Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Kínkeservek nagykorban: ránk aggatott becenevek

– pészM –         Címkék: becenév, gyerek, kapcsolat, munka, névadás 16 hozzászólás

Beceneve szinte mindenkinek van, de persze nem mindegy, mi ragadt rajta az emberen. Mi a kevésbé szerencsésekről elmélkedünk most, mindenki okulására.

Mielőtt továbbkattint bárki, nem, nem a neves telefontársaság szponzorálja a cikkünket, ez a becenevezgetés, becézés már régóta kikívánkozik belőlünk. Egyfelől azért, mert mi magunk is nyögjük nagykorunkra a hülyébbnél hülyébb beceneveket, amiket fizikailag fáj viselni, és amikkel egy bizonyos életkort betöltve képtelenség azonosulni, másfelől: hát olyanokba botlani lépten-nyomon (a legkevésbé odaillő helyzetekben), hogy nem mehetünk el szó nélkül a jelenség mellett. A röhögés és a szégyenpír úsznak szinkronban. Ettől függetlenül az embert az apja meg a rokonok a sírig így fogják már szólítani, szóval ebbe bele kell törődni. Tetszettek volna forradalmat csinálni anno, ahogy a költő mondaná.



Nem Ádámtól-Évától megyünk, nyugi, de azért lássuk be: minden normális gyerek kap ilyen édesgető-kényeztető neveket a gügyögő szülőktől, tantiktól, nagyobb testvértől: Gombóc, Mézike, Huncutka, Pomponi, Picur, Kisfőnök, ne ragozzuk. Tegyük fel, hogy ez bájos és rendjén való – olyannyira, hogy például ezért nem is érteni, hogy kisgyerekek egyáltalán hogyan kaphatnak olyan neveket, mint Károly, Lőrinc, Rozália vagy Ilona, embereket kizárólag felnőttként (sőt öregként) hívhatnak így, szerintünk. Mindegy.

Viszont nagyon észnél kell lenni: már kamaszkorban szorosabban kéne tartani a gyeplőt, mert a szemét kortársak vérszemet kapnak, és hagyján, hogy futótűzként terjed az iskolában az amúgy sem sok büszkeségre okot adó ragadvány, de ki is színezik, rímeltetik, csúfolókkal toldják meg, és kapáltak, kész. Amíg otthon meg a szomszédok közt bájos a Csuti meg az Öcsike meg a Menyus vagy a Gömbi, addig a legkínosabb, amikor már az osztályfőnök is így nevez, hovatovább az egyes fizikafeleletre is ekképp szólít fel a szakállas, istenverte tanár, hogyaszondja "Na, Cuncuska, pattanjon!". Ebből már csak elégtelen születhet, lássuk be. (Egyébként ennek az egész névadási mizériának így utólag nézve még a legirgalmasabb állomása, amikor általánosban a vezetéknév és annak becézett formulái hódítanak, mindenki Kisbíró, Doba, Hora, Kovi, Rapó etc. Arany idők voltak, most már tudjuk.)



Az idő telik, mi meg azon kapjuk magunkat, hogy már rég betöltöttük a 25-öt, de még mindig Tökinek, Prücsöknek, Szuszinak meg Pötyinek hívnak minket, szóval merő ciki az élet, és mindenkit irigylünk, aki legalább annyira szerencsés, hogy Pistának, Pityunak, Jóskának vagy Marisnak becézik. Munkahelyet váltunk, más városba költözünk, a századik plasztikai műtéten is túl vagyunk, de megint jön valami oberokos az új munkahelyre a sötét múltból, és kezdődik elölről az egész horrorfilm. Tesznek ezek a névdivatra, a korra, a külső változásokra! Aki gyerekként Bütyök, Mucika meg Vöri volt, annak a fejfájára is ezt vésik, ez hétszentség. Lassan ott tartunk, hogy tényleg beírjuk a CV-nkbe is, jöjjön a legrosszabb, legyen a HR-es majomnak is egy jó napja. Belefáradtunk. (Legutóbbi példánk, amikor vezető beosztású, jól szituált harmincas hölgykolléga az első munkanapjára belibben a kis feketében, és a terem hátsó sarkából előrohan egy exévfolyamtárs a gimiből, a nyakába borul, és mintha az életéért üvöltene: "Lucska, gratulálok, annyira nagyon jó, hogy felvettek!” Na, ilyen startból tessék felsővezetőként felállni, kérem.)



De a magánéletünkbe is besompolyog ez az egész rémség. Amikor az életünk szerelme a leggyengédebb pillanatban halkan odaleheli, hogy Böcse, Luxi vagy Suna… akkor szerintünk a másodperc törtrésze alatt minden egész eltörik, és azt ember már össze nem forrasztja. Ilyenkor az azonnali szakítás legyen az első gondolatunk, vagy fizessünk be valami brutális elektrosokk-kezelésre. Ebből következik egyébként, hogy a kapcsolatunkban a belső becézgetésekkel bánjunk takarékosan, ugyanis minél inkább rákapunk a hülyeségre, annál nagyobb a sansz, hogy szélesebb nézőközönség előtt is kiszalad a szánkon a kicsinyítő és becéző képzőkkel sűrűn tűzdelt cukiság. Ezekre a szalonspicc és a kontrollvesztés nagymértékben rá is segít, aztán már késő zokogni, hogy a céges karácsonyi bulin a részeg pasink mindenki füle hallatára Mucinyuszinak, Risza-queennek, Bogyókámnak meg Muffinnak szólít – a Mogyoróról nem is beszélve. A melóhelyi renomé súlyos mélyrepülésbe kezd, és nem mondhatnánk, hogy X-aktába botlottunk. Roló le.

De van ennek szerintünk egy még irritálóbb válfaja. Amikor nagynevű és rangos fórumokon, kerekasztalokon és interjúkon többek – érzékeltetve a régre datálható sógorkomaságot, hangot és nyomatékot is adnak a legendás haverságnak – nem azt mondják a vezérigazgatóról/íróról/Nobel-díjas professzorról, hogy XY (=vezetéknév és keresztnév), hanem úgy beszélnek róla, hogy a Kosztolányi Nyunyi a tanulmányában ezt fejtette ki, és a Báthory Putyi amikor bejött a kávézóba, hjaa, amikor a Németh Pistu aláírta a szerződést etc., etc. Szóval az országos cimboraság nem csak ekképp kommunikálható, szerintünk, és annyira kiérezhető az izzadságszag az ilyen fogalmazásmódból, annyira idegenek az "elit" szövegkörnyezetben ezek a becéző formulák, hogy fáj hallani. És talán erőltetni sem feltétlenül kellene.



Summa summarum: bármennyire is a hétköznapi élet és gyakorlat része, válogassuk meg, mikor-hol-kire zúdítjuk az édeskedést és jópofaságot, nagyon erősen figyelembe véve az életkort és a miliőt. Senkinek sem hiányzik a tudathasadásos állapot a meglévő szégyen mellé a puttonyba. És ha nem vagyunk képben, mennyire megkeserítheti az ember életét egy-egy nem megfelelő ragadvány, forduljunk bátran olyan ismerőseinkhez, akiket a fentebbi vagy azokhoz hasonló csúfságokkal illetnek nap mint nap. Fognak tudni mesélni.


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »



Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés