free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A nők tehetnek a férfihipochondriáért?

Borsa         Címkék: betegség, egészség, férfi, hipochondria, nők 0 hozzászólás

A férfiak ritkábban lesznek betegek, de ha mégis, akkor tökélyre fejlesztve művelik. Azért nem árt nekünk, nőknek átgondolni az ebben játszott szerepünket!

Bár a sumák, drogfüggő Sick Boy a Trainspottingban nem egy azonnal a szívünkbe zárható karakter, az influenzától haldokló szerelmünk kéthetes ápolása során talán eszünkbe jut, hogy inkább vele húznánk le egy vad délutánt, mint hogy még egy napig hallgassuk a teátrális nyöszörgést a kisszobából. "Nem a jajveszékelés idegesít, ha beteg a barátom – mondja egy lányismerős, aki korábban rákbetegekkel is foglalkozott –, hanem a színház. Oké, nem kellemes a nátha, de miért kell ahhoz asszisztálnom, hogy eljátsszuk: itt már csak a rózsafüzér meg a Szent Antalka szoborzsebébe dugott húszezres segíthet?" Mindjárt kiderítjük!



A statisztikák szerint a férfiak ugyan ritkábban esnek ágynak, de ha mégis jelentkezik valamilyen probléma, akkor súlyosabb tünetekben fejeződik ki, és gyakrabban vezet halálhoz. Egy egészségpszichológus – szerintem kissé szexista – megjegyzése szerint: "a nők megbetegednek, a férfiak meg meghalnak." A pasik a doktorokat is ritkábban látogatják: "Ami a nők számára mindennapos – állítja egy háziorvos –, az a férfiaknál eseményszámba megy. Többnyire a feleségeik rángatják ide őket, elmondják helyettük a tüneteiket, sőt, ők válaszolnak az olyan kérdéseimre is, mint hogy mennyire fáj ez vagy az a terület, ha megnyomom." A betegségekről kialakított véleményünket és tudásunkat ugyanakkor nemcsak a tapasztalataink és az ismereteink befolyásolják – nem mellékesen információgyűjtésben is jobbak a nők! –, hanem az a mód is, ahogyan elmeséljük a nyavalyáink történetét. Míg az asszonyok képesek délutánokat átbeszélni a tüneteikről, műtéteikről vagy a szülésekről, addig a férfiak egymás között maximum a másnaposság szimptómáinak ecseteléséig jutnak el. Mindennek a végeredménye pedig, hogy az egészségügy területének specialistáivá önképzett hölgyekkel szemben az urak kábé úgy mozognak az orvoslás labirintusában, mint a hímzőfonalosztályon.



A macsóság problematikája ugyancsak nem hagyható figyelmen kívül, ha megpróbálunk nem röhögni a múlhatatlan hányinger miatt immáron négy napja sopánkodó kedvesünkön. A domináns, karakán, ezer veszéllyel szembeszálló hagyományos férfiidollal nehézkesen fésülhető össze a megbetegedés lehetősége (a hérosz legfeljebb sebesül: kard és nem vírus által vész el). A sérthetetlenség illúziója okán az alfahím bátran elszív napi két-három csomag pipadohányt, porszívócsőnyi kokaincsíkokat, mellé pedig jöhetnek az üveg whiskyk desszertnek. A szaknyelven "kockázati magatartásnak" elkeresztelt vadulások miatt a teremtés koronái, akárcsak a mosónők, sajnos korán halnak. Ami viszont témánk szempontjából különösen fontos, és amire egy angol szerző hívta fel a figyelmet: "Egyfolytában siránkozunk, hogy milyen borzasztóan nőiesek napjainkban a férfiak, meg hogy hová tűnt a régi jó keménység. Ha meg előlép egy tökös gyerek, akkor az a baj: hú, milyen egészségtelenül él! Szerintem a legtöbb férfi épp emiatt gondolja úgy, hogy jobb az egészséget kockáztatni, mint hogy állandóan nőiesnek, egyes esetekben pedig éppen melegnek nevezzék az embert, csak mert odafigyel magára!"



A férfias férfi tehát fittyet hány az egészségére, orvoshoz pedig szökőévente csak egyszer, akkor is a mamával. Ugyanarról a cikk elején említett pasiról volna szó, akinek napok óta teába kell áztatni a pirítóst, csak mert piros a torka? Ha jobban belegondolunk, nincs itt akkora ellentmondás: a férfiak tényleg ritkábban lesznek betegek, de ha egyszer úgy döntenek, hogy mégis megengedik maguknak a luxust, akkor hadd szóljon! (Nem véletlenül használom a döntés szót: egy holland vizsgálat szerint a férfiak általában azért beszélnek kevesebbet a tüneteikről, és azért nem kopogtatnak a rendelőkben sem, mert inkább nem mennek táppénzre, amikor rosszul érzik magukat. Ha viszont a melóra összepontosítanak, akkor kevésbé tűnnek fontosnak az adott kórral együtt járó olyan testi problémák, mint például a rekedtség, orrfolyás, hátfájás – amikre az otthon fekvők természetesen fokozott figyelmet fordítanak.)

Tegyük fel tehát, hogy életünk párja elhatározza, és kijelenti, hogy az a rettenet, ami most éppen őbenne zajlik, bizony Betegség! Kulturális alapszabály, amint azt fentebb írtam volt, hogy "a férfi nem lehet beteg – ha mégis, akkor feltétlenül súlyos, a testi működéseket jócskán veszélyeztető fennforgással illik számolnunk". A srácok többsége nem is tesz mást, mint igazodik az előíráshoz, amikor "beteg lesz": ha végre odafigyel például a néhány napja tartó mellkasi fájdalomra, akkor valószínű, hogy a röntgenosztályra siet "száraz mellhártyagyulladás-gyanúval", ahelyett, hogy a konditermi megerőltetés izomláza ugrana be elsőként.



A nők, akik épp a macsóideológiából kiindulva nem veszik komolyan, ha a társuk néhány "piszlicsáré tünetecskét" megemlít, voltaképpen maguk is hozzájárulnak a drámázáshoz. Ha egy férfinek csak akkor jár a betegstátusz, ha párhuzamosan már a sírásókkal kell tárgyalni, akkor borítékolható, hogy elő is fogja adni a Nagybeteget – annak az összes, gyerekkori magatartásmintákhoz visszacsúszott részletével: jajgatással, nyögéssel, ujjszopással –, ami már valóban minden, csak nem felnőtt férfihez méltó viselkedés. Úgyhogy ha eluntuk a citromos borogatás készítését enyhe hőemelkedésnél, vagy hogy a bokaficammal rendszeresen az intenzívre szaladjunk éjszaka, akkor gondoljuk át újból a férfihipochondriában játszott, talán nem is jelentéktelen szerepünket!


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés