free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Művészi szenvedélyek

Borsa         Címkék: függőség, kórkép, mérték, művészet, szenvedély 0 hozzászólás

A szenvedély nem betegség, de lehet addiktív, ha nem találjuk a mértéket; a művészet és a művészek kifejezetten veszélyeztetett pozícióban vannak. Erről értekezünk most.

Pénteken a Gödörben mi is megjártuk a Szenvedélyek Napját, az előadások és filmvetítések kapcsán ötlött fel bennünk a kérdés, hogy vajon miért a művészeteket éri a legintenzívebb hévvel a szenvedély, és miért pont a művészek kórképe a legnagyobb százalékban a függőség? Persze erre most mondhatnánk, hogy ez nem is igaz, csak a művészek mindenkori pozíciójából, ismertségéből ered, hogy jobban megjegyezzük nem csak tehetségüket, de hiányosságaikat is. Az azonban mégiscsak érdekes, hogy százalékosan is kimutatható a művészet és a szenvedélybetegségek intim kapcsolata.



Ennek okához érdemes először magát a szenvedélyt és annak tulajdonságait górcső alá venni, mert ebben a kérdésben is sorozatosan mellélövünk, ha minősíteni kell a dolgot. A szenvedély önmagában nem káros, sőt, némi túlzással szenvedély nélkül semmit sem lehet csinálni, vagy legalábbis nem érdemes. Azt a fokozott pozitív érzelmi állapotot nevezzük szenvedélynek, mely tulajdonképpen a személyiség sajátos természete, az önmegvalósítás természetes mozgatóereje. Különösen nehéz elképzelni a szerelmet, a kreatív energiákat, az alkotótevékenységet szenvedély nélkül. Gondoljunk csak el egy színészt, aki teljes beleélés nélkül, szenvtelenül és közömbösen játszik el egy szerepet, többnyire ő a rossz színész mintaképe. De nem nehéz belátni azt sem, hogy egy festő, író vagy zeneszerző alapesszenciái között nélkülözhetetlenül ott kell, hogy húzódjon a szenvedély, és vele együtt a játékosság és könnyedség is.



De hogyan lesz a szenvedélyből kontrollálhatatlan függőség vagy szenvedélybetegség? A kulcsszó itt a mértékben rejlik, hiába hallunk olyanokról, hogy pozitív meg negatív függőség. Egy súlyos sportfüggés semmivel sem jobb egy édesség addikciónál, ha valaki függésre hajlamos személy, vagyis képtelen megtalálni az egyensúlyt, akkor nem értékelhetjük pozitív eseménynek, ha egy szenvedélyéről leszoktatva rászoktatjuk egy másikra. A csöbörből vödörbe tipikus esete. Drogfüggőknél például klasszikus metódus, hogy az illegális szerekről egy másik, hasonlóan addiktív, de már legális "gyógy"szerre szoktatják át őket, az eredmény pedig ugyanaz.

Függni azonban nem csak drogoktól vagy alkoholtól lehet, lehet ételtől, párkapcsolattól, munkától, szextől, szeretettől, szerencsejátéktól, vásárlástól, internettől, tulajdonképpen mindentől. Korunk népbetegségének is hívhatjuk a függőségeket, de ha visszanézünk kicsit az időben, és ehhez még elő is kapjuk Püthagorasz mondatát, miszerint; "Senki sem lehet szabad, aki a szenvedélyek rabja", akkor joggal merül fel a kérdés, hogy hogyan is lett a szenvedélyekből betegség? Hiszen az ókorban, de még a középkorban is a szenvedélyek megtalálták a helyüket, az újkor hozta magával a problematizálódásukat. Descartes már összevont szemöldökkel állt a szenvedélyek fölött, kezdett kérdésessé válni, hogy mi is legyen velük, hogyan lehet őket moderálni, elkezdődött tehát az elfojtás korszaka, az pedig logikusan vonzotta magával a másik végletet is. Ebből a szempontból a szenvedélybetegség igencsak történelmi tünet.

Jung definiálta úgy ezt a szimptómát, mint a civilizált ember betegségét, aki elvesztette a kapcsolatát a természettel és önnön természetével. És itt nem is csak a fizikai kapcsolatról van szó, hanem sokkal inkább a szellemi, spirituális, szimbolikus kapcsolatokról. Ezeket a kapcsolatainkat szeretnénk visszakapni, ezért keressük a módosult tudatállapotokat, amilyen például az alkoholmámor, de tulajdonképpen minden szenvedély élményhez, extázishoz vezet.



A későbbiekben már az élmények utáni vágy, az élmények hajszolása a fő motiváló erő. Megjelenik egy élményhiányos állapot, amit fel kell oldani. Valójában itt dől el, hogy ki válik függővé, és ki marad meg alkalmi "élvezőnek". És itt jön be a kezdetekkor feldobott művészeti problematika is, hiszen egy művész eleve kiszolgáltatottabb állapotban van, függ a közönségtől, támogatóktól, kritikusoktól, a betegség egyik fő oka pedig a feszültség, a szorongás vagy a stressz, a külső világ által szinte ránk nyomott teljesítmény, egy elképzelt ideálhoz való ragaszkodás. Ráadásul maga a művészet arról szól, hogy valamilyen belső élményt ki kell adni valamilyen formában; vásznon, zeneműben, könyvben vagy celluloidtekercsen.

http://hitdawall.wordpress.com, www.poolparty.com, www.gonzalobarr.com

Egy idő után mindenki kifogy az élményekből, a belső tartalékokból, azonban a pótlás benne rejlik a tiltott vagy társadalmilag kevésbé elismert szerekben, és magatartási formákban. A hallucinációk, alkohol, drog vagy extázis következtében könnyebben jönnek a szabad asszociációk, kinyílik a tudat, gazdagabb élményvilág tárul fel, melyet aztán meg lehet osztani a tömegekkel. Aztán ha ez is elfogy, akkor marad a csupán pótcselekvés, a szenvedélybetegek egyik titkos fegyvere ugyanis az, hogy éppen jól vannak szenvedélyük pozícionálta keserves határaik közt.

Elizabeth Taylor, Andy Warhol, Johnny Cash, Truman Capote, Otto Preminger, Anthony Quinn, Tenesse Williams, David Duchovny, Csáth Géza vagy Ernest Hemingway mind-mind szenvedélybetegek voltak, de folytathatnánk még a sort jó sokáig. Bár a művészet nem jár együtt magával a betegséggel, a túlfokozott szenvedély és az érzékeny lélek kikerülhetetlen alkotóelemei. Van abban valami abszurd, hogy művészileg megkérdőjelezhetetlen érdemekkel bíró személyek életvitele társadalmi szinten mennyire kritikusan megkérdőjelezhető, de ha az okokat már ismerjük, az elfogadás is könnyebb.  


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés