free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Amikor a gyerek gyászol

pszichologus@borsa.hu         Címkék: gyász, probléma, pszichológus, szakértő, tanács 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet a gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Üdvözlöm!
 
Tegnap elpusztult a Kutyusunk, akit imádtunk, szerettünk, és a mindenünk volt! A fiam, aki 5 éves, ezt mind látta, kivéve a halálát, mert elvittük orvoshoz, és ott történt az elaltatás. A körülményei, azt hiszem, nem ide tartoznak! A fiam azóta szó szerint őrjöng, aztán néha megnyugszik. Utál, hogy elvittem a kutyánkat, és vele akar lenni! Őrjöngés alatt értem, hogy mindent rugdos, átrendezi a szobáját, hogy állandó káosz legyen körülötte, sír, mindent széttép, és minket is nagyon bánt szavakkal és fizikailag is! Nagyon csúnya szavakat használ, és fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem, és hogyan enyhítsem a fájdalmát, hogyan segíthetnék neki. Nagyon kétségbe vagyunk esve! Kérem segítsenek!

Köszönettel: Edit

Kedves Edit,

egy háziállat halála – különösen akkor, ha annyira kötődünk hozzá, amennyire Ön is írja a levelében – voltaképpen ugyanolyan intenzív gyászreakciókat indíthat el, mint egy családtag elveszítése. A gyász pedig, az elvárttal vagy a kulturálisan előírttal ellentétben, sokszor nem szomorúságban és csendes sírdogálásban jelenik meg. Hozzátartozhat az érzelmi dermedtség, az intenzív harag az élet igazságtalansága és felfoghatatlansága miatt, a tehetetlen és "céltáblát" kereső düh, az alkudozás megpróbálása – "Istenem, jó leszek, csak hozd vissza!" –, a reménytelenség és kilátástalanság depresszív érzései, illetve a beletörődés, majd a történtek beépítése az egyéb tapasztalataink közé. Ezek az állapotok sokszor nem is különülnek el időben egymástól: egy fél óráig ilyenek vagyunk, aztán a következő percekben inkább olyanok, sőt, egyidejűleg is átélhetjük a különböző, ambivalens érzelmeket. Amit első közelítésben mondani tudok tehát, az az, hogy a gyermek dühe voltaképpen érthető, és természetes is. Nézzük a "kezelését"!

A levelében azt írja, hogy az orvosnál történtek, illetve a haldoklás "körülményei" nem tartoznak ide. Rendben, feltételezem, hogy gyorsan meg akarta írni ezt a pár sort, hogy minél előbb tanácsot kaphasson. Mégis: valahogy arra következtetek a sietségből és az elhallgatásból, hogy nehezen beszél olyan történésekről és helyzetekről, amelyek érzelmileg felkavaróak, amiken valahogy jobb lenne "túl lenni", aztán elfelejteni az egészet. Akárhogy álljon is a dolog, roppant fontosnak tartom, hogy a gyerek életkorának megfelelően próbáljanak meg mégis elbeszélgetni vele mindarról őszintén, ami történt! Nehéz ehhez a gyermek ismerete nélkül tippeket adni: el lehet mondani mondjuk, hogy idős korban az állatok az emberekhez hasonlóan búcsút vesznek tőlünk, és egy másik világba költöznek, a többi állat mellé, ahol az ő szüleik és testvéreik vannak – ahonnan viszont nem jöhetnek vissza. Ha azonban erősen gondolunk rájuk, akkor érzik a szeretetünket, és ők is visszagondolnak miránk (a történet tetszés szerint színezhető és alakítható, de a lényeges elemeken nem érdemes változtatni: például a gyereknek tudnia kell, hogy a kutya nem térhet vissza hozzá soha többé, ugyanakkor azt is éreztetnünk kell vele, hogy mindez nem azért történt, mert ő rossz volt, vagy mert bárki meg szeretné őt büntetni. Fontos, hogy megértse: az ő viselkedésének semmi köze nincs az állat elveszítéséhez, ám a kutya "távozása" nem jelenti azt sem, hogy a kedvence "elhagyta" volna őt amiatt, mert nem szerette).

Érdemes ebben az időszakban olyan meséket mondani, amelyek valamiképpen az elmúlás, a veszteség problematikáját járják körül, de megoldást is kínálnak rá egyben (kitalálhatunk egy mesét például egy kisfiúról, aki elveszítette a kedvenc babáját a buszon, és sokat sírt miatta, de az óvodában aztán megismerkedett egy helyes lánnyal, akinek elmesélte a fájdalmát, és aki elhívta magához, megmutatta a hintáját és az ő babáit; onnantól kezdve mindig együtt játszottak és így tovább. A történetekben szerepeljen tehát valamilyen, a szereplőt érzelmileg megterhelő veszteség, annak elmesélése, hogy mi mindent élt át a főhős, amikor ez megtörtént vele, végezetül pedig érje őt valamilyen jó dolog is – ami nyilván nem pótolhatja az elveszített tárgyát/kapcsolatát, de új utakat mindenképp mutat neki. Érdemes egy-egy mesébe beleszőni azt is, hogy mi történt az elveszített játékkal/állattal: hol van most, mit csinál – megnyugtatásképpen, hogy a gyerek ne féljen attól, hogy a kutyát jelenleg valami baj érheti).

Ezekbe a mesélésekbe, játékokba bevonhatják a kisfiút is úgy, hogy felkínálnak egy mese- vagy bábjátékkezdeményt, amit ő a felnőttekkel együtt továbbjátszik a saját fantáziájának, vágyainak és félelmeinek megfelelően (például akár úgy, hogy a játékban olykor-olykor visszatér az elveszített kedvenc!). Lehet ő az a szereplő, aki elveszít valakit, vagy épp az elveszített játék vagy állat. A játék során kiélheti az érzelmeit a haragtól kezdve a bosszúállás vagy a meg nem történtté tétel vágyán át a szomorúságig. Fontos, hogy igyekezzenek úgy alakítani a történeteket, hogy a befejezés, vagyis a sztori legvége azért megnyugtató legyen.

Fontosnak tartom azt is, hogy a "realitás síkján" elmeséljék a gyereknek, hogy Önöket is nagyon bántja a kutya elveszítése (például: "Ma reggel nekem is eszembe jutott a kiskutya, és egy kicsit szomorú is voltam, hogy milyen kár, hogy már nincs velünk, de aztán megértettem, hogy most más fontos dolgai is adódtak, amiket el kell intéznie – itt ki lehet találni egy mesét arról, hogy milyen kalandokba keveredik éppen a Kutyus). Mindez azért lényeges, hogy a gyerek mintát láthasson arra, hogyan gyászolnak a szülei. Hogy ne csak a harag és az agresszivitás álljon rendelkezésére a veszteséggel kapcsolatos érzései "formába öntéséhez" és kifejezéséhez. Lényeges az is, hogy megértse, Önök sem azért vitték el a kutyát az orvoshoz, és nem azért nem hozták vissza onnan, hogy fájdalmat okozzanak neki, hanem mert ezt kellett tenniük az állat érdekében (az "állat érdekei" nyilván azokból a mesékből következhetnek majd, amiket elmondanak neki).

Összefoglalva: én a gyermek értelmi képességeihez és életkorához igazított őszinteség híve vagyok. A fájdalmat nem lehet megspórolni: a veszteség így is, úgy is nehéz, viszont megbirkózni meg lehet vele anélkül, hogy hosszú távon súlyos, maradandó sérüléseket szereznénk. Remélem, tudtam valamennyit segíteni!

Üdvözlettel: Fiáth Tita


LÉGY TRENDI!

Abercrombie@Fitch, Hollister, Stance, Oakley márkák webáruháza

Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés