free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Igénytelen a fiam!

pszichologus@borsa.hu         Címkék: bezárkózás, depresszió, levertség, pszichológus, tanács 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Tisztelt Pszichológusnő!

A gyermekemmel vannak problémáim, amiket sajnos már nem tudok kezelni. Nagykorú gyermekről van szó, 33 éves. Jelenleg egyedül él – mert megszakadt egy hosszú kapcsolata a pénztelenség és a lehetetlen munkahely (hazugságok, ivászat) miatt – a saját lakásában, amit az örökségemből vettünk neki. A munkahelye olyan volt, hogy hol volt fizetés, hol nem. Így anyagilag is támogatni kellett. Január elsejétől azonban sikerült váltania, de a jelenlegi munkahelyén sem keres annyit, hogy fenn tudja tartani magát. Önfejű és akaratos. A segítséget már csak akkor kéri, amikor nagy a baj, és ez nekünk is nagy erőfeszítésbe kerül, illetve vitát szül a férjem és közöttem.

Most még tetőzi a problémákat, hogy nagyon elhízott. Nem vágyik emberek közé, állandóan csak fekszik, ha otthon van. Nagyon szeretnék bejutni a lakásába, mert el sem tudom képzelni, hogy mint férfi hogyan tartja rendben, mert látom, hogy önmagát is elhanyagolja. Depressziós? Ha szépen beszélgetek vele, mindent megígér, de semmit sem tart be. Felajánlottam neki, hogy jöjjön haza lakni, és adjuk ki a lakást albérletbe, de minden kifogást megtalál, hogy ne így legyen. A kritikát nem szereti. Szeretném a rendes útra terelni, hogy családként éljünk, de úgy érzem, hogy szinte menekül a saját kis vackába. Kérem, tanácsoljon valami megoldást, mert már idegileg én is kikészülök, és akkor már senki sem tud segíteni rajta, mert a férjem eléggé sarkos, vagyis szerinte oldja meg a baját, ahogy akarja.
 
Tisztelettel: egy aggódó Anya

Kedves aggódó Anya,

a levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes volna megpróbálkozni egy olyan megoldással, amely az Ön gondoskodó-kiszolgáló segítői stílusa, és a férje "sarkos", inkább magára hagyó módszere között helyezkedik el. Talán a legfontosabb kérdés ebben az esetben – ami mintha kicsit eltűnt volna a problémák között –, hogy maga a fiú mit szeretne.

Azt nagyjából tudjuk, hogy mit nem akar: nem menne haza lakni, ragaszkodik az önállóságához, a nehezen fenntartható függetlenségéhez. Még azon az áron is, hogy időnként pénzt kell kérnie a szüleitől (ami úgy tűnik, neki sem a legegyszerűbb megoldás, hiszen csak akkor teszi, ha tényleg "nagy a baj"). Érdemes elgondolkoznia azon, hogy a nehéz anyagi helyzet, és ennek a szülők előtti takargatása mennyivel járul hozzá ahhoz, hogy egyre inkább elzárkózik a külvilág elől, elmagányosodik, nem megy emberek közé (a párkapcsolatának megszakadását Ön is részben a "pénztelenséggel" hozza összefüggésbe). Ugyanakkor az autonómia, az önálló döntésekhez való jog, a "felnőtt élet", a különélés még a jobb anyagi helyzetnél is kecsegtetőbbek számára (az albérleti díj nyilván segíthetne a pénzproblémák rendezésében, mégsem hajlik erre a megoldásra).

Véleményem szerint első lépésként érdemes volna arról beszélgetni vele, hogy mik az ő céljai, és hogyan tervezi azok megvalósítását. Ha fontos számára például a különélés, akkor kitalálhatják közösen, hogyan lehet némi pluszmunkával újabb jövedelemre szert tenni, hogy biztosítani tudja a megélhetését szülői segítség nélkül is. Az utóbbi azért is fontos, hogy a fia önbecsülése – vagyis abban való hite, hogy értékes, elfogadható személy – tartósan fennmaradjon. Ha azt érzi, hogy harminchárom évesen is szülői gyámolításra szorul, akkor egyfelől mindent megtehet, akár tudattalanul is, annak érdekében, hogy ez a gondoskodás fennmaradjon (lásd az elhízást, az elmagányosodást – annak jelzését, hogy a szülőkön kívül szinte nincs más kapcsolata az emberi világgal).
Másrészt ez a "szülőknek kiszolgáltatott helyzet" növelheti benne a dühöt akár a szülőkkel szemben (akik ahányszor pénzt adnak, vagy segítenének mondjuk a takarításban, éppen ezekkel a cselekedeteikkel emlékeztetik Őt arra, hogy egyedül életképtelen), akár önmagával szemben is (a túlevés akár az öngyűlölet jelzése is lehet: "Csak hadd legyek minél "elhanyagoltabb", minél könnyebben visszautasítható az emberek szemében!"). A fia helyzetét ebből a szempontból szimbolikusan is nagyon pontosan kifejezi az Ön által használt szókapcsolat: "nagykorú gyermek".

Összességében azt mondanám, hogy ne akarjon mindent megoldani a fia helyett – talán a segítés vágya épp azért nem talál célba, mert azokat a nehézségeket jelzi és igazolja vissza a fiúnak, amivel egyelőre önmaga sem tud mit kezdeni, nevezetesen az önállótlanság, a függőség problematikáját. A legjobb stratégia, ha hagyja, hogy ő maga fogalmazza meg, mi az, amit szeretne, miben látja/látná a megoldást, aztán közösen megbeszélhetik, hogy Ön miben tud segíteni, hozzájárulni a fiú által kimondott célokhoz. Ez lehet egy mellékállás megtalálása, közös sportolás vagy fogyókúra a súlyvesztés érdekében, vagy néhány háztartási trükk megtanítása (vagyis nem Ön végzi el helyette a piszkos munkát, hanem beavatja néhány műhelytitokba).

Ha tartósan nem javul az állapota, érdemes felkeresnie egy pszichológust (persze csak akkor, ha ezt Ő is így gondolja!), aki segít túllépni a motiválatlanság, levertség, energiahiány depresszív állapotain. Ha a magánrendelésre jelentkezést az anyagi helyzete nem teszi lehetővé, szokás szerint a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékének ambulanciáját ajánlom (bejelentkezni a 459-1493 közvetlen számon vagy e-mailen –  klinpszicho@kpt.sote.hu – lehet).

A beszélgetésekhez és az esetleges terápiához sok sikert és kitartás kívánok.

Üdvözlettel: Fiáth Tita


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés