free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Optimista rémálmok

Borsa         Címkék: ajánló, album, optimista, thecure, zene 0 hozzászólás

A The Cure zenekar a 80-as évek szimbóluma, akárcsak a válltömés és a répafarmer. Utóbbiakkal ellentétben, az együttes az új évezredben is képes életben maradni.

Robert Smith és zenekara a 70-es évek végén kezdett bele a popbizniszbe, és nemcsak egyedi, bús-borongós, depresszív-darkos hangzásvilágukkal hívták fel magukra a figyelmet, hanem tulajdonképpen az emo-divatirányzat alapjait is lefektették. Robert Smith például a mai napig úgy néz ki minden fellépésen, mintha egy Tim Burton-filmből rángatták volna fel a színpadra, pedig az úriember már igencsak az ötvenfelé dönget. A többiek ugyan nem voltak ennyire emblematikus figurák, de tupírozott sérójukkal, és állandó fekete gúnyáikkal ők is kitettek magukért.

www.aceshowbiz.com


 
Debütáló lemezük, az 1979-ben kiadott Three Imaginary Boys óta majd 30 év telt el, számtalan tagcsere, vívódás, feloszlás, botrány és újradefiniálás után a The Cure még mindig létezik, koncertezik és lemezeket is csinál. De nem ám úgy, mint a "nagyok", akik greatest hits és best of albumokkal próbálják életben tartani a nevüket, Smith-ék vadonatúj lemezekkel rukkolnak elő - az utóbbi két évtized statisztikáját előkapva - nagyjából négyévente. A 4:13 Dream pontosan a tizenharmadik nagylemez a sorban, 4 kislemez vezette be; The Only One, Freakshow, Sleep When I'm Dead, The Perfect Boy és egy azokból készült remix-EP; Hypnagogic States, melyek megjelenését minden hónap tizenharmadikájára időzítették. Ahogyan magát a nagylemezt is 13-án szerették volna bemutatni, de némi bürokráciai gikszer következtében elcsúszott a dolog.

Ezek után már találgatnunk sem kellett, hogy vajon hány szám kerülhetett az albumra, úgy van, pontosan 13! Pedig Smith-ék eredetileg dupla-lemezzel készültek, melyhez fel is vettek 33 nótát, menet közben azonban elvetették az ötletet, és a 13-as misztérium bármennyire is a sötét oldal felé viszi a képzeletünket, a lemezre végül a vidámabb, optimistább, poposabb dalok kerültek, az érfelvágós dark-vonalat pedig talonba vágták.

www.thecure.com, www.rollingstone.com


 
A zenekar jelenleg a Robert Smith (ének, gitár, billentyű), Porl Thompson (gitár), Simon Gallup (basszus), Jason Cooper (dobok) felállásban működik, és már a 4:13 Dreamnek is ezzel a formációval vágtak neki. A lemez meghallgatása után egyértelműen pozitív mozzanatként értékelhetjük, hogy az egy ideg trióként működő zenekar - 2005-ben az ötösfogatból rögtön két zenészt is kirúgtak - az ex-tag, Porl Thompsonnal kiegészülve kvartetté nemesült. Ahogyan az is dicséretes, hogy a 2004-es The Cure album producereként szerződtetett Ross Robinson metálgurutól - olyan nevek köthetők hozzá, mint például a Machine Head, Sepultura, Korn, Slipknot, Amen - könnyes búcsút véve Smith újradefiniálta az egész Cure-univerzumot, és a fémes rock hangzás helyett inkább visszatért a gyökerekhez, a 80-as évek szintipopjához, csak persze minimál szintivel.

www.thecure.com


 
Egyáltalán nem volt ez elhibázott lépés, a lemez energikus, tempós, összességében valóban az igazi, régi The Cure-t idézi. A kezdő opusz, az Underneath The Stars ne riasszon el senkit, mi sem értjük, hogyan kerülhetett ez a szám előre, hiszen egy lassan hömpölygő, igencsak nehézkes nótáról van szó, de ha ezt letudtuk, akkor az album végéig már nem is tér vissza a sötét köd. Az első kislemezre másolt dallal - The Only One - aztán beindul a gépezet, és egy optimista, pattogós, bohókás számmal kezdve, hol kicsit lassabb - The Reasons Why -, hol kicsit gyorsabb - Freakshow - ütemet diktál az album. De a hangulat végig könnyed, magasztos és optimista magaslatokban mozog, persze a szövegekre most ne figyeljünk, hiszen Robert Smith lírája képtelen kitérni a halál, a szenvedés és a csalódás témakörei elől, így, ha szellemesen játékos formákban is, de szinte mindig megtaláljuk az önmarcangoló nagy tragédiát a szövegeiben.

The Cure - Sleep When I'm Dead



A lemez legjobban sikerült példányai a füstös-rockos hangulatú The Real Snow White, az 1985-ből importált Cure szerzemény, a Sleep When I'm Dead és a disszonáns hangokkal tuningolt This. Here And Now. With You. Laikus hallgatóként felüdítő élmény ez az album, abban azonban már nem vagyunk biztosak, hogy a zenekar pre-emos rajongóinak tetszeni fog-e ez a hirtelen nagy optimizmus. A The Cure viszont bebizonyította, hogy a szűnni nem akaró horrorkülső, és a zenei divatok ellenére tudják tartani a lépést, sőt, újat is tudnak mutatni, ugyanabban a stílusban, de derűre és dinamizmusra hangszerelve. Ez pedig nekünk is jobban esik majd.


The Cure - 4:13 Dream
Kiadó: Geffen / Universal
Megjelenés: 2008. november


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés