free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Lélek és szakértelem

Borsa         Címkék: davidfincher, kritika, mese, mozi, premier 1 hozzászólás

Benjamin Button különös élete igazi XX. századi mese rólunk, emberekről, minden szépség és minden keserűség benne van. Nem kell hozzá mélyre ásni, csak élvezni.

A hosszú filmeket általában nem szeretjük, három órát ülni egy moziszékben - bármennyire is kényelmes legyen az a precedens darab - nem túl kellemes, az ember feneke a vége óránál már erősen zsibbad. De van olyan remekmű, amely felül tudja írni ezt a szabályt is, David Fincher legfrissebb mozija, a többszörös Oscar-várományos Benjamin Button különös élete erősen közelít a kritikus időhatárhoz, a végén mégis azzal a meglepő érzéssel kelünk föl a hozzánk tapadt filmfotelból, hogy elnéznénk még egy darabig ezt a csodát. Távol álljon tőlünk az ömlengés, de hosszú idők óta ez az a film, amelynél úgy érezzük, hogy a Lumiére-tesók annak idején nem hiába küszködtek a cinématographe-val.



Van történet, ha nem is igazán eredeti - de erre kitérünk még -, van csodálatos látványvilág, a meseszerű szürreális dolgoktól egészen a hűen ábrázolt történelmi korokig, van jellemrajz, van szerelem - nem is akármilyen -, vannak igazi színészi alakítások, szóval minden benne van, amiért igazán rajongani lehet. Érdemes a sort a rendezővel kezdeni, akinek a neve olyan remekművek stáblistájáról lehet ismerős, mint a Hetedik, a Játsz/Ma, és a szinte rögtön kultikus státuszba emelt Harcosok klubja. David Fincher azóta csak fakóbb fényeit csillogtatta, de a Benjamin Button különös élete több szempontból is meglepő alkotása. Fincher sincs híján a különös képalkotói tehetségnek - kliprendezői múltja többek között erre is predesztinálja -, azonban nála a látvány soha sem furakodhatott a történetmesélés elé, karcos társadalomkritika, vagy vad krimi, a noir-os látványzuhatag csak hátulról támogatja a mondandót.



Jelen esetben is egy mesét kapunk, a szó igazi, mély értelmében, az élet meséjét, amely a sors fura fintoraként a címszereplő Bejamin Buttonnak fordítva pereg. Főhősünk ugyanis 80 évesen születik meg, aggastyán öregemberként éli gyermekkorát, és kisfiútestben készül az elkerülhetetlen halálra. Közben persze folyik a történelem is, az első világháború, a 20-as, 30-as, 40-es évek parabolikus Amerikája, és így tovább gyönyörűen hangsúlyozva a részleteket.

Maga a sztori nem új, sőt, F. Scott Fitzgerald 1921-es azonos című novellája volt az ötletadó alap, míg azonban Fitzgerald hőse nemcsak idős testtel, hanem érett elmével is született, addig a mozivászonra adaptált Button fiatalodásával együtt érik be. Ez a csöppnyi csavar egyúttal érdekesebbé és kevésbé filozofikussá is teszi a mozit, amelyen amúgy is észrevehető a nagyot mondani akarás teljes hiánya. Fincher egészen kézenfekvő ziccereket hagy ki a témával kapcsolatban, ezt valószínűleg páran hiányolni fogják a sztoriból, szerintünk viszont pont ettől lett ennyire légiesen könnyű, és minden erőlködéstől mentes, amelyet egyszerűen csak jó nézni. A rendező hátradőlt, és előtérbe engedte romantikus hajlamait, ennek hatására nemcsak gyönyörű és megható mozit kreált, de igencsak bőven mérte a fincheres sziporkákat is.



Azt már megszokhattuk, hogy Brad Pitt nem tud rosszul működni Fincher kezei között, mégis Cate Blanchett lett a mi favoritunk. A színésznőről eddig is nyilvánvaló volt, hogy remekül hoz bármilyen karaktert, de ebben a szerepben egyszerre volt okosan kimért, elbűvölően gyönyörű és tragikusan szerelmes. Kettejük románca pedig egészen kellemesen giccsbe hajló, amolyan század eleji képeslapokat idéző nagybetűs szerelemként jelenik meg, csodálatosan naiv, ugyanakkor bölcs beletörődést sugárzó, pont olyan, amilyennek lennie kell.



Bár néhol meg-megszalad a történet, kicsúsznak kezünk közül a szálak, talán egyszer-egyszer a figyelmünk is lankad, mégsem megrázó erejű ez a közel három óra. Egészen pontosan szinte kevés is, mert jó olyan mesét nézni, ahol nem csak a szakértelem bukik ki a képek közül, hanem benne van a lélek is.

Benjamin Button különös élete/ The Curious Case of Benjamin Button
Színes, feliratos amerikai filmdráma, 166 perc, 2008
Rendező: David Fincher
Író: F. Scott Fitzgerald
Forgatókönyvíró: Eric Roth, Robin Swicord
Operatőr: Claudio Miranda
Jelmeztervező: Jacqueline West
Producer: Ceán Chaffin, Kathleen Kennedy, Frank Marshall
Maszk: Greg Cannom
Látványtervező: Donald Graham Burt
Vágó: Kirk Baxter, Angus Wall
Szereplők: Brad Pitt, Cate Blanchett, Julia Ormond, Elias Koteas, Jason Flemyng, Tilda Swinton, Jacob Tolano, Joeanna Sayler, Fiona Hale, Taraji P. Henson, Jared Harris
Játékidő: 166 perc
Bemutató dátuma: 2009. február 5.
Forgalmazza: Intercom


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés