free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Gál Helga: A bor kreatív és érzéki

Megyeri Nikolett         Címkék: alkohol, bor, gálhelga, interjú, sommelier 0 hozzászólás

Családjának köszönhetően már kicsi korától élete része a bor, ám rajongani csak huszonévesen kezdett el érte. Az első magyar, női sommelier-vel beszélgettünk.

Egy nemzet borkultúráját az alkoholos befolyásoltság alatti viselkedésén lehet leginkább lemérni. A mai napig is él egyfajta beidegződés, amely a borhoz, mint alkoholos italhoz a részegség, netán egyenesen az alkoholizmus képét társítja. Ennek ellenpontjaként viszont már Magyarországon is létezik az a réteg, akik a bor emelkedett kultúrájának érdemi megismeréséhez mind a megfelelő affinitással, mind pedig a szükséges anyagiakkal rendelkeznek. A hétköznapi ember számára azonban, aki a borra már nem is mint a lerészegedés eszközére tekint, viszont nem volt még alkalma értő irányítás alatt ismerkedni a színvonalas borokkal, ezt a kultúrát megfoghatatlanság övezi.

Távolságtartással vegyes szégyenkezéssel mondogatjuk, hogy "nem értek a borokhoz, pedig kellene", miközben pedig azt sem tudjuk pontosan megfogalmazni, hogy mit nem tudunk. Éppen ezért úgy döntöttünk, oszlatjuk kicsit a ködöt, méghozzá azzal, hogy interjút készítünk egy hús-vér emberrel - mi több: nővel -, aki bennfentese ennek a sokak számára elérhetetlennek tűnő világnak. Gál Helgával, az első magyar női sommelier-vel folytatott beszélgetésünkből többek között kiderült, hogy milyen párhuzam vonható a bor és a klasszikus zene között, mi kell ahhoz, hogy megérezzük egy borban a málnára emlékeztető illatot, sőt, még az is, hogy bár a bor kultúrája valóban nagyon összetett, túlmisztifikálni mégsem kell.



Borsa: - A bor mennyire nőies ital?
Gál Helga: - Abszolút unisex, bár vannak olyan borok, amelyekre azt mondják, hogy ez tipikus női bor. A bor mindenképp nagyon kreatív és érzéki dolog, ami a női lélekhez közel áll.

- Az egész boros szakma viszont meglehetősen férfiak által uraltnak tűnik. Te, nőként hogyan kezdtél mégis borokkal foglalkozni?
- Egész pici gyerekkoromtól kezdve az életünk része volt a bor. Egy kisvárosban laktam, ahol mindenkinek volt szőlője ott nem tiltották a gyerekeknek sem, hogy belekóstoljanak a borba. Jártam apukámmal a borospincébe segédkezni, volt saját kispoharam… De akkoriban nem rajongtam érte. Nem szerettem azt sem, ha az apám pinceszagúan jött haza. Jóval később, úgy 25-26 éves koromban jött egy nagy váltás. A bátyám, Gál Tibor akkor már borász volt, Olaszországban dolgozott. Az ő cégével mentem el egy nagy borkiállításra Bordeaux-ba, de megbetegedett és haza kellett utaznia. Így az összes olyan meghívásra, ahová ő volt hivatalos, én mentem el helyette. Ott egy olyan világba csöppentem, olyan borászatokhoz keveredtem, amelyeknek akkoriban még ki sem tudtam mondani a nevét. Olyan borokat kóstolhattam, amik feltették a lécet. Nagyon mély benyomást tettek rám ezek a látogatások, amelyek később nagyban motiváltak is.

- Mit csinál pontosan egy sommelier?
- A sommelier eredetileg a bor szállításáért felelős személy volt, aki arról gondoskodott, hogy  bor olyan állapotban érkezzen meg a földesúr vagy a király udvarába, hogy az ne menjen tönkre. A modern borkultúrában a sommelier az, aki egy étteremben tanácsot ad a vendégnek, hogy milyen bort válasszon. Ő felelős a borok beszerzéséért, illetve a tárolásáért is és hogy azok a megfelelő állapotban kerüljenek a vendég poharába. Kicsit mi a bor PR-osai is vagyunk. Persze egy sommeliernek nem elég sokat tudnia a borokról, az ételeket is alaposan ismernie kell. Tudnia kell, hogy például egy étel milyen eljárással készül, milyen a fűszerezése, ahhoz, hogy el tudja dönteni, hogy milyen bort kell hozzá párosítani. Emellett a szivarok, párlatok, illetve a kávék témakörében is otthon kell lennie.



- Ha jól tudom, a sommelier-k között is a férfiak vannak többségben, pedig azok alapján, amiket az imént felsoroltál, inkább nőiesnek tűnik ez a szakma…
- Kétségtelen, hogy a nők illat- és ízérzékelése eredendően fejlettebb, mint a férfiaké. Én nagyon sokat kóstolok férfiakkal - nem is akárkikkel -, és többször előfordult, hogy én éreztem a borban egy ízt, amit ők nem. Tudjuk azt, hogy ősidők óta a nők voltak a felelősek a család ellátásáért. Amikor még nem volt hűtőszekrény és egyéb háztartási gépek, a nők szaglás alapján állapították meg egy élelmiszerről, hogy az jó vagy sem. A borhoz hasonlóan például a tej vagy sajtok is erjednek, és nagyon fontos volt, hogy meg tudták állapítani, hogy az erjedés éppen milyen fázisában tart. Ugyanakkor mindez nem jelenti azt, hogy mi, nők jobban értünk a borokhoz, mert magának a bornak az ismerete jóval összetettebb dolog.

- Mi kell ahhoz, hogy valaki - nemtől függetlenül - elmondhassa magáról, hogy ért a borokhoz?
- Aki azt mondja magáról, hogy ért a borokhoz, azzal nagyon vigyázni kell. Sokan vannak itt Magyarországon, akik attól, hogy háromszor lementek borospincébe és megtartottak két borbemutatót, már borszakértőnek érzik magukat. Mindig attól függ, hogy mihez képest nézzük. Elképzelhető, hogy én például egy hétköznapi emberhez képest többet tudok, de ez egy nagyon széles tudásanyag, amire igaz az, hogy minél többet megismer belőle az ember, annál inkább úgy érzi, hogy keveset tud.



- Ha még te is, aki hivatásszerűen foglalkozol a borokkal, így érzed, akkor mit szóljon a hétköznapi ember, aki - tegyük fel - a borra nem csupán mint a lerészegedés eszközére tekint, viszont nem volt még lehetősége arra sem, hogy valamelyest elmerüljön a témában? Szerintem joggal érezheti megfoghatatlannak…
- Nos, mára valóban túl lett misztifikálva ez a téma. Mi leginkább, mint fogyasztási cikkel találkozunk a borral, de ha belegondolsz, ez egy több ezer éves kultúra, ami a keresztény kultúrához is közel áll, illetve a művészetekben is hangsúlyosan megjelenik. Még a nagyanyáink idejében is abszolút része volt a hétköznapi életnek, de azzal, hogy urbanizálódtunk és eltávolodtunk a természettől, a bortól is eltávolodtunk. Éppen az a cél, hogy a bort újra közelebb hozzuk a hétköznapi emberhez.

- Magyarországon jelenleg ez mennyire megvalósítható? Értem ezalatt egyrészt a nyitottság mértékét, másrészt pedig azt, hogy mennyire engedhetik meg maguknak az emberek a színvonalas borokkal való ismerkedést?
- Összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet mint mondjuk tizenöt évvel ezelőtt. Ez valóban egy pénzigényes dolog, de már nálunk is van egy fiatal, kereső generáció, akik érdeklődnek és meg is engedhetik maguknak, hogy drágább borokat kóstoljanak. Egyre inkább bevett szokás, hogy önképzőkörök alakulnak. Rendszeresen hívnak úgymond szakértőként baráti összejövetelekre. Ilyenkor megbeszéljük, hogy milyen  témakörben kóstolunk, például a fehér az olaszrizling, a vörös pedig a pinot noir és akkor hoznak négy-öt félét ebből, meg négy-öt félét abból. Aztán végigkóstoljuk és kielemezzük, hogy milyen a borász, milyen a szőlő, milyen a dizájn. Ilyenkor nem az a cél, hogy jól berúgjunk, hanem hogy minél többet megtudjunk a borról. Emellett elérhetőek már Magyarországon is az egészen alapszintű bortanfolyamok. Persze ezek sem olcsók, de megéri rászánni a pénzt, mert egy csomó csalódástól és felesleges vásárlástól megmenti a fogyasztót. Aztán ha az ember az alapokat elsajátította, utána tud már egyénileg kóstolni.

1. Gál Helga: A bor kreatív és érzéki
2. A bor lényege



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés