free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Az vagy nekem, mint másnak a speed

Megyeri Nikolett         Címkék: dráma, kritika, musical, színház, tavaszébredés 1 hozzászólás

A Tavaszébredés musical alapjául szolgáló dráma száz éve tabudöntögető alkotásnak számított, ma már azonban nem tűnik megbotránkoztatónak. Kritika.

Van abban valami egészen bájos, amikor tizenkilencedik századi divatnak megfelelő ruhákba öltözött fiatalok, gondosan megkoreografált mozdulatokkal rockzenére vadulnak és közben azt éneklik hogy: "az vagy nekem, mi másnak a speed"… A Tavaszébredés musical mai nyelven igyekszik elmesélni egy százhúsz évvel ezelőtti, bizonyos pontokon egészen banálisnak tűnő sztorit. Ameddig azonban a színpadon elcsattanó melegcsókot a közönség soraiban fojtott kuncogás és zavart fészkelődés kíséri, azok után, hogy ugyanez a publikum korábban rezzenéstelen természetességgel követte végig a családon belüli erőszakról szóló érzékletes jelenetet, addig ennek a darabnak mégiscsak lehet valami keresnivalója a mai színházi repertoárban. Kritika.

Tragikus, mégsem felkavaró

A rockmusical alapjául Frank Wedekind 1891-ben íródott - de először csak 1906-ban bemutatott - A tavasz ébredése című drámája szolgált. A maga idejében valóban provokatívnak és tabudöntögetőnek számító történet számos eleme mára érvényét vesztette, hiszen a mai tizenévesekben jó eséllyel már nem merül fel olyasmi, hogy a gólya hozza a kisbabát, mint ahogy az ellenkező nem genitáliáival sem egy felvilágosultabb osztálytársuk titokban készített rajzait tanulmányozva ismerkednek meg. A sztoriban megjelennek ugyanakkor a jelenben is aktuális témák, így például az erőszak, a homoszexualitás vagy épp az öngyilkosság. Azt azonban fontos kiemelni, hogy a darabban semmi, de tényleg semmi olyasmi nem történik, aminek a létezésével ne lennénk tisztában, amit ne műveltünk vagy művelnénk mi magunk is, illetve ne szembesülnénk az adott dologgal személyesen vagy ha úgy nem is, akkor minimum médiafogyasztóként. A történet éppen ebből adódóan bár tragikus, mégsem felkavaró, pláne nem megbotránkoztató.

Fotó: Geberle Berci, http://gbfoto.extra.hu
Nézegess képeket az előadásról!

A darab zenéje és szövegvilága nem tipikusan musicales: a Duncan Sheik által írt indie-rock dallamok szókimondó, profán szövegeknek dolgoznak alá. Steven Sater szövegeinek magyar fordítása - Kerényi Miklós Gábor és Somogyi Szilárd munkája - számos, külföldről importált musical olykor hallgatni is kínos fordításaihoz képest egészen tisztességesen sikerült. Bartha Andrea díszletei és jelmezei egyszerűen képezik le a letűnt és kortárs kettősségét: míg a szereplők 1800-as évek végi stílusban készült ruhákat és frizurákat viselnek, addig a díszlet modern-minimalista. A szürkés-feketés falak között néhány - a színészek által mozgatott - nagy, színes, műanyag építőkocka, illetve egy hozzájuk tartozó hídelem szimbolizál gyakorlatilag minden szükséges díszletelemet az iskolapadtól, a bujkálóknak és szeretkezőknek árnyat adó bokrokon át, egészen a sírkövekig. Az egyébként élvezhető minimalizmust viszont a  dosztig ömlő füst és a zaklatott fényjátékok gyakorta nemhogy megtámogatnák, annál inkább   agyonvágják.

Fotó: Geberle Berci, http://gbfoto.extra.hu

Somogyi Szilárd rendezése amolyan decens munka. Az áradó, kockázatmentesen szentimentális színeknek nagyvonalúan, meglepetést nem okozva, a műfaj szabályait betartva enged teret. Az élesebb jeleneteket viszont azzal a filmekből ismert, idegesítő fogással tompítja el, amikor is a "lényegnél" - például a pisztoly eldördülésénél, vagy épp mielőtt a főszereplők szerelmeskedni kezdenének - elsötétül a kép, illetve ez esetben ugyebár a színpad. Amiből viszont bőséggel és tökéletesen bevilágítva kapunk az arcunkba a darab összes lehetséges pontján, az a csupasz fenekek látványa. Az úgyis olyan divatos, meg provokatívnak is tűnik, ha már. Csak az a kár, hogy egyáltalán nem az.

Fotó: Geberle Berci, http://gbfoto.extra.hu

Tihanyi Ákos koreográfus érezhetően figyelembe vette, hogy ezúttal nem profi táncosokkal dolgozik, hanem többségében még színészként is pályakezdő fiatalokkal. A koreográfiát ennek megfelelően nem bravúros tánckombinációkra, sokkal inkább egyszerűbb, de látványos gesztusokra építette fel: toporzékolás, rázkódás, fejrázás, csapkodás, mutogatás, jelbeszéd.

1. Az vagy nekem, mint másnak a speed
2. Karakterek



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés