free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Szörp Váczi Eszterrel

Borsa         Címkék: énekesnő, interjú, jazz, váczieszter, zene 0 hozzászólás

A Jazz+Az-ban ismertük meg az igazán különleges hangú Váczi Esztert, aki jelenleg arabot tanul, és erősen gyúr a februári, első saját lemezbemutatójára. Interjú.

Emlékszem, mennyire vicces volt, amikor tíz évvel ezelőtt Geszti Rapülők Jazz+Az Péter három lány árnyékában ugrabugrált a színpadon. Természetesen mind a hárman leénekelték, és ha akarták volna, ketten közülük még a hónuk alá is csaphatták volna a gagment, aki pont erre a szokatlan színpadképre építette a produkciót. Geszti azóta reklámban és Magyarországban utazik, Váczi Esztert pedig az egész ország hallhatta Bery-vel az Egyedült énekelni. A különleges hangú, magas, vékony lány a mai napig hű maradt a jazzhez, arabot tanul és februárban jelenik meg első saját lemeze. Ittunk egy szörpöt Váczi Eszterrel.

Borsa: - Hogyan lehet ma nőként boldogulni a magyar popéletben?
Váczi Eszter: - Szerintem ugyanolyan esélyes ez a dolog, mint a fiúknál. A nőknél is létezik az a típusú színpadi megjelenés, amit csak egy nő tud hozni - ez nyilván összefüggésben van a szexualitással. Számomra mindig is az volt a jó előadó, aki körül éreztem ezt a fajta plusz töltetet. Szerintem ezzel nagyon sokat lehet operálni a színpadon. Egy nő még távolabb el tudja juttatni a mondanivalóját, ha olyan erős színpadi női jelenléte van, ami hatással van az emberekre.

- Valahol azt mondtad magadról, hogy visszahúzódó vagy. Ez a színpaddal kicsit ellentétes, nem?
- Hát, ez bonyolult dolog. Úgy állok az egész előadó művészethez, hogyha tehetném, akkor nem állnék a színpadon. Elég faramuci egy helyzet, és nehéz is megmagyarázni. Annak idején hét évig aktívan klasszikus zongoráztam, és nagyon jól is ment, de egyszerűen abba kellett hagynom, mert nem bírtam a vizsgastresszt, annyira rosszul voltam, és annyira utáltam a színpadi szereplést. Akkor azt gondoltam, semmi keresnivalóm a zenei pályán, pedig az a nyolc év zenei általános hozta volna, hogy konziba menjek. Aztán megismerkedtem a jazz zenével, hallgattam az énekeseket, és úgy éreztem, hogy ez annyira egyértelmű zeneileg, érzelmileg, hogy muszáj ezzel foglalkoznom. Az viszont szükséges velejárója hogy ez olyan típusú művészet, amit az ember nem tud a fiókjának csinálni.



- Főleg manapság nem, mert nem fogynak a lemezek. Mondjuk húsz éve még lehetett volna csak stúdiózni, nem?
- Igen, de most már csak a koncertek mentik meg az embert. Ahhoz, hogy énekeljek, kell egy zenekar, plusz egy közönség, akinek játszunk. Mert lehetne úgy is alkotni, ahogy mondjuk az édesapám, aki szobrász. Ő nem szokott kiállításokat rendezni, de ő maga pontosan tudja, hogy a szobra milyen művészi mondanivalót rejt a világról vagy bármiről, ennek ellenére nem mutogatja, mert nem azért készült. Én úgy gondolom, hogy ez az igazi művészet.

- Az önkifejezés?
- De nem olyan áron, hogy ezt mutogassa másnak. Ott van a késztetés, hogy valamilyen formában megelevenítse a gondolatait, de nem azért, hogy eladja, vagy hogy hasznot húzzon belőle. Nekem ez nagyon szimpatikus hozzáállás, és biztos, hogy én is így csinálnám, csak hát, olyan területet választottam, ahol ez kivitelezhetetlen. Jóllehet, kevés jobb dolog van, mint egy szerető közönség, de az biztos, hogy engem az soha nem motivált, hogy mutogassam magam.

- Az éneklés és az, hogy akkor is meg kell magad mutatni, ha nem akarod segített a drukkot lenyomni?
- Tizennegyedik éve állok színpadon, és az utóbbi négy-öt évben érzem úgy magam, hogy maximálisan felül tudok kerekedni olyan dolgokon, hogy például kik és hányan vannak ott a koncerten. Azt viszonylag hamar sikerült elérnem, hogy kívülről ne lehessen észrevenni, de néha a gyomrom annyira remegett, hogy egyszerűen akadályozott az éneklésben. Ma már ez sokkal kisebb mértékben jelentkezik.



- Mennyire strapás egy nőnek a fellépésekkel járó őrület?
- Nagyon. Pedig sokan azt gondolnák, hogy zenélni merő szórakozás, fel nem merül bennük, hogy ez munka is lehet. A múlt héten hétfő kivételével minden nap játszottam, bár ez nem nagyon gyakori. Hetente egy-két alkalommal lépek fel, de van, hogy kimarad egy hét.

- Sok zenésznek kiesik a délelőtt, mert az éjszaka felé tolódik el az élete.
- Velem ez nem történt meg, mert négy éve megint nappali szakos egyetemista vagyok. Valójában én egy átlagos polgári életet élő valaki lennék, szeretem a reggeleket, sőt, a hajnalt is. Sajnálom a napot, hogyha kicsúszik a kezem közül, ezért akármilyen későn fekszem le, mindig korán felkelek valami miatt. Nem is szeretek fordított ritmusban élni, ez soha nem vonzott.

- A színpadi megjelenés is roppant fontos.
- Emiatt már volt, hogy nagyon megkaptam a magamét, célozgattak rá, hogy lehet, hogyha kicsit jobban ki lenne vágva a ruhám, több fellépésünk lenne. De az ilyen elképzeléseket az élet mindig megcáfolta. Inkább az a problémám, hogyha nem érzem magam kényelmesen abban a ruhában, amit viselek, vagy abban a szituációban, amiben vagyok, akkor egyszerűen nem tudok úgy énekelni, ahogyan akarok. A céges rendezvényeken például azt is megvásárolják velünk együtt, hogyan nézünk ki. A fiúkon öltöny van, rajtam pedig estélyi ruha. Szeretem ezeket a fellépéseket.  



- Pedig az ember azt gondolná, hogy ez inkább nyűg.
- Nagyon sokan abból élünk, hogy lágy jazz háttérzenét játszunk, mondjuk egy céges vacsora alatt. Ezt lehet alantas munkának is nevezni, mert valahol ez abszolút alkalmazott zene, és mint ilyen, kiszolgál egyfajta vendéglátást, de ugyanakkor nem kritizálhatom, mert azzal a produkcióval vesznek meg, amivel koncertezem. Ugyanazt énekelem, ugyanúgy, és nem zavar, ha esznek közben, mert, ha már két embert érdekel, holott nem koncert minőségben vagyunk ott, az is jó. Tudatosítottam magamban, hogy nem azért vagyok ott, hogy értem rajongjanak, hanem, hogy egy része legyünk az esti körülményeknek.

- Te hisztis énekesnő vagy?
- Én abszolút nem vagyok hisztis, szerintem azért is tudtam eddig mindenkivel jól együtt dolgozni, mert nagyon fiús vagyok. Nekem az a nyűg, ha más énekesnőkkel kell dolgoznom. Úgy gondolom, nekem is megvan a magam hisztije, de egészen más dolgokban, ezért engem senki nem hallhatott jelenetet rendezni, az biztos.

1. Szörp Váczi Eszterrel
2. Dallam és szöveg



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés