free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Elit kontra tömeg

Borsa         Címkék: elit, kritika, meghatározás, művészet, tömeg 0 hozzászólás

Az elitművészet és a tömegművészet valaha ellentétpárként működtek, a mai napig használjuk ezeket a terminusokat. Pedig a tartalmuk már igencsak mást jelent.

A magasművészet vagy elitművészet és a populáris vagy tömegművészet különbözősége igen kézenfekvő okokkal volt magyarázható századokon át. A színvonal és a kifinomultság mércéjén túl, a klasszikus élő, eleven fogalma, a hagyományok erős argumentumai, és hogy a művész mennyire akart versenyre kelni nagy elődeivel, illetve hogy mennyire a közönség igényeinek kiszolgálására utazott. Ezek egységes rendszerré formálódva döntöttek arról, hogy valami magasművészet, tehát értékes és dicséretes, vagy az "alantas" tömegigényeket szolgálja csupán.

Voltak persze hibás és később felülírt értékítéletek is, mint például a regény műfaja, amely a XVIII. században még az alacsony rangú irodalmat jelölte, aztán a XIX. század már a legjelentősebb magasirodalmi formának tette meg. Így Defoe Robinson Crusoe-ja is csak később kerülhetett be az elitbe, legitimizációja azonban jogos volt.



Manapság már nem árt vigyázni, hogy mire sütjük el a "mass" vagy a "sznob" bélyeget, a szerepek ugyanis lényegesen módosultak. Érdekes, hogy míg a reneszánsz nagyjai büszkén vallották, hogy legfőbb céljuk az olvasó gyönyörködtetése, vagyis a szórakoztatás, addig a későbbi korok irtóztak ettől a fogalomtól, és összeférhetetlenséget állapítottak meg a művészettel kapcsolatban. 1570-ben a neves olasz humanista, Lodovico Castelvetro még úgy nyilatkozott, hogy: "A költészetet a gyönyörködtetésre találták fel, hogy felüdítse a nép lelkét". Az elkövetkező századok azonban a "nép lelkét" és magát a gyönyörködtetés fogalmát is erőltetett érveléssel térdre kényszerítették.



A XX. század eleje azonban technikai újításaival és új művészeteivel megingatta az amúgy is labilis lábakon álló rendszert. Az úgynevezett magasművészeteknek kialakultak ugyanis populárisabb változatai is. Elég csak, ha arra gondolunk, hogy megjelentek a reprók, a magasművészeti alkotások utánnyomásával képeslapon vagy poszteren szemlélhettük a Mona Lisa-t, és bár kétség kívül magasművészeti alkotásról van szó, a reprodukció tömegcikké tette. De hasonló volt a helyzet a mozival is, a kezdetekben nem lehetett elkülöníteni sem a magas-, sem a tömegművészettől, Chaplint például az elit ugyanúgy imádta, mint a tömeg, igaz, hogy más-más erényeiért, de a népszerűsége mindkét oldalra kiterjedt.



Tehát a magasművészet kitermelt populáris műfajokat is, a másik oldalon viszont masszív giccsek is születtek a szárnyai alatt. És mialatt a művészeti kultúra egységes rendszere bomladozni látszik, megjelennek a másik oldal kiugró példái is, a populáris zene ege alatt emelkedik az elit közé a dzsessz. A hatvanas évek pedig végső döfésként életre hívják a pop-art-ot - a popular(népszerű) szó rövidítéséből keletkezett -, amely arcátlanul és szándékosan mossa össze a magas- és tömegművészet közötti határokat. A dadaizmus és a szürrealizmus ideológiáját a hóna alá csapva egyszerre hajszolta az anonimitást és a hírnevet, az elismerést és a botrányt, a médiafelületeken való megjelenést és az elitkörökben való térhódítást, valamint egyszerre akart a tömegek szívéhez és a szakmai sikerekhez közelebb kerülni. Remek példa erre Andy Warhol, akinek művészetét fel lehet fogni a magasművészet arculcsapós paródiájának, de ugyanakkor értelmezni lehet, mint populáris művészeti kiteljesedést az elit körökben.



A helyzet tehát az, hogy a múlt század közepére már nem a "magasművészet" és a "tömegművészet" áll egymással szemben, hanem azok alacsony illetve magasabb régiókban működő formái. Az elitista és népszerű művészetek magas illetve alacsony formái közötti fő különbség abban rejlik, hogy míg az előbbi bizonyos autonómiával rendelkezve képes működni a tulajdonképpeni célközönsége nélkül is, addig az utóbbi elsősorban fogyasztási cikként funkcionál, és a piaci szabályok szerint működik. Vagyis nem a név és nem a műfaji titulus határozza meg a műalkotás értékét, hanem a stílusa és vérmérséklete, ezt nem árt szem előtt tartani, ha legközelebb ledegradálnánk egy "tömegcikket", vagy éppen fényesre nyalnánk egy elitista giccsparádét. A természetes kritikai érzék ott van mindannyiunkban, éljünk vele!


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés