free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Jó sokáig éljen!

Fiáth Titanilla         Címkék: élet, halálozás, név, pszichológia, születésnap 0 hozzászólás

Pszichológus kutatók elsőre megmosolyogtató összefüggéseket vizsgáltak a hosszú élet titkának felderítése érdekében. Elgondolkodtató eredményekre jutottak.

Bár kellemesen halszagú a leheletünk az omegazsírsav-kapszuláktól, a keresztnevünkön szólítanak a Moszkva téri tüdőpucoló sóbarlang portásai, és hetente ugrunk ki egy "eü-nagygenerálra" Telkibe, azért legbelül tudjuk, hogy az elixírrecept még hiányzik a gyűjteményből. Néhány pszichológus kutató megelégelte, hogy a hosszú élet titkáért kizárólag orvosok és kuruzslók szálltak ringbe, illetve, hogy a "stresszmentes életen" kívül viszonylag kevés szellemes dolgot ajánlott az örök életben reménykedőknek a kortárs lélektan, ezért belevágtak a legordasabb baromságoknak tűnő összefüggések felderítésébe.



A statisztika – amellett, hogy képes bebizonyítani, hogy azokban a francia falvakban, ahol több gólya fészkel, a gyermekáldás is gyakoribb – alapvetően elgondolkodtató együttjárásokra hívja fel a figyelmet. A fél Földet beborítani képes, óriási adathalmazok alapján úgy tűnik például, hogy a halálozási arány a jelentős események előtt erőteljesen csökken, míg utánuk növekszik. A nők jóval gyakrabban halnak meg a születésnapjukat követő héten, mint az év bármely másik hetében (emiatt lenne magasabb az átlagéletkorunk?). Két dolog következik ebből. Egyfelől, a nők számára a születésnap jóval fontosabb esemény, mint a férfiaknak, akiknél nem mutattak ki olyan összefüggést, hogy szeretnének még egyet koccintani az utolsó "birthday partyn". Másfelől, mintha az olyan hiedelmek, hogy "A születésnapomon még együtt kell lennem a családommal" vagy "Szeretném betölteni a 90. évemet" kellő életerőt adnának ahhoz, hogy a halál csak egy későbbi időpontban következzék be!



Az elgondolásaink/világképünk hatását az élettartamunk alakulására számos, súlyos betegekkel foglalkozó munkatárs is alátámaszthatja. Egy hospice-dolgozó hosszan mesélt például egy asszonyról, aki "nem volt képes meghalni" addig, amíg a fia nem kérte a felvételét egy, a szerencsejáték-szenvedélyt gyógyító csoportba. A kínaiak 34 százalékkal kevesebben halnak meg az Aratási Fesztivál előtt, amely óriási jelentőséggel bír a kultúrájukban. És fordítva: mindannyian ismerünk olyan eseteket, amikor korábban makkegészséges felnőttek betegszenek meg váratlanul a nyugdíjba kerülést, vagyis a számukra "értelmes, tevékeny élet" elveszítését követően. A történeteket részben összekapcsoló, közös láncszem az úgynevezett koherenciaérzés.



Az erőteljes koherenciaérzéssel bíró személyek az életüket értelmesnek, jelentéstelinek tartják. Még ha egy dühöngő elmebeteg főnök kerül is a fejük fölé, ha két hónap alatt kihízzák az összes ruhájukat, mert elvetették a sulykot a görögkaja-hetekben, vagy ha zsinórban három vizsgán kaszálják el őket, úgy vélik, hogy az életútjuk következetesen alakul, s nem véletlenül történnek éppen azok a dolgok, amik történnek. A látszólag a Jóistentől vagy patás segédjétől érkező szivatások számukra inkább kihívásokat jelentenek. Egy paranoid, a rádióhallgatást rendszeresen a rendőrség "odariasztásával" honoráló szomszéd például csupán ürügy arra, hogy a toleranciájukat vagy a nehezen kezelhető emberekkel szemben bevethető viselkedésrepertoárjukat bővítsék – ahelyett, hogy "elátkozottakként" vagy "örök lúzerekként" tekintenének magukra. Úgy tűnik tehát, hogy minél koherensebbnek, "értelmesebbnek" tartjuk az életünket, vagyis minél több jelentésteli eseményt élünk át, annál hosszabb életűek leszünk, és annál inkább elkerül a depresszió, a szorongás meg egyéb testi-lelki nyavalyák.



Mindehhez természetesen az kell, hogy önmagunkkal szemben előzékenyek, elfogadóak, szeretetteljesek legyünk, magyarán, hogy jóakarattal viseltessünk a személyünk iránt. A szándékainkat – meglepő módon – a saját nevünk is erőteljesen befolyásolja. A név afféle címke rajtunk: szerethetjük, szégyellhetjük vagy megfogadhatjuk, hogy ha gyerekünk lesz, az efféle tréfákról – Vörös Piroska, Nemoda Buda, Szőke Barna és társaik – inkább lemondunk. Amerikaiak megvizsgálták, hogy ha a nevünk befolyásolja a magunkhoz való viszonyt, az önmagunkkal kapcsolatos érzelmeink pedig az élettartamunkat, akkor mi a helyzet, ha a nevünk kezdőbetűinek összeolvasásából értelmes szavak keletkeznek. Nos, úgy tűnik, hogy a pozitív, például V.I.P. és A.C.E. ('különösen fontos személy', illetve 'mester') monogramú személyek tovább élnek, mint a negatív, mondjuk P.I.G. vagy a D.I.E. ('disznó' és 'meghal') kezdőbetűjűek. A kettő között majdnem öt év különbséget kaptak a kellemes tartalmúak javára! Talán egyszer épp ez lesz a mérleg nyelve, ha nehezen tudunk Jávor Ottó és Gábor Áron Zoltán leánykérő ajánlata között dönteni…


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés