free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Ötletek arra, hogyan legyünk jobbak

Borsa         Címkék: bisz-basz, buli, repiajándék, sajtó, vállalat 12 hozzászólás

Érdemes körülnézni a környezetünkben és megvizsgálni hol és mennyire pazarolunk. Íme négy ötlet arra, hogyan segíthetünk nálunk rosszabb helyzetben lévőkön.

A lassan, de biztosan gazdasági válsággá növekvő pénzügyi összeomlás azt is elgondolkodtatja a hogyan továbbról, akinek nincs nagy összegű, valutaalapú kölcsöne. Olvasmányaink alapján felrémlik a húszas évek válsága, az éhező, nyomorgó tömegek, a semmiből valamit varázsoló háziasszonyok praktikái. Remélhetőleg idáig nem fajulnak a dolgok, de ha valamikor, most aztán tényleg érdemes körülnézni szűkebb és tágabb környezetünkben és megvizsgálni hol és mennyire pazarolunk, mi minden megy a szemétbe ahelyett, hogy megpróbálnánk tovább hasznosítani. Íme négy ötlet arra, hogyan segíthetünk nálunk rosszabb helyzetben lévőkön a felhalmozott feleslegeink továbbadásával. Az ötödik helyet nektek hagytuk ötletelésre, kedves Borsaolvasók, mert biztos mindenkinek van legalább egy tippje arra, hogyan lehetne egy kicsit megosztani azt, amiből nekünk több jutott, mint másnak. Írjátok meg nekünk és a többi olvasónak, hátha nyitott fülekre talál valahol az elképzelésetek, mi is ezzel a szándékkal állítottuk össze ezt a listát.

Vállalati bulik, sajtótájékoztatók fölöslege

Manapság bevett szokás, hogy a cégek értekezletein, nagyobb megbeszélésein a résztvevőket vendégül látja a vezetőség szendvicsekre, pogácsára, pizzára. A karácsonyi partikról nem is beszélve, amikor nem batyubált tartanak, hanem a főnökség különít el kisebb nagyobb összeget arra, hogy jól tartsa dolgozóit. Nagyon helyes, tényleg nem lehet végig ülni egy többórás meetinget vércukor karbantartás nélkül. Ha pedig a sajtót, vagy a leendő partnercég képviselőit fogadjuk, mindenképpen meg kell őket tisztelni néhány szendviccsel, süteménnyel. Rendben, ez a szokás, nyilván nem hozhat az egyszeri sajtómunkás magával ételt, hogy is nézne az ki. Ám az esemény végén általában nagy tételben zúdul a kukába a megmaradt pogácsa, pizzaszelet, szendvics. Jó esetben esetleg a takarító néni kap egy kisebb pakkot, hadd örüljenek az unokák. Azonban, ha a megmaradt élelmiszert, italt összepakoljuk és elvisszük a legközelebbi hajléktalanszállóra, akkor még ehető állapotban kapják azok, akiknek igazán szükségük van rá és nem a kukából kell kibányászniuk. Örülni fognak.

Boltok, pékek, éttermek

Nem tudjuk ki gondolt már bele abba, hogy mekkora maradékkal, reszlivel számol egy pékség, egy cukrászda, vagy a sarki kisbolt. Mi sem ezen töprengünk nap mint nap, de logikusnak tűnik, hogy a mai kifli holnap már nem eladható, vannak termékek, amelyeknek egy-két napon belül lejár a szavatossága és a kutya sem fogja megvenni és biztos olyan is történt már, hogy egy étterem túlrendelte magát nyersanyagból. Nem kell hozzá szentnek lenni, hogy ezeket az élelmiszereket ne szemetes konténerbe zúdítsa a kereskedő, hanem a megfelelő szociális munkással felvéve a kapcsolatot – erre csak egyszer kell energiát fordítani – a megfelelő helyre jutassa.

Karácsonyfát mindenkinek

Nagy kedvenceink a fenyőfa árusok, eszünkbe sem jutna rosszat kívánni nekik és a világért sem szeretnénk, ha rosszul jönnének ki az aktuális szezonból, de azért valljuk be rossz nézni, amikor a december 24-én esete nyolckor kezdik teherautóra pakolni a megmaradt fákat. Vajon mi lesz a sok kivágott, másra már nem nagyon használható gyönyörű fenyővel? Eladják deszka alapanyagnak, bedarálják pozdorjának, vagy egyszerűen megy a szemétre, mert a kereskedőnek csak a karácsonyfaként való hasznosítás éri meg? Mi lenne, ha megkaphatnák azok, akiknek nem telik arra, hogy sok tízezer forintot adjanak a karácsony legszebb díszéért? Ebben ugyan nincs pénzügyi haszon, van viszont kedvesség, törődés, érzékenység meg egy csomó korszerűtlen dolog. Most szólunk, hogy idén még kevesebben költhetnek majd karácsonyfára és jövőre feltehetőleg tovább csökken a számuk azoknak, akik megengedhetik maguknak a karácsonyfa állítás luxusát.


Reprezentációs bisz-baszok

Magyarul a repiajándékok. Még a boldog szabadúszó foglalkozásúak sem ússzák meg, hogy ne jelenjen meg a lakásukban néhány igazán és nagyon  és rettenetesen praktikus dolog, amire a hálás megrendelő, üzletfél, partnercég az emblémáját nyomtatta, gravíroztatta, festette. Valljuk be szörnyűek. Ki a fene megy az utcára egy gyógyszergyár logójával díszített esernyővel és tényleg berakjuk-e a hatvanadik céges bögrét a konyhaszekrénybe a drága pénzen vett dizájn étkészlet mellé?! Ébred valaki a közlekedési társaság "sajátmárkás" vekkerére? Nem hát. És tényleg nincs szüksége senkinek hét darab noteszre, még akkor sem, ha mind borjúbőrbe van kötve. A repiajándékok tehát alapvetően porfogók, feleslegek, hulladékok. Mármint azoknak, akiknek a gép azt dobta, hogy legyen pénzük szép vekkerre, van elég bögréjük és az esernyőjüket is boltban veszik. Nézzünk körül, kinek ajándékozhatnánk tovább ezeket a tárgyakat, biztos találunk lehetőséget arra, hogy olyanokhoz jusson, akik hasznát is tudják venni. Csak hogy legalább ne a szemétben végezze.

Ez itt a Borsaolvasók ötleteinek fenntartott hely! Tessék csak tessék!

 
 



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés