszel: én azt javasolnám, hogy egy ideig egyáltalán ne igyál. Részben az egészséged miatt, részben, hogy megfigyelhesd, milyen érzéseid vannak délutánonként: mire gondolsz, amikor józan vagy, mi az, amiről úgy érzed, számodra elviselhetetlen. Hogyan oldod meg mégis? Mi történik? Próbálj meg egy olyan alkalmat teremteni, amikor a gyerek nincs otthon, és üljetek le a férjeddel megbeszélni, hogyan tovább. Korábban már írtam itt a Borsán arról, hogy egy rossz házasságnak a "gyerek miatti" fenntartása során épp a gyerekkel cseszünk ki a legjobban. Erről az ilyen-olyan pszichés sérüléseket kezelő családterapeuták tudnának sokat mesélni: hogy milyen az, amikor a gyerek tünetei tartanak össze egy párkapcsolatot, vagyis éppen azért nem gyógyul a gyerek, mert attól tart, hogy akkor valami szörnyű baj történik a szülőkkel. Magyarán: nem érdemes a gyerek érdekén keresztül kommunikálni. Próbáljuk meg felnőtt módra, nyíltan, játszmák nélkül, szavakkal!

Ebben segíthetnek a családgondozók vagy párterapeuták. Az alkohollal való megküzdéshez igénybe veheted bármelyik addiktológiai gondozót (lásd például az Ébredések Alapítvány kiváló ellátást nyújtó közösségi pszichiátriai szolgáltatását itt). Hangsúlyozom, hogy az "addiktológia" elnevezés ellenére a szakemberek kimondottan örülnek, ha olyan személyek fordulnak hozzájuk, akik a függőség kialakulásának elkerülése miatt vennék igénybe a szolgáltatást! A terápia során természetesen nem egyszerűen az ital gondokról esik majd szó: a terapeuta abban segíthet, hogy hogyan találj hosszú távú megoldásokat azokra az érzelmi és kapcsolati problémákra, amiket idáig rövid távon a kézenfekvőnek látszó unikumozással igyekeztél megoldani.

A felelősség vállalásához és a gyógyuláshoz kitartást és sok sikert kívánok! Üdvözlettel:
Fiáth Tita

 



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés