free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Betegség és irigység egy párkapcsolaton belül

pszichologus@borsa.hu         Címkék: betegség, kapcsolat, probléma, pszichológus, tanács 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet a gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Tita!

16 éves lány vagyok, és azt hiszem, klinikai eset, vagy mi. Régóta zavar egy probléma, eddig nem nagyon beszéltem róla. Az utóbbi időben azonban eléggé rossz irányt vettek a dolgok. Huhh, megpróbálom vázolni a helyzetet. Édesapám meghalt, amikor 7 éves voltam. Leukémiás volt előtte jó sokáig. Nem tudom, hogy ennek van-e köze az egészhez.

Van egy barátom egy éve. Az osztálytársam, és ez nem könnyít a helyzeten, sőt. Minden kis apróságon összeveszünk. Nagyon sokszor meglepődöm a saját reakcióimon, tulajdonképpen ebben kérem a segítségedet. Megítélésem szerint elég sokszor beteg. Egész télen meg van fázva, és amikor ez elmúlik, akkor kezdődik a féléves allergiaszezon. Nálam a betegség az orrfújásnál kezdődik. Tüsszent egyet, és én rögtön elkezdem mondogatni, hogy "betegvagybetegvagy", és ezzel az őrületbe kergetem. Állandóan azzal nyúzom, hogy nincs rendesen felöltözve, tüdőgyulladása lesz. Múlt héten reggel írt egy SMS-t, hogy lázas, nem jön suliba. Szabályos fizikai rosszullét jött rám, kétszázzal vert a szívem, egész testemben remegtem, és bőgőrohamaim voltak három napig.

Szerintem ez már nem normális. Itt tennék említést arról is, hogy én ötévente egyszer vagyok beteg, és nagyon jól esne, ha néha itthon pihenhetnék egy-két napot. Ja, és napi háromszor kell mérni a vérnyomását, mert magasabb a kelleténél... További érthetetlen kirohanásaim közé tartozik például a telefon hirtelen lecsapása. Vagy hogy képtelen vagyok örülni annak, ha egy jó jegyet szerez, főleg ha nekem rosszabb. Lehet hogy egyszerűen irigy vagyok...?

Előre is köszi, kukac

Kedves kukac,

azt hiszem, te magad is látod, hogy a barátoddal való huzavonában több probléma is összecsúszik, úgyhogy bogozzunk!

Az első a testi tüneteivel kapcsolatos, saját megítélésed szerint is eltúlzott félelmed. Próbáld meg végiggondolni, hogy mi mindent mond számodra a betegség fogalma. Vajon az, hogy a szervezetünk aktívan megküzd a kórokozókkal, feltétlenül valamilyen negatív dolgot jelent-e? (Itt akár párhuzamba állíthatod a testi betegségeket és a pszichés problémákat: kutatások szerint úgy tűnik, hogy a boldog, kiegyensúlyozott emberek nem abban különböznek az orrlógató "nagyátlagtól", hogy soha semmi bajuk nincsen, hanem abban, hogy képesek a nehézségekkel megfelelő módon szembeszállni. A gondokkal való birkózás ahelyett, hogy gyengítené, inkább magabiztosabbá és "immúnisabbá" teszi őket!). Úgy tűnik, hogy számodra a "beteg állapot" a "küzdelem" helyett inkább a "hanyatláshoz" és a "veszteséghez" kapcsolódik.

Azt írod, hogy az édesapád a halála előtt hosszan betegeskedett. Talán a vele történtek, vagyis a korai negatív tapasztalataid miatt gondolod azt, hogy egy orrfújás már a tüdőgyulladás előszobája. A túláltalánosítás azonban hibás következtetésekhez, és hosszú távon egy csomó belső, illetve kapcsolati problémához vezethet. Próbáld megfigyelni, hogy amikor a barátod belázasodik vagy a fejét fájlalja, mi fut át az agyadon. Amikor kétszázzal vert a szíved, mi mindenre gondoltál/milyen fantáziaképek jelentek meg a szemed előtt? Ugyanis ha egy egyszerű testi tünet, mondjuk egy tüsszentés észlelését követően az jut eszünkbe: "Basszus, ez tutira madárinfluenza!", hamar eljuthatunk odáig, hogy a kedvesünket mindenféle katasztrófák középpontjába vizionáljuk. Az élénk, szörnyű képek természetesen kiválthatják azokat a reakciókat, amiket a valóságos helyzet is kiváltana – vagyis amikor erős szívverést kaptál, ugyanúgy reagáltál a fantáziádban lejátszódó eseményekre, mintha az a realitás lett volna!

Ahhoz, hogy kordában tudd tartani a rémületedet, és az ezzel párhuzamosan jelentkező tüneteidet (a szapora szívverést és társait), minden alkalommal kérdezd meg magadtól: "Mi jutott eszembe, milyen képeket láttam, amikor meghallottam, hogy a barátom belázasodott/gyengének érezte magát?"; "Vajon az, hogy folyik az orra, mit jelenthet a továbbiakban?"; „Mi a valószínűsége annak, hogy olyannyira tragikus a helyzet, amilyennek elsőre gondoltam?"; "Akadnak-e más, egyszerűbb magyarázatok is, mint ami nekem eszembe jutott?". A lényeg, hogy azt, ami az édesapáddal történt, próbáld meg leválasztani azokról az eseményekről, amikkel később találkozol. Érthetőbben: abból, hogy ő egy súlyos betegség következtében elhunyt, nem következik, hogy a környezetedben élők tüneteinek magyarázatakor is ugyanazt az okfejtést kellene használnod, ami korábban érvényes volt. Vagyis "A betegség feltétlenül veszteséghez, halálhoz vezet" magyarázat a barátod esetében valószínűleg nem helytálló.

A másik probléma, amit említesz, az irigység. Talán nem is az iskolai jegyek az igazán érdekesek, hiszen mindannyian óhatatlanul is összemérjük magunkat másokkal, és szeretnénk ugyanolyan jól, vagy még jobban teljesíteni, mint a többiek. Ez, azt hiszem, természetes. Viszont azt írod, hogy amellett, hogy borzasztóan aggódsz a betegségei miatt, egyszerre irigyeled is őt. Mintha nálad a "pihenés", a "törődés kiérdemlése" ugyancsak a "betegség" fogalmához társulnának! Persze a fentiek alapján ez nem is olyan meglepő: ha a legkisebb tünetet is "betegséggé" nagyítod Mások esetében, feltételezem, hogy azonnal gondoskodó, aggódó is leszel velük szemben. Minél súlyosabbá nagyítod a problémát, annál inkább. Azonban mivel nagyon gyakran élsz azzal, hogy súlyos betegségnek címkézel olyasvalamit, ami valójában nem az, könnyen kimerülhetsz a másokkal szembeni tartós, állandó odafigyelés és szolgálat miatt.

Szerintem viszont betegségtől függetlenül nyugodtan beismerheted, hogy időnként odafigyelésre és szeretetre, vagy pihenésre vágysz (vagyis nem kell ágynak esni ahhoz, hogy az embernek joga legyen némi kikapcsolódásra!). Próbálj meg olyan mértékben gondoskodni másokról, amennyire azt a helyzetük megkívánja, és figyelj oda a saját igényeidre/kívánságaidra is. (Muszáj leírnom: önmagad háttérbe szorítása nagyon szépen tükröződik a leveled legvégén, amikor végre magadról is írnál valamit, ám a következő mondatnál már megint visszaváltasz a barátod vérnyomására…) Ha egyedül nem megy, fordulj nyugodtan az iskolapszichológushoz! Ő tanácsot adhat, illetve segíthet abban, hogy olyan terapeutát találj, aki hosszabb távon, rendszeresen is találkozik veled.

Mindehhez kitartást és sok sikert kívánok! Üdvözlettel: Fiáth Tita



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés