free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Piroch Kata: "Sosem égtem!"

– pészM –         Címkék: bicikli, interjú, kaszkadőr, piroch, zöld 0 hozzászólás

Erdő szélén nőtt fel, rámpát épít, ha kell, buszmegállót csinosít. Mostanában a romakérdés, a kisebbség-többség téma foglalkoztatja igazán. Interjú Piroch Katával.

Volt sajtós és programszervező, most képzési koordinátor, bringával jár évek óta (elmondása szerint egyre több szimpatikus, jó fej autóssal találkozni), a környezet megóvása számára nem a magazinok hasábjairól visszaköszönő divatszlogen, hanem hétköznapi rutin, ha kell, rámpát épít, ha kell, buszmegállót csinosít, nem mellesleg pedig Piroch Gábor világszinten jegyzett kaszkadőrmaestro unokahúga – szóval ebbe a szakmába is bele-belekóstol időnként. Fel volt adva a labda.



Borsa: - Kezdjük mindjárt a zöldvonallal. Honnan ez a vonzódás, mikorra datálható?
Piroch Kata: - Budapesten, egy erdő szélén nőttem fel, ami nagyon meghatározó volt – föntről szinte állandóan lehetett látni a város fölött lebegő szmogot. Otthon egészen más volt a levegő, a környezet, a hangok. Nálunk természetes volt, hogy gazdasági meg ökológiai okok miatt bizonyos dolgokat hogyan csinálunk: tehát, hogy komposztálunk, hogy külön gyűjtjük a szemetet.

Te már a gyerekkorodban ezt láttad? Azért a 80-as évek honi nagyvárosaira ez nem igazán volt jellemző, de itthon nagyon máshol se.
- Igen, nálunk ez teljesen normális volt. A nagymamám lelkes hobbikertész volt, örökké az ágyások körül dolgozott. Beleásta magát ebbe a témába, láttam nála jó néhány ilyen témájú könyvet, pl. a biokertészetről. És látható volt, hogyan változnak a szomszédaink is körülöttünk. Eleinte elég furcsán néztek ránk – ha nem is voltunk a nevetség tárgya, de különösek mindenképp. Kilógtunk kicsit.

Hogy kerültél aztán az ezzel foglalkozó szervezetek, csoportosulások közelébe?
- Amikor hazajöttem külföldről – Berlinben voltam két évet –, akkor a régi barátaimmal már annyira nem találtam a hangot, az a két év, ami kimaradt, sokat számított. Barátokat, társaságot kerestem, a Zöld Fiatalokat (ZöFi) az öcsémen keresztül ismertem meg. A ZöFi igazából egy baráti társaság, nincsenek is sokan, egy maréknyi emberről beszélünk. Remek emberek, akik azonkívül, hogy buliznak, kocsmáznak, kitalálnak mindenféle dolgot, és megcsinálják, a legapróbb dolgoktól a komolyabb akciókig. Ezek mindig aszerint valósulnak meg, hogy épp ki veszi komolyabban kézbe – a proaktívabb figurák érvényesülnek.



Milyen "sikerhányadossal" dolgozik egy ilyen szervezet? Egyáltalán: miben lehet mérni az – akár hosszabb távú – sikert vagy eredményt?
- Ez a siker külső és belső is lehet. Vannak dolgok, amik kevésbé látszanak, nem látványos projektek, másokat meg épp azért csinálunk, hogy minél több ember szembesüljön velük. Ilyen volt például a Radikális Gyalogosok (RaGya) flashmob. Ezt igazából nem jegyzi senki, de öt-hatszáz ember vett részt a megmozduláson. Olyanok is, akik bár "hivatalosan" nem számítanak Radikális Gyalogosnak, akik csak normális gyalogosok szeretnének lenni, de nem hagyják. Ez kifelé például egy sikertörténet, a Népszabadság címlapjára került az akció.

Ökotudatosnak lenni ma elég trendi dolog, ami nyilván önmagában örvendetes, de mintha azt látnám, hogy ez sokszor csak kirakatdolgokra elég, tehát látványosan külön gyűjtjük a szemetet, de ez nem ágyazódik semmiféle nagyobb, rendszerszerű egészbe. Hogy látod, hol tartunk abban a folyamatban, hogy ez igazán belsővé váljon, és tényleges, személyes felelősség legyen mögötte?
- Nem vagyok ezek ellen, sőt. Fontosak az ilyen figyelemfelhívó reklámok, az olyan apróságok is, hogy kapcsold le a lámpát. Az alapvető problémákat nem oldja meg, mégis hihetetlenül fontos – nem lebecsülendő eredmények ezek. Miért is ne fogyaszthatnánk kevesebb energiát? Engem – földhözragadt ember lévén – többnyire a praktikus dolgok ragadnak meg, hogy hogyan lehet igazán hasznosan gazdálkodni az energiával. Nem olyan bonyolult dolgok ezek. Tőlünk nyugatabbra evidenciák, fel sem merülnek mint kérdés, de valamikor valahogy ott is kialakultak. Magyarán nem haszontalan alulról indítani, és onnan építkezni.



Aktuálisan mivel foglalkozol vagy foglalkoztok? Mi van most fókuszban?
- Van egy Frottír Egyesület nevű csoportosulás, amiben most benne vagyok. Egy művészeti csoport. Az Érezd magad otthon Budapesten projektünknek például van egy komolyabb politikai üzenete is a közterek használatára vonatkozólag, illetve a tekintetben, hogy a köztulajdon és a magántulajdon határai hol húzódnak, de van egy határozottan esztétikai vonala – és ez az, amiben a Frottír igazán erős –, például buszmegállókat csinosítunk. Volt rokokó, retró…

Jók voltak a visszajelzések?
- Igen, érkezett sok pozitív vélemény, de akadt olyan is, amit azonnal lemostak. És itt vissza is kanyarodtunk a köztulajdon-magántulajdon problémakörhöz. Ami nagyon szembetűnő itthon, például a megállókban, hogy mindent elborít a reklám, a mindenféle vizuális szennyezés. Mi például ezek ellen tiltakozunk. Hogy nem muszáj így, ilyen környezetben élni, vannak alternatívák. És nagyon jó lenne, ha e téren tudnánk változni. Az Erzsébet téri Gödör nagyon jó példa, igazi sikersztori. Pár éve még biztonsági őrök vigyázták, nem lehetett használni, belakni a teret, leülni a fűre, azóta meg egy elég jó közösségi csomóponttá, találkozási bázissá vált. De épületvédelemben is "érdekeltek vagyunk", megmenteni például az ún. tömbrehabilitációtól a Tavaszmező utcai Roma Parlamentet.

A kaszkadőrség masszív családi örökség. A név kötelez?
- Igen. Az édesapám, a nagybátyám a filmiparban dolgoznak, én meg kamaszkorom óta eljártam ide-oda dolgozni, segíteni, ha hívtak – de az igazsághoz hozzátartozik, hogy én nem vagyok profi kaszkadőr, tehát szó nincs arról, hogy a legdurvább akciójelenetetek forgatásánál bevethető lennék. Jó, persze a legelső munkámban például egy autóban ültem, ami karambolozott, de ez így elmondva durvábban hangzik, mint ami ott volt. Vagy például 2006-ban, az 56-os filmek készítésének dömpingjekor azért elég sok filmben részt vettem, bebodorított hajjal fegyverrel rohangáltam a forradalomban. De sosem égtem, nem kaszaboltak szét, és nem ugranék le, ha a negyedikről kéne. Ez egy szakma – én be tudok ebbe-abba segíteni, de attól még nem vagyok kaszkadőr.



Komoly munkák azért biztosan adódtak.
- 2005-ben az Eragonban dolgoztam a second unit rendező asszisztenseként, aki egyben a külföldi kaszkadőrkoordinátor is volt. Az elég komoly meló volt. Imádom az olyan feladatokat, ahol valamit gyorsan, hatékonyan meg kell valósítani, ahol valamiféle problémamegoldóként kell jelen lenni. Például szerződtesd le a magyar szumóválogatottat. Vagy oldd meg azt, hogy nekik védőfelszerelésük legyen, hiszen ilyen óriási méretben ilyen dolgokat nem gyártanak. Gondolj bele: nőknél van ugye az ideálisnak nevezett a 90-60-90-es méretarány – na, az egyik szumósnak csak a térde volt 80 centi. Persze az ilyen munkákat nem lehet folyamatosan csinálni. Iszonyúan igénybe vesznek. Van pár hónap pörgés, hihetetlen munkatempó, benne van a szíved, minden energiád – de aztán muszáj pihenni, folyamatosan nem lehet ilyen hőfokon dolgozni.

Zárásképpen: ennyi vasat tartani a tűzben mindenképpen erőn felüli – hová, mibe készülsz nagyobb erőket koncentrálni a közeljövőben? Nyilván létezik egyfajta hierarchia, valami fontossági/sürgősségi sorrend…
- Ne legyünk szűklátókörűek, ha a civil szférára gondolunk, hiszen itt nem csak a zöldekről meg a városvédő egyesületekről beszélünk. Engem most a romakérdés, a kisebbség-többség téma foglalkoztat nagyon – és ezt sokkal fontosabbnak tartom és sürgetőbbnek érzem (vessenek bár meg érte kerékpáros aktivista barátaim), mint a biciklis kérdést. Hogy milyen lehetőségeink vannak a hétköznapokban, mit tehetünk, mivel érhetünk el eredményt. Egyáltalán: hogy érdemben megmozgassunk valamit.


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés