free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Csiszér Zsuzsi: Nők a fólia mögött

Borsa         Címkék: csiszérzsuzsi, festő, gyerek, interjú, művészet 1 hozzászólás

Blogot ír, jógázik, régen DJ-zett is, és figyeli, hogy kenik össze a szalvétát a gyerekek díszítésképp. Merthogy ihletet is meríthet ebből a művész. Interjú.

Csiszér Zsuzsi festőművész a Várfok Galériában évente rendez kiállítást. Munkáit az interneten és külföldön is lehet látni, de egy-egy képe komoly gyűjtők falán is ott lóg. Csiszér Zsuzsi ma kétgyermekes anyuka, aki jógázni jár, de saját elmondása szerint valaha minden buliban ott volt a fővárosban.

Borsa: Veszprémben, a művelődési központban volt az első kiállításod. Most, húsz évvel később a Tallini Magyar Intézet mutatja be a Patrik látja repülni a gömböket című kiállításodat.
Csiszér Zsuzsi: Tavaly Berlinben és Párizsban is volt kiállításom. A Patrik látja repülni a gömböket egy 2006-os munkám, és akkor kezdtem el nagy arcokat festeni. Ez a korszakom egyébként a mai napig tart, csak most már kicsit finomítottam rajta.

Húsz év alatt mi változott a festészetedben?
- Azt vártam, hogy több mindent meg tudok valósítani abból, ami eszembe jut, és most reszketek, hogy maradjon elég idő az ötletekre. Mindig úgy járok, hogy van egy gondolatom, de közben bejön egy fontosabb dolog, ami kapcsolódik egy régebbi ötlethez, akkor azon kezdek el pörögni, a másikat félreteszem, mert attól még a gondolat jó volt, aztán a félretett dolgok csak gyülekeznek, és ez idegesítő. Mindig érdekel valami, most például jógázom, és nem értem, miért nem kezdtem el már tizenöt éve.



Hogyan találkoztál a jógával?
- Közös kiállításom volt egy festőnővel, aki elmondta, hogy jógaiskolát fog nyitni. Ősszel kipróbáltam egy órát, és amellett, hogy jólesett a mozgás, azt is élveztem, hogy társaságban vagyok, mert egyébként a nap nagy részében otthon festek tök egyedül. Meg egy kétgyerekes anyuka eléggé szűk mozgásteret alkot saját magának, sokszor nem is tud mást csinálni, csak a gyerek és a munka között mozog. A jóga el is gondolkoztat, például ott a fejenállás, ami hülyeség, értelmetlen, mert nem természetes, de mégis valahogy kiteljesíti és összegzi a test belső energiáit. Az egész öngyógyítás is: ha a tested, az izmaid rendben vannak, akkor reménykedhetsz benne, hogy majd belül is helyreáll a rend. Nekem pedig elég kaotikus a belsőm, évekig hol itt voltam, hol ott, de nem találtam meg az egyensúlyt. Így most könnyebb.

Már közgyűjteményben is vannak műveid. Ezt úgy kell elképzelni, hogy bement a kiállításodra valaki, és közölte, hogy egy múzeumnak szeretné megvenni ezt vagy azt a képet?
- Pontosan. De amikor az Ericsson Galériában volt kiállításom, akkor megkérdezték, hogy meg tudok-e válni egy bizonyos képemtől, én meg természetesen azt mondtam, hogy igen.

Lenne olyan is, amelyiktől nem tudnál megválni?
- Nem, olyan nincs. Ha olyan helyre kerül, ahol sokan láthatják, és még szeretem is azt a képet (mert azért nem mindegyiket szeretem), akkor szívesen veszem, hogy oda kerül. Sokkal jobb annál, mintha unásig látnám a saját műtermemben.



Van olyan képed, amit mondjuk megutálsz munka közben?
- A festészet nagyon érdekes, mert nemcsak az a lényeg hogy az általam kívánt körülbelüli maximumot megfessem, hanem van egy misztikus oldala is. Van olyan kép, aminek aurája van, amelyik elkezd élni, sőt, még befolyásol is: jó vagy rossz energiákat közvetít. Van olyan kép, amelyik hiába tök jó, de egyszerűen nem tudok ránézni, el kell tennem, mert amikor dolgoztam vele, karamboloztam. Ilyen szférái is vannak egy-egy képnek – ezeket sokszor átfestem, átalakítom.

Nagy szónak érezted, amikor az első képed közgyűjteménybe került?
- Persze, először minden nagy szó, de aztán elkezd az embernek a hiúsága felülkerekedni, és akkor el is fogadod, hogy amit csinálsz, az jó. Ilyenkor szokott jönni a rossz kritika. De ez természetes, és ami pillanatnyilag rossznak tűnik, abból biztos tanulok valamit. A mai művészeknek ott van például a média és még sok csatorna, ami támogatni és rontani is tudja a helyzetet, ami mentén el lehet sodródni, de vissza is lehet kerülni az adott szituációba. Ilyenek lehetnek a téves gondolatok, a téves utak vagy a hiúság. De közben meg kell tartanod magadban azt, amiért az egészet elkezdted, ami a lényeg: hogy ez csak egy eszköz, ez nem lehet a cél.

Nálad mi a lényeg? Az, amit a blogodban írtál, hogy "másoknak is áramlási utakat nyitok"?
- Lehet, hogy nem is tudom, mi a lényeg. A blogomban egyébként olyan kérdéseket vetek fel, amelyekről az emberek nem is gondolnák, hogy kérdések lehetnek. A választ persze nem tudom, én csak kérdéseket próbálok feltenni. Ez is csak egy játék - olyan, mint a festés. Nekem mindig akkor lesznek jók a képeim, amikor nem gondolom olyan véresen komolyan, hanem játszom. Ha túlságosan belegondolok, megbénulok a felelősségtől, hogy mit, miért, mikor és hogyan csinálok. Valami ilyesmi a tanítás is.



És a Children's art works project?
- Ez egy olyan projekt, ahol valami játéknak indul, és a végén komoly munka lesz belőle. Észrevettem, hogy a gyerekeim, amikor nem figyelnek különösebben semmire, hanem csak ülnek az asztalnál, akkor is alkotnak: pakolgatják a tányérokat, aztán a poharat is beleteszik a "képbe", és adnak neki egy címet. Ahogy nőnek, ezek a képeik is változnak, és azáltal is, hogy én figyelem őket, és meg is mondom nekik, hogy tetszik, sőt van, hogy le is fényképezem. Figyelem, hogyan jön létre az alkotási folyamat. Ez egyébként nem egy különleges dolog, csak általában nem figyelünk rá oda, hogy a gyerek hogyan öntötte körbe a cukrot a szalvétára unalomból, csak gépiesen összepakolunk, pedig ez az ő kis világa volt ott, a tányérban. Sajnos később az oviban, a suliban a sok egyforma sisakos hóember miatt könnyen elveszhet ez a kreativitás. A projekt ezekről az őszinte gyermeki munkákról szól, a művészek is kaphatnak tőlük ihletet.

A gyerekeidet tudatosan terelgeted a művészet felé?
- Eszem ágában sincs! Ez csak egy játék. Sokszor inkább nem is mondok semmit a rajzaikra, mert nem szeretném őket befolyásolni, hagyom, hadd csinálják, amit akarnak. Én kislányként például utáltam színezni, tök értelmetlen, felesleges dolognak tartottam, csak koptatom a ceruzát, és kész. De a színezőt sem tiltom le otthon, mert az is jó valamire: már az elsős tankönyvükben is van színezés, hogy megszokják az apró kis mozdulatokat, amik később az íráshoz kellenek majd.

A férjed zenével foglalkozik, te festesz. A gyerekeitek örökölték a művészi érzéket?
- Még korai lenne megmondani. A nagyobbik lányunk hatéves, ő táncol, balettozik, nem tud egy helyben megülni. A kicsi pedig négyéves, ő inkább ül a sarokban és rajzol.



Azt írtad a blogodban, hogy vannak, akik elutasítóan kezelik a festészetet. Pontosan mire gondoltál?
- Mindig más műfaj kerül előtérbe. Most nagy divat a fotózás, de például a Saatchi Galéria Londonban kitalálta, hogy a festészetet hozzuk vissza a köztudatba. El tudom hinni, hogy a festészet valakinek a szemében ódon, elavult műfaj lehet, annyi új dolog van, annyi mindenben lehet már kommunikálni. De én úgy gondolom, hogy a graffitiművész, a festőművész, a konceptuális művész, a public art művész, a médiaművész stb. elférnek egymás mellett, mindegyik fontos.

Foglalkoztál már zenei témákkal, a természettel vagy az álmokkal. Most min dolgozol?
- A zenét mindig fontosnak tartottam, hiszen régen DJ-ztem is. Ebből mára annyi maradt, hogy ragaszkodom ahhoz, hogy a kiállításmegnyitómon élő zene legyen. Ma az izgat, hogy mi van a dolgok mögött. Maga a kérdésfeltevés is izgalmas, sokszor ironikusan tépem ki a felületeket a környezetükből. De a kérdés rám is vonatkozik, a téma mindig egy kicsit én is vagyok. És mostanában foglalkoztat a csomagolás, a műanyag is. Nőket ábrázolok fólia mögött, ami – mint egy fátyol vagy egy függöny – titkot rejt, ahogyan mindannyian titkolunk valamit, még saját magunk előtt is.


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés