free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A pasi szakít

pszichologus@borsa.hu         Címkék: család, párkapcsolat, pszichológus, szakértő, tanács 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet a gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Tita!
 
A segítséged szeretném kérni, a problémám elég összetett! Közös megegyezéssel szakítottunk a párommal, de szerintem mindkettőnknek az Igazi voltunk/vagyunk! Áprilisban lennénk öt évesek: húsvét hétfőn hoztak össze bennünket a párom nővére és a férje. Mindkettőnknek ez volt az első komoly kapcsolata. Én 26 vagyok, Ő 30 éves. Nagy szerelem lett belőle... persze idővel felmerültek különböző problémák, mint például a munkája, az anyagi problémák, majd most a részemről a családon belüli erőszak... Ő egyéni vállalkozóként gazdálkodik a szüleivel egy tanyán, rengeteget dolgozik, a szülőkkel egymásra vannak utalva, de ezt szeretné csinálni. Érzelmes, családcentrikus, zárkózott pasi, nehezen mutatja ki az érzelmeit. Igazából a munka a mindene. Nem sokat voltunk együtt, egy héten csak 2–3-szor találkoztunk, akkor is este, nyaralni pedig csak max. 3 napra mehettünk el. Nehéz volt elfogadni, talán még most sem tudom... Hááát, nem ilyen kapcsolatra vágyik az ember lánya, de szeretem nagyon. A szülei meg is jegyezték, hogy látszik, hogy szeretem, hogy ragaszkodom hozzá, csak a körülményeit nem tudom elfogadni. Lehet benne valami!

Szerintem fél attól, hogy nem tudja megadni azt, amit szeretnék, és ezért kezdeményezte a szakítást, én meg mint jókislány beleegyeztem: ha menni akar, hadd menjen. Mindketten inkább a másikra és a szülőkre összpontosítunk, mint saját magunkra. Úgy gondolom, szeret még, csak a körülményeink miatt nem tudunk egyről a kettőre lépni, ezért inkább elenged, mondván, Ő csak lejjebb fog süllyedni, és nem bír kilábalni a bajaiból. Én is itthon vagyok a szülői házban, mint írtam, elég feszült a helyzet. Apám sokat iszik, nem fizet semmi rezsit, és még ráadásul ha rájön az ötperc, verekszik valami régi sérelme miatt. Én sem tudok mit csinálni: ez a 22-es csapdája. Nem hagyhatom itthon anyut, mert kirakja, vagy esetleg még rosszabb, ezért a párommal sem tudtam/tudok összeköltözni. Ugyan volna hová, de nincs lakható állapotban a ház. Szóval megvan mindkettőnknek a maga keresztje...

A szakításra visszatérve: volt több szünetünk, hol én, hol ő kezdeményezte, de mindig folytattuk. Most egy hónapnyi szünet után SMS-ben mondta ki a végszót, majd egy hete beszéltünk, de nem derült ki, hogy szeret-e még, vagy már nem. A nővére panaszkodott, hogy neki és a szüleinek sem mond semmit, begubózik, rágja magát. Ezután felhívtam, hogy akkor beszéljen velem, de arra sem hajlandó. Abszolút nem tudom, mit tegyek, az biztos, hogy most nem zaklatom semmilyen formában, hátha visszatalál magától is hozzám!

Előre is köszönöm a választ! Üdvözlettel: Zsófi

Kedves Zsófi,

valóban összetett a helyzet, de azt kell mondanom, alaposan megkönnyítetted dolgomat azzal, hogy szinte mindent kimondtál, amit nekem kellett volna a viszontlevélben. Egyfelől: kiváló éleslátás és főhajtás, másfelől pedig: ahogy helyettem okosan megfogalmazod a válaszokat, nem teszed-e ugyanígy egyszerűbbé mások életét is? A barátod dönt valahogy, Te pedig jókislány módjára elfogadod. A szüleid egy házassági válság kellős közepén, erre  közéjük veted magad úgy, hogy be is vallod: "Mindketten inkább a másikra és a szülőkre összpontosítunk, mint saját magunkra". Bizony. A megoldás pedig elmozdulni egy kicsit a saját iránytűd szerint, a saját érdekeid és igényeid irányába. Hogyan?

Nézzük először az otthoni ügyeket! Illúzió azt hinni, hogy meg tudod oldani az anyukád életét, vagy hogy meg tudod védeni őt. Sőt, bennem felmerült a kérdés, hogy mi célt szolgál most az édesapád régi sérelmeinek az előráncigálása. Miért indul el a veszekedés, és milyen forgatókönyv szerint zajlik? Próbáld meg végiggondolni mindezt úgy, hogy nem egyvalakit nevezel ki bűnbaknak (pl. "Az apám ilyen meg olyan, iszik és bántja szegény anyámat!"), hanem úgy, hogy valamennyi szereplő viselkedésének okaira odafigyelsz. Mit tesz az anyukád, amikor az édesapád inni kezd? Hogyan következnek egymásból az események, és mi lehet a mögöttes jelentésük a család életében? Mi a te szereped az egészben? Mikor és hogyan lépsz be a szülők között zajló eseményekbe? Mennyiben szolgálja a veszekedés azt, hogy Téged otthon tartsanak /röghöz kössenek (hiszen amíg közbe kell avatkoznod, amíg éreztetik veled, hogy nélkülözhetetlen vagy, addig szívtelennek minősülsz, ha elkezded a saját életedet élni, és összepakolod a holmidat)? Az én véleményem az, hogy senkinek sincs joga olyan mértékben irányítani a másik életét – jelen esetben az említett sakkban tartással: "Nem hagyhatsz itt, mert akkor minden tönkremegy!" –, hogy az a másik cserébe a saját élete feladására kényszerüljön. Ez nem szoros kapcsolat, hanem olyan egymásba olvadás, amikor elválaszthatatlan, hogy ki kicsoda, és kinek mi a szerepe (jelen esetben konkrétan te vagy az édesanyád anyukája, nem pedig fordítva).

Próbáld meg úgy végiggondolni a családi helyzetet, hogy ha téged kivennénk a játszmából, mi történne! Sokszor nem is gondolnánk, hogy az emberekből milyen rejtett erőtartalékok tudnak előbújni és működésbe lépni, ha egy – egyébként igen rosszul beállított – egyensúlyi helyzet felbomlik. A rendőrségtől a segítő rokonok bevonásán át az elvonókúráig, barátokig, szomszédokig sok mindent végigzongorázhatsz. A lényeg, hogy kezdj el olyan megoldásokról elmélkedni, amik a te hiányodban is működőképesek! Mindez nem csak a barátod miatt fontos. Ahhoz, hogy különálló, autonóm, saját identitással rendelkező, egészséges, felnőtt ember legyél, muszáj leválnod a szüleidről (és ezt nem földrajzi értelemben, a különköltözést szem előtt tartva mondom, hanem inkább a teljes családi rendszert, a szereplők egymáshoz való viszonyát tekintetbe véve!).

A barátoddal kapcsolatban hasonlóképpen: egy dolog, hogy valakinek rengeteget kell dolgoznia, hogy biztosítsa a megélhetését, és ezt meg is teszi. Ennek azonban a nem-kommunikáláshoz semmi köze. Mivel a párkapcsolat a Te életedet is masszívan meghatározza, igenis jogod van tudni, hogy hányadán álltok, és miért következett be a szakítás. Okos hipotéziseket állítasz fel arról, hogy milyen okok húzódhatnak meg a háttérben, de tesztelned akkor is kell őket! Mert köteles vagy mondjuk elfogadni annak a lánynak a rád ruházott szerepét, aki, ha "nem kapja meg, amit szeretne", egyből odébb áll? Félreértés ne essék, lehet, hogy valóban nem akarnád azt az életet tanyástól-anyósostól, és magad kezdeményeznéd a szakítást egy idő után. Mégis, talán jogod van érvelni, mondjuk azt mondani, hogy szereted őt annyira, hogy legalább megpróbálod vele a kapcsolatot. Hogy te dönthess arról, mi az, amit felvállalsz, és mi az, amit nem.
Szokásomhoz híven tehát ismét azt mondanám, hogy ha fontosak vagytok egymásnak, akkor szánjatok időt egy hosszabb, őszinte beszélgetésre arról, hogy kinek mik a félelmei a másikkal kapcsolatban – és arról is, hogy kinek mik az erősségei, ki mit vállalna fel a másikért. Remélem, sikerül legalább arról meggyőznöd, hogy akár folytatjátok, akár nem, a továbblépéshez mindenképp szükségetek van a közös dolgok átrágásához!

Mindehhez kitartást és sok sikert kívánok, üdvözlettel: Fiáth Tita


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés