free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Utálatos főnök

pszichologus@borsa.hu         Címkék: asszertivitás, főnök, pszichológus, púder, szakértő 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Tita!

Azzal kezdeném, hogy majdnem egy évig nem sikerült elhelyezkednem a tanult szakmámban (erről pontosabban nem akarok írni, de azt hiszem, nem is lényeges). Mindenféle tinglitangli munkáim voltak a pultozástól a gyerekfelügyeletig. Persze azért próbálkoztam, jártam állásinterjúkra, bújtam a hirdetéseket, aztán nagy nehezen idén májusban sikerült bejutnom egy céghez, és végre azt csinálhattam, amit akartam. Gondoltam én.

Mindenki azzal jön, hogy naiv voltam, nincs habos torta, mintha magát a munkát gyűlölném. Nem erről van szó, sőt. Azt hiszem, néhány hónap alatt sikerült átlátnom, hogy mennyit érek, mekkora tudással rendelkezem (és most nemcsak a saját véleményemet írom ide, hanem a velem együtt dolgozó kollégákét is, akik szeretnek és elismerik, amit csinálok). A probléma a közvetlen főnökömmel van. Első perctől úgy tűnt, hogy nem vagyok neki szimpatikus, de ezt igyekeztem a féltékenység számlájára írni (fiatalabb vagyok, jobb körülmények között élek satöbbi). Ennyi súrlódást ki lehet bírni, dolgoztam már rosszabb helyen is ilyen szempontból.

Ami azonban borzasztóan idegesít, hogy mások előtt lehordja a munkámat, és úgy állít be, mintha nem dolgoznék, csak lógatnám a lábam egész nap. Miközben - és erre egyre inkább kezdek rájönni - éppen ő az, aki semmit sem csinál. Mások is mondják, hogy amióta betettem a lábam a céghez, csak terpeszkedik, utasításokat ad, és bentről intézi a saját ügyeit, aztán az ő munkáját is velünk, egészen pontosan velem végezteti el. Azt hittem korábban, hogy ilyesmivel könnyedén megbirkózom majd, csak kerüljek végre a helyemre munkaszempontból. Sajnos nem így van. Az utóbbi időben már kora reggel hányingerem van, és volt, hogy a reggeli kávé egy az egyben ki is jött belőlem. Bent igyekszem elkerülni a főnököt, de ez persze lehetetlen, hiszen az ő keze alá dolgozom. A jelenlétében pillanatok alatt elszédülök, erős fejfájás kap el, és hevesen kezd el verni a szívem. Utána hiába hagy egyedül a nap többi részére, borzasztóan nehezen nyugszom meg. Elmondtam ezeket a bajokat apámnak, aki szerint egy a megoldás: hagyjam ott az egészet a fenébe, és keressek másik munkát, de valójában ezt sem akarom. Nagyon nehezen jött össze, és félek, hogy évekig nem találok majd olyan helyet, amilyet szeretnék. Viszont attól is egyre jobban rettegek, hogy előbb-utóbb még súlyosabb tüneteim lesznek. Én nagyon jól tudom, hogy pszichés alapon jönnek elő, de nem tudok velük mit kezdeni. Tudnál írni valamit, hogy merre induljak?

Köszönöm, hogy elolvastad,

üdvözlettel, Eszti

Kedves Eszti,

mielőtt kiugranál a szituból, talán akad egy-két dolog, amit megpróbálhatsz. Nem csupán az álomálláshoz való foggal-karommal kapaszkodás miatt, hanem azért is, mert nem tudhatod előre, hogy egyéb területeken, például az esetleges új munkahelyen vagy egy kötekedő anyóssal való birkózáskor nem lesz-e majd ismét szükséged azokra a képességekre, amiket az itteni problémamegoldás során erősítesz meg. Számomra úgy tűnt, mintha olyannyira ragaszkodnál a jelenlegi munkahelyedhez, hogy az felülírhatna minden, korábban működő készséget és magadról alkotott elképzelést. Vagyis szinte mindent hajlandó vagy lenyelni a főnöködtől azért, mert rettegsz attól, hogy nem halászol ki még egy ilyen lehetőséget.

Első lépésben érdemes lenne elsajátítanod néhány technikát az önérvényesítő kommunikációval kapcsolatban. Az "asszertivitás" azt jelenti, hogy úgy képviseljük a saját érdekeinket, hogy közben nem hunyászkodunk meg - miért is tennéd, hiszen ahogy írod, ez egyre inkább megerősíti a főnöködet abban, hogy veled nyugodtan bánhat lekezelően, illetve lazán kihasználhat, és befoghat olyan feladatok elvégzésre is, ami egyébként az ő dolga volna.

A másik fontos szempont, hogy miközben megtanulunk nemet mondani, hatékonyan érvelni, és megvédeni a saját érdekeinket, mégsem válunk agresszívvé. Erőszak alatt nem feltétlenül a bokán rúgást és a hajcibálást értem: az asszertív kommunkiáció abban segít, hogy elkerüljük a játszmázást, és hogy az érzelmekre koncentráló megoldások helyett a problémára fókuszáljunk. Vagyis ordítozás és vádaskodás helyett megtanuljunk arról beszélni, ami az adott helyzetben nekünk fontos; az elvárásainkat és persze a saját határainkat is merjük kinyilvánítani az akár ellentétes érdekeket képviselő, szemben álló vitapartner felé is. (Az asszertív kommunikációt nagyszerűen fejlesztik a pszichodráma csoportok, lásd: pszichodrama.lap.hu, illetve tréningeken is célzottan elsajátítható. Sikeres kommunikáció esetén már nem kell a haragot "benyelni", illetve "tünetekké alakítani", hiszen ha hatékonyan kezeled a főnököd, akkor nem feltétlenül jut el odáig a helyzet, hogy éktelenül dühössé válj. Apropó tünetek. A vegetatív rendszer labilitása rendszeres sportolással is sokat javulhat - azaz, ha napról napra alaposan megdolgoztatjuk a szervezetet, akkor egy idő után nehezebben billenthető ki az egyensúlyából a nem sportolással töltött, nyugalmi időszakok alatt is. A jóga, az autogén tréning és egyéb relaxációs módszerek szintén jól jöhetnek olyankor, amikor a szituáció nem kínál lehetőséget az aktív megküzdésre (magyarán fontos, hogy megőrizzük a hidegvérünket olyankor is, amikor nekünk nem osztottak lapot, és egyszerűen nem tudunk változtatni az adott helyzeten).

Persze ha tartósan fennáll valamilyen konfliktus, és lehetetlen változtatni - vagyis, ha nem egy-két főnöki hülyeséget kell időnként elfogadni, hanem rendszeresen falakba ütközünk, és úgy tűnik, semmi sem hoz javulást -, érdemes magasabb fórumokon, a felettesekkel, cégvezetőkkel satöbbi is megtárgyalni a problémákat. Ha megpróbálkoztál az említettekkel, és nem tapasztalsz változást, akkor viszont nem árt az édesapádra hallgatni. Nincs az a munkahely, ami megérné a magasvérnyomás-betegséget, infarktust, levertséget és az egész pszichoszomatikus családfát!

A gyakorlatokhoz és a megfontolt döntéshez kitartást és sok sikert kívánok.

Üdvözlettel: Fiáth Tita



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés