A foci világszerte megbecsülésnek örvend, és egyike a nemzeti önigazoló tényezőknek. Viszont eddig csak Dél-Amerikában volt szokás futballháborúzni.

Milliós nézőszámok ide, milliós bevételek oda, ha tetszik, ha nem, a focinak van társadalmi energiákat lekötő, elsősorban háború pótló funkciója is. A labdarúgás igazi tömegsport. Nem csupán a csapatok, és résztvevő sportolók és a drukkerek száma, hanem a szurkolók eltérő társadalmi összetétele következtében is. Mindenki tudja, hogy egy futballmérkőzés nem más, mint hogy jelentős embertömegek egy zárt tér kölcsönös ráhatásos helyzetében egy jelképes harc közvetett résztvevőivé válnak. És ideális esetben, ha egy illető kimegy egy focimeccsre, akkor jól kidrukkolja magát, aztán hazamegy, és békésen nyugovóra tér, és nem törött állkapoccsal tér magához egy kórházi ágyon, ami mellett rendőr strázsál.



Köztudott, hogy a pasik agresszívebbek a csajoknál, mert az empátiás készségük alacsonyabb. Persze mindkettő nem agresszívoskodhat, de a férfiak inkább fajulnak tettlegességhez, mint a nők. A pasik hajlamosabbak lökdösődésre, ütésre, rúgásra, a csajok inkább közvetett módon erőszakoskodnak. Azt senki nem vitatja, hogy a labdarúgás inkább a férfiak sportja. A szurkolók többsége pasi, a meccsekre is inkább ők járnak, ennek ellenére az önmagát a klubjával vagy a válogatottjával azonosító drukker hajlamos a pályán zajló küzdelem tétjét nemcsak csapata győzelmében látni, hanem abban is, hogy közösségi szurkolás közben felszabaduljanak az ilyen-olyan lángoló vagy elfojtott érzelmei és indulatai, esetleg agressziója.



Persze nem minden futballszurkolóból lesz fanatikus drukker. Az ultra típusú szurkolói hozzáállás a hatvanas évek Olaszországában alakult ki, és terjedt el világszerte, viszont nem jár kötelező politikai elkötelezettséggel. Ennek ellenére az olaszoknál máig divat a fasiszta eszmékkel való szimpatizálás egyes klubok ultrái körében, mint ahogy a komcsi ideológiát is hirdeti némelyik ultrabrigád a mai napig. Egy ultrást onnan lehet felismerni, hogy minden mérkőzésen ott van, minden esetben végigállja a meccset, állandóan buzdítja csapatát, általában rendelkezik valamilyen transzparenssel, drapériával, zászlóval, de minimum egy sállal, ami a kedvenc csapata színeit viseli. Az ultrák történelme folyamán nem újdonság, hogy a mérkőzéseken esetenként szurkolás közben hangot adnak politikai nézeteiknek, vagy gyalázkodnak, becsmérelnek nemre, fajra, vallásra való tekintet nélkül, esetleg tömegverekednek is egy picinyt, de hazánkban viszonylag új jelenség a politikai rendezvényeken történő megjelenésük. Az pedig teljesen példa nélküli, hogy a magyarországi ultrák izmozás helyett összefogtak, és közösen kiálltak egy ügyért. Viszont eddig csak Dél-Amerikában volt szokás futballháborúzni.