free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Csontbrigád

Borsa         Címkék: drcsont, kritika, kultúra, sorozat, tévé 6 hozzászólás

Csontvázak, oszladozó tetemek és félőrült kutatók a Dr. Csont című tévésorozatban, ahol a hősnő még szórakozás közben is mumifikálódott holttestbe botlik. Kritika.

Valami félreértés történt a magyar tévés berkekben: a sok vészhelyzetes, house-os, ilyen, olyan, amolyan klinikás sorozat közé mindenáron be akarták tuszkolni a Bones című amerikai sorozatot is, ezért a Dr. Csont magyar címet adták neki. Pedig a "doktornak" nincs ott semmi keresnivalója – itt nem még egy orvosos szériáról van szó.

Elgondolkoztató, melyik lehet az a foglalkozás, amelyből ne lehetne tévésorozatot gyártani. Erős tipp lehet a nehézvíz-kutató vagy a halbiológus, de bizonyára ezeket is simán megoldják majd, ha már mindenki akut krimifertőzésben fetreng. És a sorozatkészítők igazán nem vádolhatók hímsovinizmussal, hiszen a leghülyébb foglalkozású karaktereket simán rásózzák a csajokra: Charlie gördeszkás angyalain és a Baywatch homokban futkározó plázacicáin túllépve már az odaát lévő igazságot sem merték nők nélkül keresgélni. Most – hogy nyakig ülünk az orvosos, helyszínelős, gyilkosos sztorikban – teljesen nyilvánvaló, hogy a törvényszéki antropológus szerepét is kizárólag egy nő játszhatja el, aki még csak nem is teljesen normális. (Na jó, hogy is ne lehetne teljesen idióta az, aki emberi tetemekkel dolgozik, és szó szerint koponyákkal tölti az ebédidejét?)



A sztori és az egész sorozat kifejezetten élvezhető, és még azt is megkockáztatom, hogy ez nagyrészt a bomló tetemekkel dolgozó, elkötelezett nőnek, Dr. Temparance Brennannek köszönhető. Az alaptörténet szerint ez a Dr. Brennan egy kitalált szövetségi labor, a Jefferson Intézet antropológus munkatársa, aki csak akkor hagyja magukra az intézetben vizsgált "alanyokat", ha éppen egy bűntett helyszínén kell egy-egy csontból megállapítani az áldozat nemét vagy halálának körülményeit. Útközben pihenésképpen egyéb esetekről értekezik szakavatott munkatársaival. A történet katalizátora, Seeley Booth egészen különleges FBI-ügynök, aki a hullák utánpótlásáról gondoskodik, ha Dr. Brennan éppen kifogyna belőlük. Tőle származik a cím is, hiszen Booth ügynök becézi kedvesen csak Bonesnak (csontnak) Dr. Brennant, az oszladozó tetemek megszállottját. A sokat látott ügynök jól kiegészíti az elvarázsolt kutatót, akit annyira lekötnek a medencecsontok és a csigolyák, hogy eddig leélt évei során még nem volt ideje a tévénézésre, a zenehallgatásra és az életre úgy általában.



Az egyes részek forgatókönyvei nagyon jól kitalált, kidolgozott, sokszor sokkoló történetek, amelyet a szórakoztató szereplőgárdán kívül a kiváló operatőri munka is megdob. Az eseteket a krimik és az orvosos sorozatok egyvelegéből kreálták, a dramaturgia pedig minden egyes részben hasonló: találnak egy oszladozó tetemet vagy már teljesen lebomlott csontvázat valami hülye helyen, például hűtőszekrényben, csomagtartóban, szeméttelepen vagy egy országos hírű magániskola kertjében egy fára fellógatva. A betépett forgatókönyvírók egyszer küldték bulizni egy éjszakai klubba a szerencsétlen doktornőt, de ő még ott is egy mumifikálódott holttestbe botlott.

Szóval, a csontokat elszállítják az intézetbe, ahol egy pár fős stáb esik neki teljes szakértelmével a megboldogultnak. Az összeszokott csapat csupa félőrült figurából áll (köztük van maga az intézet egyik tulajdonosa is), akik olyan jelentéktelen apróságokra szakosodtak, mint mondjuk a csontokat rágcsáló férgek pontos fajmeghatározása, amelyek élőhelyéből a gyilkosság körülményeire, helyszínére lehet következtetni. Itt ugyanis gyilkosságokról van szó – nem is a legszebb tálalásban. (Az egyik epizódban például azért gyilkoltak meg egy fiatal nőt, hogy kivágják a hasából már kilenchónapos magzatát. A gyilkos új kisdedet szeretett volna magának a halálba rázott régi helyett. Minderre néhány csontból jött rá a csapat.)



A milliomospalánta féregszakértő mellett tagja még a stábnak egy csontrekonstrukciós ifjú kolléga és egy 3D-s arcalkotó rendszerre specializálódott kollegina is, aki azzal segíti a nyomozást, hogy akár egy apró koponyadarabka alapján képes a halott eredeti arcát ábrázoló, háromdimenziós képet vetíteni a térbe. A valóságban ilyen szerkentyű még nem létezik, mint ahogy DNS-tesztet sem csinálnak sehol tíz perc alatt, és a talajmintákat még levenni sem lehetne annyi idő alatt, ami a sorozatban már arra is elég, hogy színre és szagra bontva tálalják az eredményt. A széria tehát mindvégig a fantázia és a valóság határán mozog. Szerencsére az operatőr csak elvétve mutogatja a maradványokat, inkább csak sejteti, hogy min dolgoznak a szakértők, vagy olyan közeli képet mutat, hogy mire a néző rájönne, pontosan mit is lát, addigra már régen nem azt látja. A következtetések az epizódok végére természetesen összeállnak, és Booth ügynök bekasznizza a gaz elkövetőt. Ez azonban már csak egy kötelező dramaturgiai elem, mert a sorozatot a megoldáshoz vezető út egyes lépései és a gyilkosságok mögötti emberi sorsok teszik érdekessé és meghökkentővé.



Az igencsak tragikus történeteket a szereplőgárda agymenései ellensúlyozzák, akik még egy felismerhetetlenségig elszenesedett tetem tanulmányozása közben is képesek heveny röhögőgörcsöt kiváltani a nézőből, ami megint csak az alkotókat dicséri. Az már persze egyéntől függ, ki mennyire bírja gyomorral amint Brennan és Booth vacsorája közben a test lebomlásának fázisai is "terítékre kerülnek", avagy miként bukkan házi kedvencünk kutyasétáltatás közben napi betevő felkarcsontjára, de hát a szerelmi száltól egyelőre megfosztottak minket a producerek, és kénytelenek vagyunk a hülyeséggel és a csontokkal beérni. Itthon most a második évad fut a tévében, de a tengerentúlon éppen a negyediket nézik a rajongók. A zenei betétek amúgy ebben a sorozatban is kiválóak, és mondhatunk az amerikaiakra sok mindent, lehetnek az egyszerű tömegkultúra képviselői, lehetnek a nézők meghülyítői és leegyszerűsödött agyú tévés csökevényeket kinevelő gaz őskapitalista producerek, de hogy a filmek mellett tévésorozatokat is nagyon tudnak csinálni, az tény. Feltéve persze, hogy éppen nem sztrájkolnak a forgatókönyvírók, mert olyankor bizony nem csak az anyagi, de a könnyed ellazulás hiányát jelentő kár is tetemes lehet.


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés