free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Kétgyökerűen

Bene Zsófia         Címkék: bittner, dóra, india, interjú, tánc 2 hozzászólás

Bittner Dóra helyi mestertől tanult indiai szakrális táncot. Nyitottabb gondolkodásmóddal találkozott ott, mint itthon, de nem háborog. Rátalált saját útjára.

Bittner Meenakshi Dóra szakrális szólótáncot, Bharatanatyamot tanult a dél-indiai Madraszban. Három évig ismerkedett Budapesten ezzel a művészeti ággal, míg először eljutott Indiába. Addig is sejtette, de most már tudja, hogy kétgyökerű.

Az interjú nála készült, és a környezet amelyben él, pont olyan, amilyennek elképzeltem. Csodaszép tárgyak, nyugalom, átláthatóság, letisztultság és rend. Bármerre néz az ember pihentetni tudja a szemét, hol egy apró indiai emléktárgyon, hol a teáscsészéken, vagy a cserépkályha helyére épült kályha-kandallón. Dóra jön-megy, kínál. A mozdulatai nagyon pontosak, célirányosak és elképesztően kecsesek, látszik, hogy ennek tudatában is van. Abszolút uralja a testét és tartja ellenőrzése alatt a környezetét, görcs és feszültség nélkül - hibátlan harmónia.



Borsa: - A kilencvenes évek végén Budapesten hogyan talál rá valaki az indiai kultúrára?
Bittner Dóra:
- Az a sok minden, amit akkoriban csináltam - színház, grafika, látványtervezés - mind közel állt hozzám, de nem voltam egyikben sem igazán otthon. Ráadásul én gyerekkorom óta éreztem, hogy van bennem egyfajta kultúridegenség azzal a civilizációval szemben, amiben felnőttem. Szerencsére abban a színházban ahol játszottam (Arvisura) volt alkalmam kipróbálni néhány keleti színházi technikát és én abban nagyon jól éreztem magam. Végül is minden, ami Ázsiából elért akkor hozzám, az számomra nagyon érdekes és vonzó volt. Ezek nem tudatos, hanem emocionális vonzódások voltak. Amikor aztán itthon kipróbáltam egy olyan technikát, ami egyszerre tánc és színház egy nagyon komoly zenei rendszeren belül, akkor ez rögtön magához láncolt. Mély vágyat éreztem, hogy kijussak Indiába, meg akartam nézni az autentikus iskolákat, előadásokat, ott szerettem volna tanulni. Így aztán elindultam, hogy legalább megnézhessem Indiát és nagyon boldog voltam, amikor sikerült kijutnom először csak néhány hétre is. Egyáltalán nem hasonlított arra, amit addig elképzeltem, elementáris találkozás volt, igazán otthon éreztem magam.



Remélted, hogy így lesz, vagy csak nyitott szívvel, lesz, ami lesz alapon mentél?
- Inkább nyitott szívvel. Lehet, hogy valami lappangott tudat alatt, de nem fogalmaztam meg. Először is nagyon nehezen jutottam ki, ez 2000-ben volt, akkoriban nem volt azért olyan evidens még elmenni Magyarországról Indiába és India sem volt még olyan nyitott könyv. Szóval sokkal több akadály volt még egy ilyen út előtt és persze a magánéletemben sem volt annyira egyszerű. Mikor aztán ott voltam, hirtelen valami kisgyerekkori boldogság fogott el, kinyílt a világ. Elképesztően boldog voltam, hogy ott lehettem. Ez az első utazás egy igazi kultúrsokk volt. Aztán mikor legközelebb mentem és még több fesztivált néztem végig, akkor már éreztem, hogy valami új kezdődik az életemben. Nem voltam már annyira fiatal és teljesen őszintén mondom, hogy korábban meg sem fordult a fejemben, hogy tényleg minden összeáll a végén. Mégis nagyon szerettem volna mestert találni.

Benne volt a pakliban, hogy nem jössz többet haza? Hogy keresel egy mestert és ott maradsz?
- Megfordult a fejemben. Bár azt, hogy ott marad, igazából akkor gondolja az ember, amikor mondjuk már egy fél éve kint van, és otthon érzi magát. De aztán mégsem. Egyrészt azért mert, bár elég bátor vagyok és vállalkozó, de a család, a barátok adottak és kötnek. Kulturálisan, földrajzilag el tudtam volna szakadni, az nem lett volna probléma, de a személyes gyökereimtől nem. Másrészt pedig megéreztem, ha nem is egyből, hogy bár igazán befogadtak, a mesterem komolyan foglalkozik velem, de valójában kicsit idegen leszek ott is mindig. Mert valamifajta idegenség mindig megmarad, ha nem ott élsz, ahol születtél, és én ezt nem szerettem volna.

www.bharatanatyam.info.hu

Hogyan tudtad meggyőzni a mesteredet, hogy fogadjon el tanítványának? Mit mondtál? Hogy te már foglalkoztál indiai színpadi tánccal Magyarországon és ugyan európai vagy, de mégis tanítson téged?
- Mielőtt kijutottam hozzá, itthon öt-hat évet foglalkoztam indiai tánccal és az volt a szerencsém, hogy mikor először kint jártam Indiában, még nem a mesteremet kerestem, viszont láttam egy csomó előadást élőben. Az alap információim innen lettek. Nagyon óvatos voltam és féltem is, rettenetesen zavarban voltam attól, hogy nem vagyok indiai. Végül is egy olyan mestert kerestem meg, akiről egy előadás során, amit láttam, éreztem, a kisugárzásából, hogy ő lesz az. Pedig nem is őt láttam táncolni akkor, csak egy tanítványát, ő a zenekarban ült a színpadon. Aztán vettem a bátorságot és egyszerűen felhívtam telefonon és megkértem, hogy hadd látogassam meg az iskolájában.

Bharatanatyam

A Bharatanatyam indiai klasszikus színpadi tánc, amely leszármazottja az ősi dél-indiai templomi táncosok művészetének, amelyben zene, tánc, színészet, költészet és spiritualitás elválaszthatatlan egységet alkot.

A Bharatanatyam kifejezés szanszkrit szavak kompozíciója, bhava (érzelmek), raga (dallam), tala (ritmus) és natyam (tánc). E táncforma két fő alkotó eleme a nritta - avagy tiszta tánc, melyet a nyak és a szem finom mozgását ellenpontozó erőteljes lépések, hajlások és virtuóz, eleven lábmunka jellemez -, illetve az abhinaya - amely arcjáték és kézmozdulatok speciális gesztusnyelve az érzelmek kifejezésére.

Dél-India eszmeiségében a Bharatanatyam a végtelen univerzum ünneplésének egyik formája, a táncos előadásával, úgy önmagát, mint a nézőt az egyetemlegesség felé hivatott emelni.

 

Gondoltam, hogy ez nekem micsoda boldogság lesz és milyen kényelmes állapot, hogy meghívott egy órájára, majd leülök a sarokban és nézem, ahogyan dolgoznak. Természetesen helyi viseletben mentem, kicsit beszélgettünk és kérte, hogy akkor álljak be én is táncolni. Ettől aztán minden bátorságom elillant, bár nem történt semmi különös, csak megnézte hogy mit tudok és hogyan. Utána leültünk újra beszélni. Végül is ennek a látogatásnak az alapján vállalt el. Nyitott volt, bár óvatos, hiszen azért nem egyértelmű Dél-Indiában, hogy egy nyugat felől érkezett embert teljes nyíltsággal fogadjanak, inkább komoly fenntartásokkal. Szerencsére a habitusomban valahogy benne van, hogy kapcsolatot tudok találni az indiai emberekkel, és ez olyan ösvényt teremtett a kommunikációban, amin el lehetett indulni.

1. Kétgyökerűen
2. Újszülöttszerű állapot



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés