free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Önérvényesítés húsvétkor is

Fiáth Tita         Címkék: család, húsvét, kapcsolat, pszichológus, tipp 0 hozzászólás

Megfelelő stílusban és hatékonyan kommunikálni aranyat ér, főleg a húsvéti családi látogatások során. Támadó védekezés és védekező támadás helyett.

Nagy ünnepek, egymás családjánál eltölthető, többesélyes munkaszüneti napok küszöbén mi mást tehetne a lelkiismeretes Borsapszichológus, mint hogy túlélőcsomagot készít az oroszlánbarlangba igyekvő gyanútlanoknak. A csapda – a karácsonyhoz, mindenszentekhez vagy a ballagásszezonhoz hasonlóan – unalmasan sematikus, mégis az egyéni variációk széles palettájának enged teret. Kinél töltsük a vasárnapot és kinél a hétfőt, ha a barátunk édesapja éppúgy a hajnali locsolkodásra készíti elő a vödröket, mint ahogy a mi nagyapánk az öntözőslagot? Hogyan értessük meg az anyósunkkal immár hatodszorra, hogy nem egy, csak neki címzett kényszerbetegség, hanem vegetáriánus táplálkozás, ha egy falatkát sem veszünk magunkhoz a tormás sonkatekercséből? Mi lehet a legkevésbé önalázó reakciónk, amikor rivális sógornők kereszttüzében arról megy az élc, hogy megfelelő készségek híján mi az idén is a nagyanyánk aprósütijét hoztuk kóstolóba?



Bármilyen mélyre találjon is be egy-egy jól irányzott mondat a szívünk közepén, ha el akarjuk kerülni az ünnepi cirkuszt – ami, mint tudjuk, általában a legjobb alkalom arra, hogy piszlicsáré semmiségek álöltözetében a húszéves sérelmeket előgöngyölíthessük –, első lépésként meg kell tanulnunk pontosan megérteni, amit hallottunk. Célszerű egy-két mondatban összefoglalni a másik szavait. "Nem igaz, hogy ilyen nagyképű vagy, hogy nem tudsz leereszkedni a nagybátyámékig egy koccintás meg két kölnicsepp erejéig! Hogy ne kelljen összebüdösítened a drága gönceidet, mi?!" Erre válaszolhatunk valami olyasmit, hogy "Ha jól értem, azt akarod mondani, hogy lenézően viselkedek, amikor a munkabeosztásom miatt nem érek rá meglátogatni őket." Ahelyett tehát, hogy visszacsapnánk, hogy "Te beszélsz, aki az anyáméknál nem vagy hajlandó pohárból inni, mert szerinted nem elég higiénikusak?", inkább ellenőrizzük, hogy pontosan értettük-e a hallottakat. Ezzel egyrészt tisztázhatjuk a saját torzításainkat, időt nyerhetünk, és jelezhetjük a másiknak, hogy nincs kedvünk tovább korbácsolni az indulatokat: ezúttal a probléma megoldásában vagyunk érdekeltek.



A másik figyelmes végighallgatása után még egyszer célszerű összefoglalni az elhangzottakat, és kiegészíteni a saját vélekedéseinkkel, valahogy így: "Ezek szerint úgy látod, hogy önző vagyok, mert arra kértelek, hogy az idén is nálunk aludjunk húsvétkor, és csak hétfő délben menjünk át a szüleidhez. Oké. Én viszont úgy gondolom, hogy egyszerűen csak próbálok lavírozgatni, és ebben segítségre volna szükségem. Tudod, hogy a tesóm Amerikába utazik, és az idén ez az utolsó közös családi ünnep, amit együtt tölthetünk. Nem egoista, inkább figyelmes szeretnék lenni velük szemben, de azt persze megértem, hogy a te családodnak rosszul esik, ha úgy látják, mindig az én rokonságom kerül előtérbe. Úgyhogy azt javasolnám, hogy egyezzünk meg abban, hogy karácsonykor nálatok leszünk hosszabb ideig, hm?"

A stílus kicsit modorosnak tűnhet, de azt mindenki a saját szájíze szerint szabhatja át. A technika lényege, hogy amellett, hogy nem pöccenünk azonnal a bennünket ért negatív kritikára, és türelmesen végighallgatjuk/visszajelezzük azt, amit megértettünk belőle, egyben igyekszünk kifejezni a saját álláspontunkat is. Vagyis ahelyett, hogy azonnal roppantanánk egy nagyot a gerincoszlopunkon, és a vádaktól vagy a visszautasítástól való félelmünkben rögvest megtennénk, amit kértek tőlünk, megpróbálunk olyan megoldást találni a szituációban, amely mindkettőnk nézőpontját tiszteletben tartja. Sem a saját igazunkkal nem tolakszunk a sor elejére – ez volna a kiállhatatlan, makacs, agresszív megoldás –, sem a másiknak nem hódolunk be, hanem a partnerünkkel és az önmagunkkal szemben tanúsított egyenlő mértékű elfogadást és tiszteletet tartjuk szem előtt.



A fenti példa elsősorban a védekezésről, az önvédelemről szólt. Nézzük, mi a teendő akkor, ha mi magunk szeretnénk kérni valamit a másiktól, vagy visszajelezni olyasmit, ami nagyon nem volt az ínyünkre korábban. Alapszabály, hogy a társunk minősítése helyett mindig önmagunkról beszéljünk. Az "Akkora paraszt vagy, amikor nem állsz ki mellettem, ha gúnyol az anyád!" típusú megjegyzések automatikus védekező reakciókat indítanak be a másik félben ("Hogy én, paraszt? Mert nem avatkozom a ti dolgotokba! Te meg egy kis mitugrász vagy, amikor végre leülnék a bátyáddal dumálni, folyton csak lógsz rajtunk. Megfojtasz!"). Ha nem akarunk egy végkimerülésig tartó licitbe bocsátkozni a bunkóság mértékéről, akkor jobb, ha mindvégig a saját érzéseinknél maradunk, és valahogy így fordítjuk le a fenti mondatokat: "Félek, hogy megint azt fogom gondolni, hogy nem állsz ki mellettem, amikor egy szót sem szólsz, ha az anyukádék megjegyzéseket tesznek rám. Olyankor annyira egyedül érzem magam, és olyan szomorú leszek, hogy legszívesebben hazajönnék. Azt is tudom, hogy az arcomra van írva, és csak még jobban elkeserít, hogy úgy jön ki, mintha én mérgezném meg a hangulatot. Jólesne, ha éreztetnéd a családodban, hogy mellettem állsz. Igen, voltaképpen szeretnélek megkérni, hogy előttük is mutasd ki, hogy összetartozunk."



Ha a saját érzéseinkről beszélünk, a másik egyszerűen nem tud fogást találni rajtunk. Azzal ugyanis tudok vitatkozni, ha tahónak neveztél, de arra, hogy TE mit éreztél egy adott helyzetben, nincs mit mondanom, hiszen azok a TE érzéseid (legfeljebb azt válaszolhatom, hogy talán nem jól értelmezed a szitut; mindez viszont már egy konstruktív, problémamegoldó beszélgetés kezdete lehet, amelyben a felek egymásnak segítenek abban, hogy a helyzeteknek ne csak a negatív, számukra hátrányos oldalát vegyék figyelembe, hanem a pozitív jeleket is). Amennyiben a kéréseinket ügyesen vezetjük be – tehát elmondjuk, hogy hogyan következik a kívánságunk abból, ahogy látjuk a dolgokat, és ahogy magunkat érezzük –, és azt is jelezzük, hogy jogunk van egy kapcsolatban ahhoz, hogy nekünk is legyenek igényeink, a siker jóval valószínűbb, mint a földhöz csapkodós hisztiknél. Ha a kérésünk kritikátlan teljesítése nem is, de a jó hangulat, a kapcsolat és a bizalom erősödése, valamint a minimum középutas, mindenkit jó érzéssel eltöltő végeredmény garantált. Ennél pedig mi lehet fontosabb? Talán hogy kellemes húsvéti ünnepeket kívánjak!



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés