free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Nemzetközi konyhák, jóféle idegenek

Borsa         Címkék: étel, étterem, kaja, kritika, nemzetközi 0 hozzászólás

Mi örömmel kóstoljuk a világ konyháinak ízeit, de a rossz tapasztalatok sem hiányoznak, ami a budapesti felhozatalt illeti. Most a vállalhatóakból jön egy csokor.

Kicsit körbenézünk, hogy merre induljunk akkor, ha megcsömörlöttünk a hagyományos kifőzdék menüsorától, és valami jóféle "külhoni ízre" vágyunk. Vannak ugyan ilyen-olyan gyorséttermek, de mi megpróbáltuk ennél egy fokkal magasabbra tenni a lécet, és igyekszünk vállalható minőségi konyhák felé kalauzolni az olvasót. Makulák persze akadnak itt-ott, de mi egy finom vacsoráért hajlandóak vagyunk szemet hunyni ezek fölött, és ha árban sem mennek a kritikus határ fölé, akkor – tekintve a hazai, amúgy elég gyászos felhozatalt – örömmel hangot adunk az elégedettségünknek. Első körben négy konyhát kerestünk fel.

Momotaro - Budapest, Széchenyi u. 16.

A hangulat nagyjából olyan, mint egy menzán, sőt a belső kialakítás is, hosszú faasztalok és támla nélkül faszékek. Vendégmarasztalónak semmiképpen sem mondanám. Az étlap színes fénymásolt lap belehúzva műanyag bugyiba, elég elkeserítően néz ki. A kiszolgálás viszont kedves és előzékeny, bár tényleg nem egy top kategóriás helyről beszélünk. Az étlap bőséges, és olyan különlegességek is vannak rajta, mint a száznapos tojás, a csirkeláb és a marhagyomor. Mi ezeket kihagytuk.



Beérkezésünkkor fehértea került az asztalunkra, amiből repetázni is lehet, ha valakinek bejön. A hely különlegessége az úgynevezett ramen, vagy más néven tésztaleves, de itt most senki ne az instant borzalmakra gondoljon. Bőséges egytálétel számtalan formában, bár az ára elég húzós, 1200 és 1800 forint között van, viszont cserébe hatalmas adagot kapunk. Az árak nem igazán barátiak – főleg, ha más kínai éttermeket veszünk figyelembe –, a főételek 1500 forintnál kezdődnek, és nincs benne a köret, viszont olyan hatalmas adagot kapunk, hogy megvan belőle a másnapi ebéd is. Amit érdemes kipróbálni, az a házi tészta, ami köszönő viszonyban sincs a kínai gyorséttermekben kapható pirított tésztával – itt tényleg helyben készül maga a tészta is. A hely hangulata egészen furcsa – bár tényleg nem szép, mégis teljesen kényelmesen és otthonosan érzi magát benne az ember. Törzshelynek sem utolsó, és egy jót enni mindig lehet a Momotaróban.

Taperia Sergio - IX., Budapest, Márton u. 35/A

Ha valakinek nincs aktuálisan pénze vagy ideje, hogy elutazzon, akkor nyugodtan gondolja azt egy szép estén, hogy ő most elutazott, egy idegen városban van, majd metrózzon el a Klinikákhoz, és irány a Márton utca, a valamikori Márton söröző (kocsma) helyén nyílt Taperia Sergio. Pici, alig tízasztalos helyiség utcára nyíló portállal, ha jól helyezkedünk, gyakorlatilag az utcán ülve érezhetjük magunkat. Semmi extra dizájn, mégis hangulatos, kifejezetten mediterrán jellegű hely, az étlapon nem túl nagy, de autentikus spanyol és latin-amerikai falatokkal. Alapvetően tapasok (falatkák, borkorcsolyák), kolbászfélék, sajtok, empanadák határozzák meg az étlapot, de vannak húsételek, például uruguayi módra készült marhaszelet, néhány leves és desszert is. Pont akkora a választék, hogy az ember biztos lehet benne: minden frissen készül, és valóban, az aprócska konyhában a szakácsnő a rendelés felvételekor kezdi gyártani a kért tételeket.



A kiszolgálás már-már tökéletes, ha a tulajdonos nincs ott, akkor is kedves, udvarias, szívből mosolygó a pincér, aki abban a pillanatban hozza a hamutartót, amikor leteszem a villát és a cigarettás doboz felé nyúlok. Nem egy elsőrandis hely, tekintve, hogy az ételek meglehetősen fokhagymásak-fűszeresek, de egy összeszokott párnak remek találkahely egy hosszú munkanap után. És persze (persze?) azokra a gyerekekre is gondoltak, akik nem csípős paprikán és fokhagymán nevelkedtek, számukra van rántott hús és sajt, meg gesztenyepüré is. Feltétlenül célszerű megkóstolni az argentin borokat, vannak olyan jók, mint a magyarok, és a személyzet segít kiválasztani az ízben leginkább megfelelő tapas-t hozzá. Aki az édességet szereti, az ne hagyja ki a dulce de lechével készült finomságokat, el fog ámulni. Az árak pedig ahhoz képest, hogy majd' minden alapanyag import, egyáltalán nem szívfájdítóak, az is igaz, hogy nem csúcsminőségű termékekkel dolgoznak. Mindezek ellenére abszolút vállalható, sőt ajánlható a hely, nem véletlenül írunk róla. Ja, kártyával nem lehet fizetni, és a legközelebbi ATM a Nagyvárad téren van, ezért mindenképpen legyen nálunk készpénz. (Amúgy becsületükre váljon, hogy miután kiderült a "hiányosság" – nálunk csak kártya volt –, a hely vendégeiként távoztunk. Köszönjük.)

Carmel - VII., Budapest, Kazinczy u. 34.

A Carmel már egy éve glatt kóser étteremként működik, ami annyit tesz, hogy szigorú zsidó vallási előírásoknak kell megfelelni. A malacból készült ételek teljes mértékben ki vannak zárva, csakúgy, mint a tej és a hús bármiféle keveredése. Maga az étterem amúgy nem nagyon utal arra, hogy ott tradicionális zsidó ételeket lehet fogyasztani, néhány itt-ott elszórt képen és a háttérben szóló héber slágereken kívül egy teljesen átlagos (inkább unalmas) étterembelső fogadott minket. Este nyolc körül nem mondható, hogy telt házas volt a helyiség, a közönség viszont kivétel nélkül angolul vagy héberül kommunikált. Ami annak tudható be, hogy a Carmel főként az olyan külföldi turistákat célozza meg, akik kizárólag kóser ételeket fogyasztanak.



Ez az étlapon is meglátszik, egyrészt az árak terén, másrészt a választékon, ami inkább a tradicionális magyar konyhára hajaz, csak éppen "kóseresített" verzióban. Mi viszont zsidó ételeket szerettünk volna enni, ezért maceszgombócos húslevesre és sült kacsacombbal erősített sóletre esett a választásunk. Mind a kettő ízletesre sikeredett, a sólet pedig különösen emberes adag volt, pláne, ha azt is hozzávesszük, hogy nem mondható kimondottan könnyű éteknek. A kacsacombért pedig külön dicséret jár, mert igazán kellemesen puhára sikeredett. A kiszolgálás viszont igencsak minimalista, elég "vonalas" volt – mintha pincérrobotok lettek volna a felszolgálók: precíz, kimért, csak a legszükségesebb kommunikáció, és még véletlenül se legyen semmi nyoma valami alacsonyabb szintű kedvességnek. Érdemes volt beülni, de nem lesz a törzshelyünk.

Pándzsáb Tandoori - XIII., Budapest, Pannónia utca 3.

Isteni indiai konyhát visznek, és ezt már sokadszor volt szerencsénk személyesen is leellenőrizni. A berendezés és a belső tér meglehetősen puritán, egy-két falidísz és az aláfestő muzsika emlékeztet ugyan arra, hogy indiaiban járunk, de semmi túlzó keleti puccot vagy giccset nem kell odaképzelni. Kicsit ugyan szűkösen vagyunk, és gyöngéd homály lengi be az emeleti helyiséget, ez a legkevésbé sem zavaró a bőséges vacsora elköltése során. (Van dohányzó részlegük is, ha ez szempont.) A kiszolgálást a legnagyobb jóindulattal sem neveznénk villámgyorsnak, de nagyon pontos, udvarias, és díjazzuk, hogy megvan a saját, határozott tempója, magabiztos stílusa, és nem hívei annak a mézes-mázas erőszakoskodásnak, amitől rosszul tud lenni az ember. Legnagyobb erősségük mégis a szakértelem: nem nagyon tudtunk eddig olyat kérdezni, amire ne kaptunk volna kielégítő választ (legyen szó alapanyagról, az elkészítés módjáról, a konkrét fűszerezésről stb.)



És a lényegről: mi ott még rosszat nem ettünk, de középszerűt se nagyon. Külön piros pont jár azért, hogy minden fogásnál van lehetőségünk arra, hogy csípősebbre vagy kevésbé erősre kérjük, illetve a köretekkel is nagyon jól lehet játszani, ugyanis egy adag rizzsel bőven jóllakik két ember is. Levesben nagyon erősek, mi a lencséjükre esküszünk – az maga a nagybetűs minőség. Sűrű, ízletes, laktató fogás. Vegetáriánusok lévén kesudiós és/vagy spenótos szószban tálalt házi sajtot kérünk általában, basmati rizzsel. Óriási adagok, bőséges és minőségi alapanyagokkal, markáns fűszerezéssel. És a naan – azt semmiképp se hagyja ki az oda betérő. Friss, forró, a fokhagymás egyszerűen világbajnok, és bármelyik fogás mellé első osztályú kísérő. Igaz ugyan, hogy a maradék többnyire a hazavivős dobozkában végzi, de két-háromezer forintért így nagyjából a következő főétkezést is letudtuk, ami szerintünk kifejezetten baráti.  



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Stresszoldó ételek

Van, akin a fokhagyma, van, akin a gyömbér segít idegei megnyugtatásában.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés