free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Kutya kontra kölök

Fiáth Tita         Címkék: gyerek, kutya, pszichológia, szülők, társadalom 0 hozzászólás

A kutya mint gyerekpótló sok háztartásban ismerős. Nem hagynak cserben, nem hivatkoznak egyéb elfoglaltságra, idill. Persze nem egészen – megnézzük, hogy is.

Kedvenc varrónőm a gazdasági válság hírére majdnem lehúzta a rolót: a megrendelések csak csordogáltak, az éhkopp meg a küszöbön toporgott. Két hét depressziós ágynak esés után aztán megvilágosodott: pitbullkosztümöket, terriereknek való farmerminiket és kuvaszokra illő Mikulás-jelmezeket kezdett el gyártani. Először szólni sem tudtam a röhögéstől, amikor megláttam a szalonjában fellógatott haute couture garnitúrát, majd amikor bevillant, mennyire kísértetiesen hasonlítanak a gyerekruhákhoz, kicsit elkomorodtam. A dolgok állása szerint nehéz időkben, amikor csupán egy gyereket vállalunk, vagy egyet sem, az ebwellness és a kutyadivat továbbra is jövedelmező iparágak.



Bár a piszkos anyagiakkal indítottam, közel sem általános, hogy humán csecsemők helyett a kutyák mint afféle "szőrgyerekek" tartását a pénzszűkével indokolnák a párok. "Nyolc éve vagyunk együtt, de mind a ketten tanulunk még. Nem tudnánk gondoskodni egy babáról" – meséli egy 26 éves nő. "Úgy gondoltuk azonban, hogy tehetnénk egy próbát, amolyan gyereknevelési kísérletként. Vettünk egy kiskutyát, hogy megnézzük, képesek vagyunk-e lemondani a vasárnapi ágyban hempergésről, igazodunk-e valakihez a nyaralás megtervezésekor, vagyis hogy felelősséget vállalunk-e olyasvalakiért, akit szeretünk, és aki a segítségünkre szorul. Egyelőre frankón működik, imádjuk a dögöt!" Sokan vannak, akik hasonlóképpen a gyereknevelés előszobájaként tekintenek az állattartásra – ami pszichológiai szempontból okos húzás. Nem egyszerűen lemondást tanulhatunk a kutyákkal-macskákkal való együttlét során, hanem például a nem-verbális kommunikációnk tökéletesítését is, aminek a gyerekünk két-három éves koráig óriási hasznát vehetjük majd.



Persze tévedés lenne azt hinni, hogy ha sikerült szobatisztává nevelnünk egy rotweilert, akkor kamasz fiunk első berúgását is megfelelően fogjuk kezelni. Az emberek – láss csodát! – ugyanis sokkalta komplexebb lények, mint az állatok. Bocs, muszáj ekkora ordas közhelyekkel dobálóznom, hogy megértessem, mi a gond a "Minél inkább megismerem az embereket, annál jobban megkedvelem az állatokat!" feliratú pólókkal. "Az állatoktól nem kapsz mást, csak feltétlen szeretetet!" – írja egy gyermektelen fórumozó. "A gyerekeidbe belefeccölsz egy halom pénzt, csomó időt és energiát, mert születésed óta azt hallod, hogy nyelj le mindent az utódaidtól, csak hogy valaki gondoskodjon rólad a nyugdíjas éveidben. És ha nem visz el idő előtt az infarktus az idióta kölykeid miatt, akkor mit tapasztalsz? Hogy kábé a halálos ágyadnál látod őket viszont, mert "abszolút nem érnek rá". Vagy még ott sem."

A gyerekvállalásból való kiábrándulást számos okra vezethetjük vissza: van, aki úgy gondolja, hogy ha képtelen megadni az utódainak mindenből a legjobbat, akkor inkább hagyja a francba az egész gyereknemzést és -gondozást (igencsak önigazolás-szagú érvelés, hiszen honnan tudhatnánk, mi a "legjobb". Vajon nem azzal nevelünk-e Freddy Kruegert a gyerekből, ha érdemeitől függetlenül mindenből a legkiválóbbat kapja?). Mások a túlnépesedéssel érvelnek – bár kétséges, hogy mennyiben segít a harmadik világ éhezőin, ha nálunk munkaképes lakosság híján összeomlik majd a nyugdíjrendszer. Témánk szempontjából azonban a legérdekesebb a feltétlen szeretettel való előrukkolás: "A mai gyerekek csak követelőznek, aztán ha valami nem úgy történik, ahogy akarják, már el is fordultak tőled. Az állatokkal más a helyzet. Ha néztél már valaha kutya szemébe, akkor tudod, miről beszélek. Ütheted-vághatod, ha kialakult a ragaszkodás, a kötődés, az már NEKED szól. Feltételek, kívánságok nélkül, tisztán."



Biológusok egy csoportja vitatja, hogy amit a háziállataink részéről feltétlen ragaszkodásnak vélünk, az valóban létezik. Noha a kedvenceink képesek kötődni hozzánk, egyes tudósok úgy vélik, hogy "önzetlen szeretők" helyett sokkal inkább "társas paraziták". Olyan haszonleső kis vérszívók, akik képesek elérni, hogy elhiggyük, feltételek nélkül imádnak bennünket – csak azért, hogy újabb adag lazacos tápot merjünk a tálkájukba, és gondoskodjunk róluk. Akár ügyes, ám hazug színjátszók, akár őszinte barátaink, az állatok, mint mondottam volt, sohasem lesznek annyira bonyolultak, mint az emberek. Márpedig ha bölcsen – és nem féligazságokba/közhelyekbe ringatózva – akarjuk tölteni a hátralévő időnket a planétán, kénytelenek vagyunk szembenézni azzal, hogy serdülő lányunk szeretetének jeleit észrevenni nemcsak a patkányunk gyengéd érzelmeinek megfejtéséhez, de a Dakar-ralihoz mérten is nehéz feladat.



Talán mégis megéri: ha a drog-, alkohol- vagy kajafüggőkkel ellentétben nem csupán a rövid távú jutalmat, de a hosszú távú nyereséget is szem előtt tartjuk, akkor talán megérthetjük, hogy miért jobb részt venni a gyerek anyák napi köszöntőjén az oviban, aztán az első hokimeccsén alsóban, mint mindennap futni egy erdei kört a vadászgörényekkel. Oké, az édes babuka loba hajú serdülővé avanzsál, a cuki kutya meg tíz év múlva is ugyanaz a kis édi, de ahogy mondani szokás, amibe több vért és verítéket fektetünk, azt jobban is szeretjük. És ebben az esetben úgy tűnik, a saját feltétel nélküli szeretetünkről van szó. Arról, hogy mikor és kinek vagyunk képesek adni, és hogy önimádó gőgünkben meg akarjuk-e tanulni egyáltalán.

A háziállat persze ezer szempontból kiváló: csökkenti a magas vérnyomást, a depressziót, oldja a magányosságot, kiváló társaság, nincs túl nagy igénye, viszont hálás meg "bújós" tud lenni – és nemcsak, ha el akar érni valamit! –, szóval rengeteg értékes tulajdonsággal bír, de csak önmagában. Pótlékként nem működik. Ha nem szeretnénk gyereket, ám ne legyen! De sose higgyük el, hogy félórányi nyuszibabusgatást követően tudjuk, milyen szülőnek lenni.


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés