free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Fürgyé’ le! – A böjt és Lukács

– pészM –         Címkék: böjt, fürdő, hát, lukács, szeparék 1 hozzászólás

Nincs az a kozmetikus, nincs az a szer, semmilyen biovarázslás, ami úgy kipucolja az ember bőrét egy félnapos Lukácsozás. Beszámoló a gőzből, mert fürdőbe járni jó.

A Borsa fürdőket osztályozó, ötös listája utáni szemrevétet követően mi a felújított Lukácsot kerestük fel, nem egészen véletlenül. Megmondom az őszintét: utoljára nyolcévesen áztam gyógyvízben, Harkányban, és úgy rémlett, ilyen helyre kizárólag 60 felett járnak a népek, büdös van, orrfacsaró gőzök és ázott lábkörmök szanaszét, a gyerekek idegesítik a nyugdíjasokat, franc se kívánkozott ép ésszel ebbe a kénköves pokolba. Most meg az eltékozolt évek és a kozmetikusra költött ezrek-tízezrek miatt megy a nyafogás: az emberi hülyeség határtalan – fürdőbe járni jó!




 
Böjtölni nem csak tavasszal lehet, így okoskodtam, sok volt mostanában a tészta, a ragyák is szép számmal vendégeskedtek az orcán, a vörösborból is több volt az utóbbi hetekben, nosza, léböjtre fel! Egészen megejtő egyébként, hogy az ember mire rá nem bírja venni a gyanútlan pasit maga mellett: egy háromnapos kúra sokkal nagyobb feladat (pontosítok: föladat!) mint azt a mit sem sejtő társ gondolná, tapasztalat híján könnyedén beviszik az embert az erdőbe, így tettem magam is. Se pörkölt, se McDonald’s, se kávé, se sör, semmilyen falatkák este, még egy megveszekedett hari kenyérke se – helyette gyümölcscentrifuga, csalántea, cékla- meg répalé, több liter ásványvíz. Ez volna a mönü. Viszont hősök leszünk – nagyon izgalmas kaland ez, ragyogni fogunk, meglásd aranyom!

Azt, hogy menjünk fürdőbe a böjtidő alatt, még a szűkölés és éhkopp előtt találtuk ki szerencsére – az lesz ám az igazi nagygenerál! Én hadakoztam, hogy eszembe sincs, oda ugyan nem, legyöngült szervezettel a vesztembe rohanni, nem bírom én a szaunát, csöndbe lenni se tudok sokáig, a klórszag meg az emberi veríték is undorít. Mivel harcedzett lukácsistával álltam szemben, megegyeztünk: ő léböjt, én fürdő, fifti-fifti. Jó. Kard ki kard.


www.lifeclass.net


 
Láss csodát: a felújított fürdő gyönyörű, a kabinrengeteg és az azt őrző nyalka úr a nagybötűs retró maga, és valahogy olyan könnyedén ment a flangálás odabent, hogy meg is feledkeztem az úszógumik és a combin fodrozó narancsbőr nonstop takargatásáról. Mivel lövésem se volt a kialakult, benti menetrendről, hagytam magam kalauzolni – egyes állomás: szárazgőz. Jeleztem előre, hogy biztosan kijön az asztmám, de minimum pánikrohamot kapok, és mivel másfél napja nem ettünk egy huncut falatot se, valószínűleg el is fogok ájulni. Helyette: legalább nyolc–tíz percig hősiesen izzadtam, rendesen kaptam levegőt, sportújságot olvastam, amit aztán sose, csöndben még kuncogni is lehetett, és sokan se voltak. Hmm, jól indul.

Utána egy kiadós, hideg zuhany, ami nem is fájt, és a szívem se állt meg – aztán irány a mindenféle hőfokú gyógyvizek, kismedencék. Na, az ott a mennyország, kedves olvasók. Azt leszámítva, hogy engem is idegesítettek a süvítő kölkek, akiknek a nagyi nem bírta megmondani, hogy édes onokáim, ez itt nem az a medence, ne fröcsköljétek má’ a szegény borsás csajt szembe, meg ne rugdalózzatok, ördögök, szóval ettől függetlenül mesés az egész – csak szuperlatívuszokban szólhatok. Utálom az anyaméhes hasonlatokat, de a legforróbb vízben ázni: azt valahogy így tessék elképzelni (és oda az aprólékok se jönnek már disztrojkodni, szóval tiszta nyugalom és gyönyör).

Jön három kör nedves gőz: na, ami ilyenkor nem jön ki az emberből, az nincs is. Hardcore méregtelenítés, a jéghideg fürdő már tényleg fáj, de szinte abbahagyhatatlan. Ki-be, ki-be, és két újjászületés között már igazán érzi az ember, hogy mit vesztett eddig. Később az élményfürdős, masszírozó medencék a ficánkoló, sikító, karmoló nyugdíjasokkal Kusturica-filmbe illőek, majd leúszni nyolc–tíz hosszt a kinti nagymedencében, novemberben: ezt sose, tényleg sose gondoltam volna magamról.



 
Mivel masszírjegyet is vételeztünk a bejáratnál, a negyedórás gyúrás egyszerűen hab a tortán a túra végén: visít a szervezet, annyira nagyon jó. Igazi oldschool, lefüggönyzött kis szeparék, kicsit fáradt ugyan a személyzet, és engem feszélyez a önnön pucérságom, de ezen már nincs ereje az embernek hőbörögni – félájultan hagyja, hogy gyúrják, nyomkodják, gyömöszöljék, ütlegeljék a hát göbökbe meg csomókba összeállt izmait, és már pont elaludnék, mikor szólnak, hogy egészségemre váljék, veszonlá.

Öltözni, szárítkozni, el. Hölgyeim és uraim: megesküszöm, nincs az a kozmetikus, nincs az a vegyszer, semmilyen biovarázslás, ami így kipucolja az ember bőrét (meg a mindenét). Egy árva mitesszer, annyi nem maradt, de sehol – olyan könnyű és friss, azt hiszem, még az életemben nem voltam, mint aznap délután és másnap egész nap. Salakok, mérgek, lerakódások, szevasztok. Rongyos pár ezer forintért. Mi mást mondhatnánk: a hülyének is.


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés