Utolsó menet az idei évben, és megígérjük, hogy nem lesz több kelbimbó, de itt egy recept, amivel a legnotóriusabb kelgyűlölőket is el lehet téríteni. Nekünk sikerült.

Megígérjük, hogy a karácsony közeledtével lejövünk lassan a kelfélékről, és jövő őszig nem lesz több brokkoli, karfiol és kelbimbó, ezt az utolsót azonban nincs szívünk kihagyni. Az a helyzet ugyanis, hogy Borsamunkatárs a szíve szerint mindenkit megtérítene a kelkáposzta és közeli rokonai imádatára, ezért szeretné, ha mindenki megkóstolná a narancslével sütött kelbimbót.

Így készül a sült kelbimbó

Ez volt ugyanis az az elkészítési mód, ahogyan végre sikerült megszerettetnie családjával ezt a veteményt. Annak idején ugyanis hiába vette a piacon a szebbnél szebb kelféléket, a karfiolon kívül mást nem tudott elég meggyőzően tálalni ahhoz, hogy akár csak belekóstoljanak. Nem szerette volna úgy leélni a hátralevő időket, hogy mindig egyedül kelbimbózik, ezért praktikusan beütötte a keresőbe a kelbimbó szót, hátha az internet irányt mutat, hogyan főzze meg, hogy mások is ehetőnek találják, ne csak ő. Ekkor talált rá erre a gasztroblogra, ott pedig a narancsos vinaigrette mártással pácolt és megsütött kelbimbóra. Próba szerencse alapon – mit is veszíthetek, maximum megint én eszem meg , gondolta – el is készítette. És bingó, áttörte az ellenállók védelmi vonalát, azóta ezt készíti köretként, diétás főételként, sőt, ő időnként borkorcsolyaként fogyasztja langyosan.



A páchoz gyakorlatilag egy salátaöntet kell készíteni, a híres-nevezetes vinaigrette mártást, ami nem más, mint ecet, olaj és mustár keveréke, alaphangon csak sózva és borsozva. Ez a legegyszerűbb fűszeres dresszing, bármilyen zöldfélével nagyon finom. Kiindulási alapként is használhatjuk és az ecetet lecserélhetjük bármelyik citrusféle levére, tehetünk hozzá egészen finomra vágott hagymát, friss zöld vagy szárított fűszereket, remekül lehet vele kísérletezni. Az emulzió egyébként remekül terül a zöldféléken, egyre kell csak vigyázni, hogy mindig szárazra törölve forgassuk a mártásba, különben nem vonja be, hanem lecsúszik a zöldségekről.

Vinaigrette egyébként készen is kapható, de teljesen fölösleges pénzkidobás, mert otthon elkészíteni sem több öt percnél, de akkor már az elpakolás is megvolt. A mártásnak mindig egyneműnek kell lennie, ezért akinek nincs pici, kifejezetten kis mennyiségekhez tervezett habverője, az inkább az összerázásos módszert alkalmazza, amikor is egy kisebb befőttesüvegbe önt minden hozzávalót, és a fedelét rácsavarva addig rázza az üveget, amíg a hozzávalók teljesen el nem keverednek.
 


És még egy dicsérő mondat a narancsos kelbimbóról: zöldségpucolással együtt 40 perc alatt elkészül és olyan különleges íze van, hogy ünnepi köretként is megállja a helyét.

Így készül

Fél kiló kelbimbót megtisztítunk – fás alsó részét levágjuk és külső csúnyácska leveleit lehántjuk –, megmosunk, majd szárazra töröljük. Ha nem egyforma nagyságúak a szemek, akkor a nagyobbakat félbevágjuk, a piciket egészben hagyjuk. A páchoz egy nagy narancs felének levét kicsavarjuk, alaposan kikeverjük két evőkanál olívaolajjal egy nagy mokkáskanál finom mustárral. Sózzuk, borsozzuk és beleforgatjuk a kelbimbót úgy, hogy mindenhol bevonja a mártás. Jó fél órát állni hagyjuk, majd forró sütőben puhára sütjük úgy, hogy legyen bőven megpirult felülete a kelbimbónak. Süthetjük sütőzacskóban is – mi is ezt tettük -, ekkor érdemes egyenesen a zacskóban összekeverni az öntettel a zöldséget, és úgy hagyni állni, majd az összekötözött szájú zacskót a sütőbe téve készre sütni az ételt. Melegen köretként, hidegen salátaként is nagyon finom.