free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Tűsarkú vs. tornacipő

Borsa         Címkék: , smink, teszt, tornacipő, tűsarkú 26 hozzászólás

Mindennap sminkelni és tűsarkúban tipegni nem leányálom, de a másik véglet, a teljesen natúr kinézet sem a legjobb. Kéthetes tesztben próbáltuk ki mindkettőt.

Nőnek lenni kemény meló, és akkor még nem a gyereknevelésre és a havibajokra gondolunk, ezekbe bele se merünk menni. Olyan egyszerű mindennapi rutinnak számító dolgok jutottak eszünkbe, mint a napi smink, a reggeli hajbodorítás és a tűsarkú. Minden tiszteletünk azoké a csajoké, akik nap mint nap fél órával korábban képesek felkelni azért, hogy reggel nyolcra tökéletes formába hozzák magukat. Az elmúlt két hétben teszteltünk, de most nem krémeket vagy bőrradírokat tettünk próbára, hanem saját magunkat. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyi időbe és energiába telik nőnek lenni, azaz minden egyes nap hajat mosni, sminkelni, csinosan öltözködni, és vajon a befektetett idő és energia megéri-e.

Kéthetes tesztünk alatt az egyik héten a laza, "szigetes" vonalat követtük, minden harmadik napon mostunk csak hajat, egyáltalán nem sminkeltünk, a tűsarkúakat messzire elkerültük. Csak semmi szőrtelenítés vagy felesleges önkényeztető időtöltés. Ezzel szemben a második héten minden apró részletre kínosan ügyeltünk, tökéletes smink, kifogástalan öltözék, tűsarkú, és persze egy kozmetikust is beiktattunk az optikai tuning érdekében. A második hét végére levontuk a konzekvenciát, és rájöttünk, hogy igazi csajnak lenni egyáltalán nem könnyű feladat.

Első hét: lestrapáltság indul

Hétfőn még nagyon lelkesek és felszabadultak voltunk, ugyanis semmi sem jobb annál, mint 7.50-kor kelni, és 8.15-kor menetkészen ülni az ágyon, és olvasgatással elütni az időt az indulásig. Nem volt semmi felesleges cicomázás, csak egy gyors tusolás, na meg néhány véletlenszerűen magunkra dobált ruha, kész. Még arra is jutott időnk, hogy igyunk egy kávét, amiről az állandó rohanás miatt az utóbbi hónapokban kénytelenek voltunk leszokni. Aztán ahogy szépen haladtunk előre a héten, a lelkesedésünk is lassanként alábbhagyott, ugyanis elkezdett zavarni minket az egyre sűrűsödő szemöldökünk. Aztán valahogy attól sem lettünk boldogok, hogy szerda környékén a heti rendszerességgel felbukkanó szem alatti karikák is előkerültek, és a szabályok értelmében se szemöldökcsipeszhez, se korrektorhoz nem nyúlhattunk, ami valamelyest javíthatna az ábrázatunkon, ezáltal a közérzetünkön.



Összességében leginkább az zavart minket, hogy a szerkesztőségben több kolléga is rémülten kérdezgetett bennünket afelől érdeklődve, hogy miért vagyunk ennyire lestrapáltak és sápadtak. A mélypontot azonban mégsem a kollégák megjegyzései jelentették számunkra, csütörtök este ugyanis betértünk a jól bevált törzshelyünkre, ahol az üzletvezető – észrevéve igencsak elgyötört kinézetünket – egy pohár bort küldött a megmentésünkre, hát remek, más nem is hiányzott, mint hogy valaki azt higgye rólunk, csak azért, mert natúr hetet tartunk, valami tragikus fordulat történt az életünkben. Persze mi minden egyes adandó alkalommal bőszen hangoztattuk, semmi bajunk, csak tesztelünk. Próbáltuk menteni a menthetőt.



Az igazi ciki csak ezután jött, ugyanis a hét utolsó munkanapján már a főszerkesztő is megszólt, ugyanis pénteken sikerült előhúzni a szekrényből a lehető legkényelmesebb, bár kétségkívül igencsak kifogásolható állapotban lévő nadrágunkat és a hozzá leginkább passzoló tornacipőnket. Az elmúlt öt nap után semennyi kedvünk sem volt bulizni menni, főleg annak tudatában, hogy a közvélemény szerint szörnyen lestrapáltan nézünk ki, így aztán tőlünk szokatlan módon kihagytuk a szokásos péntek esti ereszd el a hajamat. Mi lepődtünk meg magunkon a legjobban, amikor a hét végére ráébredtünk, hogy egyszerűen nem élvezzük a tesztünk első hetét, hiába a sminkelés helyett alvással töltött percek és a felhőtlen tornacipős lét, nekünk valahogy kezdett diszkomfortérzetünk lenni, és most először nem mástól, hanem saját magunktól.

Második hét: rúzsozás indul

Az első napon rögtön késéssel kezdtük a hetet, ugyanis elfelejtettünk számolni azzal, hogy az alapozó, a szemhéjpúder és a rúzs felvitele hosszabb időt igényel, mint amennyit eredetileg beterveztünk, és ekkor még a tűsarkúban való közlekedéssel nem is számoltunk. Ezért, bár aznap BKV-val mentünk volna dolgozni, a rúzsozással elvesztegetett percek miatt kénytelenek voltunk kocsiba ülni. Az egész napos tűsarkúban való tipegés meghozta az eredményt: az előző héttel ellentétben most nem a sajnálkozó tekinteteket, hanem a dicsérő szavakat gyűjthettük be, és mit érdekelt minket a sajgó lábunk, ha valaki a szenvedéseink helyett a vékony bokánkat látta!



A szabályok értelmében egyszer kozmetikushoz is el kellett mennünk, ami miatt ugyan le kellett mondanunk egy vacsorát, de megérte, ugyanis az előző héten növesztett Kiszel Tündi-féle szemöldökünktől háromnegyed óra és egy jó adag gyanta után megváltunk. Aztán csakúgy, mint a natúr hét esetében, a lelkesedésünk a hét második felében ebben az esetben is kezdett alábbhagyni. Állandóan késésben voltunk, rohanva szárítottuk a hajunkat, a kocsiban sminkeltünk, és a lábunk is egyre többet sajgott, de legalább azzal a tudattal vonultunk be minden egyes nap a szerkesztőségbe, hogy tökéletesen jó nők vagyunk, vagy legalábbis kihoztuk magunkból a maximumot.



Az esti programok miatt az arcunkat mindig újra kellett rajzolni, ami miatt állandóan késésben voltunk, de csütörtökre már egészen hozzászoktunk ahhoz, hogy egy kis túlzással ugyan, de a napunk nagy részét azzal töltjük, hogy a lefolyt szemfestékünket renováljuk. Az előző héttel ellentétben a "sminkes" hétvégén belevetettük magunkat az éjszakába, azonban repertoárunkban lévő legszebb tűsarkú annyira törte a lábunkat, hogy amíg a többiek vígan ropták a táncparketten, mi a bárpultnál vodkába fojtottuk a bánatunkat, és titkon örültünk, hogy ennek a hétnek is vége.

Tornacipő vs. tűsarok

Összességében egyik hetet sem élveztük teljes egészében, valahogy mindkettő nagyon szélsőségesre sikeredett. A natúr héten kimondottan rossz volt a közérzetünk attól, hogy még minimális sminket sem használhatunk, és kócos frizuránk sem dobott fel minket igazán, hiába fürödtünk, és váltottunk ruhát minden egyes nap, valahogy nem éreztük jól magunkat a bőrünkben. Ebben a tekintetben a "csajos" héten nem voltak problémáink, reggelente ugyan 20-30 perccel korábban kellett felkelni, de szerintünk megszokható. Az egyetlen, amivel képtelenek voltunk megbarátkozni, a tűsarkú volt, hordunk ugyan, de átlagosan két-három hetente egyszer, így aztán a "csajos" hét igencsak megviselte a lábunkat. Mi úgy döntöttünk, hogy a változatosság gyönyörködtet alapon az adott reggelen és a hangulatunktól függően fogjuk eldönteni, hogy melyik vonal mellett tesszük le a voksunkat. De minden tiszteletünk azoké a csajoké, akiknek a hét minden napján van erejük nőnek lenni.


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés