free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Boda Gyöngyvér: ma minden uniszex!

– pészM –         Címkék: bodagyöngyvér, divat, divattervező, interjú, kirakat 0 hozzászólás

Aki kíváncsi arra, hogy miért nem varratnak a magyar nők, és miért nem jó az uniszex, az olvassa el ezt az interjút. Beszélgetés Boda Gyöngyvér divattervezővel.

Az Iparon végzett 2003-ban, több divatbemutatóval a háta mögött rögtön egy kisebb divatcég szerződtette, volt ösztöndíjjal Madridban, Milánóban kiállítása volt, Párizsba meg ugyan vágyik rövidebb időre, de dolgozni, élni mindenképpen itthon szeretne. Jókedvű, nyugodt csaj, nem célja, hogy minden celeb az ő ruhájában flangáljon – azért jó lesz megjegyezni ezt a nevet: Boda Gyöngyvér.

 

Én nem egy szalon vagyok, aki csak egyediruha-tervezéssel foglalkozik, vagy nem egy olyan divattervező, aki a saját kollekcióit bedolgozza valahová vagy kirakja a piacra, nincs saját butikom vagy ilyesmi, hanem van egy kis irodám, egy műhelyem, és divatcégek, reklámirodák, ügynökségek és rendezvényszervezők  meg dekorcégek rendelnek tőlem, meg persze magánszemélyeknek tervezek. Textiles installáció, tervezés, színházi munkák... Mindenfélével foglalkozom. Egyszer pólógrafikák, mennyaszonyiruha-tervezés, máskor csak szabásminta. Most épp egy kapucnis esőkabáttal kísérletezek egy nagyobb cégnek.

 

Boda Gyöngyvér

 

A cél persze a saját márka, a saját név, a saját arculat, de egyelőre fontosabb, hogy minél több fórumon, minél többféle dologgal megmutatkozzak. Jelenleg például a hostessruha-tervezés nagyon jól megy megy, ennek a kreatív része is nagyon erős. Hálás munkák. 

 

Borsa: - Hogy látod, izmosodik a honi piac? Vannak kedvencek, akiknek a ruháit bírod?
Boda Gyöngyvér: - Persze, a USE gárdája nagyon jó szerintem, igényesek, jókat látni tőlük. Bár őszintén szóval annyira nem vagyok naprakész, hogy épp ki mit csinál. Régebben én is bemutatóztam rendszeresen, de két éve már egyáltalán, teljes ráfizetés. Hiába sikerültek nagyon jól a kollekciók, hiába jöttek a jobbnál jobb visszajelzések, ez így akkor is kevés. Aztán eldöntöttem, hogy nem akarok erre vagyonokat herdálni, inkább dolgozok, és ha lesz elég befektetni valóm, akkor utána. Nem is vágyok arra, hogy mindenhova az legyen kiírva, hogy Boda Gyöngyvér, most jólesik ennyi mindent csinálni, ennyi lábon állni. Én igazából formatervezőnek tartom magam, és nem csak ruhában gondolkozok. Nemrég például az Uránia moziba kellett textiles installációt készíteni. Ezek ugyanannyira izgalmas feladatok.

Egérutak azért vannak? Az utóbbi hónapokban több itthoni csoport is elég tekintélyes publicitást, reklámot kapott. Mintha beindulni látszana ez a terület.
- Két véglet van a ruhaiparban: vagy nagyon olcsót produkálsz, vagy nagyon drágát, márkásat, sok-sok reklámmal megfejelve. Ma jó pár butik van Budapesten, ahol kvázi egyedi darabokat kínálnak, mondjuk középáron. Ez így szépen hangzik, de ezek a tervezők nyilván nem ebből élnek. Ha jó minőséget és eredetit akarsz egyszerre letenni az asztalra, az nem olcsó. Ezek iparművészeti alkotások. És itthon ennek nem kérheted el az "igazi" árát.

 


"A minőség kutya kötelessége lenne az iparművésznek"


Mennyire öltöznek bátran a magyar csajok? Inkább a biztos konfekció, minden mindenhez passzoljon, vagy nyílik az olló: lenne épp kereslet a merészebb cuccokra is?
- Egy-két nagyon drága holmija szinte mindenkinek van – ezeket válogatják turkálós meg olcsóbb darabokkal. Egyre több ötletes öltözéket látni, de ez egy nagyon kicsi réteg. Többnyire mindenki ugyanabban jár, ugyanott vásárol – menj ki az utcára, nézz körül. Hiába van egyre több divattervező, talán túl sok is, a vásárlóközönség szűk, bátortalan. A belvárosi iparművészeti kis boltokat is szerintem nagyobbrészt a külföldi vásárlók tartják fenn. A minőség a másik rákfenéje a kérdésnek. Azok az egyedi darabok, amiket az itthoni nevesebb tervezők kollekcióiból megvehetsz, méregdrágák, és sok esetben egészen silány a minőségük. Sokszor felmerül, hogy elvárás lehet-e egy-egy több tízezres cuccnál, hogy többször felvehesd, kimoshasd, és az ugyanúgy mutasson később is, hiszen mondjuk külföldön ezeket maximum egyszer-kétszer viselik. Szerintem viszont igenis igen, tehát jogos, ha ötvenezret kifizetsz egy szoknyáért, az ne csak egyedi és eredeti, de csúcsminőségű is legyen, és ne szakadjon szét mondjuk a varrás a második héten. Kutya kötelessége lenne ez egy iparművésznek, ennek ellenére évről évre romlik a minőség, spórolnak mindenen.

És Boda Gyöngyvér milyen ruhákat tervez?
- Én mindig is egy kicsit futurisztikus voltam. Kicsit "ufós", amit csinálok – újítani, mindig, ez a legfontosabb. A mindennapi viseletben pedig inkább a sportos vonal, amit bírok: csinos, nőies, de mondjuk egy-egy furcsán elhelyezett cipzár, egy érdekes formájú kapucni mindig ott van. Kapucnimániás vagyok. Kábé kétszázfélét el bírok képzelni, és meg is tudom csinálni. Sportosan nőies, valahogy így mondanám. Például ragaszkodok ahhoz, hogy egy lány szoknyában járjon, egy nő legyen nő. Ma minden uniszex, fiúk-lányok egyformában – kicsit erre tart a trend. Én ezt nem szeretem, tervezőként pláne nem.

 


Ilyen ruhákat tervez


És kiknek tervezel? Stylist, tervező, varrónő vagy egy személyben?
- Pontosan – ha kell, minden, ezt szeretem a legjobban. Barátoknak, barátnőknek és az ő ismerőseiknek dolgozom többnyire, de bárkinek, aki megkeres. Volt, hogy a Somának terveztem, reklámkampányhoz. Na, őt hálás feladat volt öltöztetni. Nagyon nőies, vidám, de eszméletlenül szigorú és kritikus. Úgy értve, hogy igényes, tehát nem vesz fel bármit. Nem egyszerű, de ez a jó. Így jó igazán dolgozni, hogy kirakok valaki elé mondjuk tíz rajzot, és elmondja, hogy melyikben mi tetszik, min változtatna, mit tud magán elképzelni. Én legalább három turnusban szeretek tervezni, és többnyire ez szokott beválni. Nem jó elkapkodni, még a legegyszerűbb daraboknál sem. Minden egyes találkozó pluszokat ad, jobban megismerem, jobban rálátok az ízlésére, és a saját elképzeléseimen is tovább lehet agyalni, csiszolni. Ez sosem a papír-ceruzával kezdődik, hanem beszélgetünk, válogatunk. A konzervatív elképzeléseken például nagyon szeretek lazítani, és óriási látni, ahogy felragyognak a nők, hogy ez vagy az a megoldás mennyivel jobb így, mennyivel jobban áll, jobban érzik benne magukat. Egy kis aszimmetria, egy gomb mondjuk a vállra, egy fodrot odacsenni valahová – nagyon sokat számít ez.

Megkérdezhetm, hogy árban ez hogy jön ki? Csillagászati összegeken innen?

- Viccelsz? Ugyanúgy, sőt olcsóbban jössz ki, mintha plázából, butikból öltözködnél. A különbség nem az árban, hanem az időben, az energiában jelenik meg. Télikabátot venni tíz perc alatt is lehet, bemész, leakasztod, jó lesz – hozzám viszont többször el kell jönni, beszélni, próbálni, igazítani. Pedig én elmegyek, beszerzek mindent, utánajárok, válogatok, de próbálni akkor is jönni kell. Esküvőiruha-fronton meg a bérlésnél is olcsóbb, nemhogy a vételnél – viszont sokkal jobb, ötletesebb, és meg is tarthatod. Kár, hogy a nőknek nincs ennyi idejük magukra meg hogy ez kulturálisan kikopott. Persze azért van munkám bőven, és nagyon jó visszajelzéseket kapok. Ez a az igazi siker, ami tényleg épít.

 


"Somát hálás feladat volt öltöztetni"


Magadnak tervezel?
- Ááá, soha. Az nem kihívás, nem öröm, eszembe se jut. Magamat unom.

 

Öt év múlva?
- Lesz Boda Gyöngyvér, saját. És jelmezt, mindenképpen. Nemsokára kész lesz a honlapom is, a teljes portfólióval. Talán egy kis Párizs is, valamikor, de ami eddig kész, amivel eddig foglalkoztam, azt biztos kézben hagynám itt addig is, rengeteg munka van benne, és szerencsére elég jól megy, szeretik, amiket csinálok.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Fenék-tömés

Ha már a fenekünk méretével sem vagyunk elégedettek, mindössze 18 000 forintért miénk lehet egy fenék-tömés.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés