Gyerekkorunk óta tudjuk: az almaszószt kenyérre senki nem keni. Hús mellé viszont már tálaljuk. Borsamunkatárs ódát zeng a hazai almáról és szószt csinál belőle.

A gyümölcsből készült mártások, szószok, furcsa elemei a magyar konyhának. Voltaképpen főzelékként funkcionálnak, hiszen az elkészítési technológiájuk és a felhasználásuk is a zöldségből főzött, sós-fűszeres főzelékeknek megfelelő. Hiába édesek, alapvetően húsok mellé tálaljuk köretként. No persze itt a magyar konyha megint csak - ugyanúgy, mint a pitéknél, krémeseknél, rántott húsoknál - a volt monarchia konyháját jelenti.

Az almából, meggyből készült mártások eredetileg a levesben főtt marhahús körítésére szolgáltak, egy nagyobb családi étkezésnél köztes fogásként tálalták a leves és a főétel között, innen önállósult később más húsok mellé. Ilyenkor, amikor minden piac és zöldséges tele van jobbnál jobb, ízletes magyar almával, valamint bújócskázik velünk az influenza is, abszolút szezonja van az almaszósznak.



Egyrészt könnyen emészthető, tehát egy lábadozó beteg számára igazán ideális. Másrészről a hazai almák a legalkalmasabbak mártásnak és pitének és kompótnak és levesnek. Ugyanis nincsenek tartósítva és a szabolcsi alma valóban a világ egyik legízesebb almája. Az almaszószhoz a legideálisabb a kicsit savanykás, nem kásás húsú alma, mondjuk a jonatán. A készítésénél nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy túl édesre, illetve túl kásásra főzzük, savanykásnak és kissé roppanósnak kell maradnia az almadaraboknak, akkor a legideálisabb kísérője főtt és sült húsoknak.

Ha valakinek azért vannak ellenérzései az almaszósszal szemben, mert csak olyannal találkozott eddig, amiben apró tejföl és lisztcsomócskák úszkáltak, megnyugtathatjuk, hogy ez elkerülhető és nagyon kellemes selymes állagot lehet létrehozni egy kis odafigyeléssel.



Az almaszósz elkészítéséhez mindösszesen negyed órára van szükség és ebben benne van a hámozás és szeletelés is. Ezért igazi "mi a fenét főzzek" kaja, amíg egy natúr szelet kisül, bőven elkészül mellé a mártás is.

Így készül

Hat közepes almát meghámozunk, kimagozunk és nem nagyon kicsi kockákra vágjuk. (Aki gerezdre vágva szereti, az nyugodtan szeletelje úgy.) Lábasba tesszük és annyi hideg vizet öntünk rá, ami épphogy ellepi. Az alma fajtájától függően annyi cukrot szórunk bele, hogy ne legyen túl édes, picit sózzuk és beledobunk egy darabka citromhéjat is. Az egyik darab almába beleszúrunk néhány szem szegfűszeget és egy fél rúdnyi fahéjat is a fazékba teszünk. Kislángon, félig lefedve kezdjük főzni. Amikor az alma már majdnem megfelelő állagú, három evőkanál tejfölt csomómentesre keverünk egy púpos evőkanálnyi sima liszttel egy bögrében.



Az alma főzőlevéből a lisztes tejfölre merünk egy szűk merőkanálnyit és azzal is jól, csomómentesre elkeverjük. Folyamatos keverés közben ezt a habarást a fazékba öntjük és jól eldolgozzuk. Ha így járunk el, biztos, hogy nem lesz csomós. Egyet még forralunk rajta, az ízlésünknek megfelelően utána ízesítjük és kész is. A húsok mellett jól illik hozzá a krumplipüré, vagy a vajas törtkrumpli is.