free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Visszakapni a férjem

pszichologus@borsa.hu         Címkék: kapcsolat, probléma, pszichológus, szakértő, tanács 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet a gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Titanilla!
 
7 éve élek a férjemmel, van két gyerekünk, 1 és 3 évesek. December elején jöttem rá, hogy a férjemnek viszonya van az egyik kolléganőjével. Azt mondja, beleszeretett, de ennek ellenére velem, velünk akar maradni. Kb. két hétig gondolkozott, hogy hogyan is döntsön, azt mondta, elsősorban engem nézett, nem a két kicsit. Szeret, de nem szerelemmel, és csodás volt az az 5 hónap is, amit a szeretőjével töltött (munka után 1–1 óra, meg pár alkalommal szabadságon is volt, és egész nap együtt voltak, mozi satöbbi). Szeretem őt, és szeretnénk folytatni, vagy inkább újrakezdeni. Azt mondja, kezdi elfelejteni a nőt, nagyon fontos vagyok neki, úgy érzi jól döntött, amikor engem választott, bár azért bizonytalan.

A nőt elhagyta a férje, az egyik gyereküket is elveszi tőle, ezért ki van borulva (ezt mondjuk megértem), pszichológushoz jár. Én attól félek, hogy nehogy lelkileg hasson a férjemre úgy, hogy miatta ment tönkre az élete, és ezért legyen ővele. A férjem az elején megmondta neki, hogy ő csak pótlék, engem nem fog elhagyni (igaz, azért ott volt ez a bizonytalankodás részéről). Próbáltam "éretten" felfogni ezt a dolgot, próbáltam jól kezelni, nem veszekedtem a férjemmel, nem volt kiabálás, csak sok beszélgetés. Azóta átrágtuk magunkat mindenen: mit hol rontottunk el, miért kellett neki a szerető... (azt mondja, csak jött, nem akarta ő tulajdonképpen, csak könnyen adta magát). Próbálok megbocsátani, elfelejteni valamennyire, hogy ennyit hazudott, becsapott, megalázott, megcsalt, de nem tudom, hogy hogyan lehetne… Van 1–2 nap, amikor jól érzem magam, aztán úgy érzem, visszasüllyedek a gödör mélyére… Már arra is gondoltam, hogy megölöm magam…

Az normális, hogy félek "boldog" lenni, elengedni magam??? Attól félek, hogy ha én vidáman várom haza, nyugodt leszek, a szeretőjén meg azt látja, hogy szenved, esetleg elhagy, mondván a nőnek nagyobb szüksége van rá… Viszont attól is félek, hogy ha magamba zuhanok, és nem próbálok meg felállni, akkor meg azért hagy el, mert a nő mindig vidám és nyugodt volt, és ha együtt lenne vele, akkor biztos újra jól lenne. Nem tudom, mit tegyek, hogy viselkedjek… Hogy bocsássak meg???

Azt mondja soha többé nem tesz ilyet, mert megbánta. A szexuális életünk azóta is jó, sőt, jobb, mint előtte. Úgy érzem, most, hogy megcsapott az elvesztésének a szele, jobban figyelek rá, többet szeretkezünk, többet beszélünk, ő is változott pozitívan, csak én nem tudok felejteni… Mit tegyek?
 
Kata

Kedves Kata!

A leveled alapján úgy látom, hogy a saját stabilitásod kizárólag a férjed lépéseinek függvénye. Őt azonban ugyancsak bizonytalannak és labilisnak értékeled: mintha nem lenne képes egyértelmű döntést hozni, és a továbbiakban aszerint cselekedni, hanem bármi kizökkenthetné és eltéríthetné arról az útról, amelyen elindult. Kérdés, hogy valóban úgy áll-e a dolog, hogy ha túl vidám vagy, akkor "sajnálatból" lép le a másik nőhöz, ha meg meglehetősen depressziós, akkor azért hagy el, mert ugyan ki szeretne egy feleséget folyamatosan pátyolgatni. Magyarán: igaz-e az, hogy egyfolytában monitoroznod, figyelned kell a viselkedésedet – olyannyira, hogy sohasem lehetsz őszintén önmagad –, annak érdekében, hogy mindig a férjed aktuális hangulatához igazodj, nehogy elronts valamit, és újból eltávolodjon tőled/tőletek? Mi marad így a spontaneitásodból, a saját, őszinte érzéseidből: belőled?

A fentiek alapján a kérdésem az, hogy nem veszel-e túl nagy terhet a válladra akkor, amikor a szeretőhöz járás mögött kizárólag a saját felelősségedet keresed, és a vélt hibáid korrigálásában próbálod felfedezni az egyetlen lehetséges megoldást. Nem lehet-e, hogy van némi igazság abban is, amit a férjed állít magyarázatképpen, nevezetesen, hogy egyszerűen kéznél volt egy csaj, ő meg túlságosan önző és meggondolatlan volt ahhoz, hogy felmérje a lehetséges fájdalmakat és veszteségeket, ezért beleugrott egy látszólag habkönnyű kalandba (ami nyilván odáig volt rózsaszínű, amíg bele nem gubancolódott a felelősségek, lojalitások, nagy horderejű döntések kusza hálójába. Aztán a habot elfújta a szél.)?

A megbocsátás, azt hiszem, úgy tud elkezdődni, hogy a másik fél tényleg bocsánatot kér. Amíg nem érezzük, hogy szívből megbánta, amit tett – ennek pedig elég egyértelmű jelei lehetnek a beszélgetés során az őszinte és nyílt feltárulkozástól a nekünk okozott fájdalom tudatosításán és valódi átélésén keresztül! –, addig inkább rágódunk, mintsem hogy valóban a helyükre tennénk a dolgokat. Házassági konfliktusok esetén nemcsak az a fontos, hogy megbocsássunk a másiknak, hanem az is, amint azt a levelem elején pedzegettem már, hogy viszonylag tisztán lássuk az eseményekben játszott szerepeket és felelősségeket. Hogy aztán magunknak is képesek legyünk feloldozást adni. Az öngyilkossági gondolataid alapján azt látom, mintha időnként minden hibát saját magadnak rónál fel, máskor meg tehetetlen, passzív áldozatként tekintenél magadra. A közös pont a reménytelenség: akár kizárólagosan hibáztathatóként, bűnösként, akár védtelen, kiszolgáltatott feleségként nézel magadra, nehezen találhatsz olyan pontot, ahol a férjedhez kapcsolódhatnál azért, hogy együtt hozzátok helyre a dolgokat. A közösség vállalása nélkül viszont tényleg menthetetlen egy házasság.

A leveledből azt olvasom ki, hogy alapvetően jó nyomon indultatok el – sok beszélgetés, egymásra figyelés, törődés, ami például a szexuális életetek intenzívebbé válásában és javulásában is nyomon követhető. Bár érthető, hogy még bizalmatlan vagy, hosszú távon érdemes végiggondolnod: aki túlságosan óvatosan játszik a párkapcsolatokban, az nem kockáztatja ugyan az újabb padlóra kerülést, de túl sok jó sem érheti az életben (hiszen ha örökké elővigyázatosak vagyunk, akkor óriási falakat vonunk magunk köré, amik védelmet nyújtanak ugyan, de ha senki sem ugorhat át rajtuk, akkor éppen azt a közelséget gátolják meg, ami nélkül nem létezhet valódi szerelem!). A másikhoz való visszatalálás persze idő kérdése, de a házasságban csak úgy érdemes bennmaradni, ha el tudjuk képzelni, hogy a gyenge pontjainkat ismét felvállalhatjuk némi vonakodás/idegenkedés után.

A további, alapos beszélgetésekhez, a felelősségek "újraelosztásához" és az újraközeledéshez kitartást és nagyon sok sikert kívánok!

Üdvözlettel: Fiáth Tita


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés