free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Szabó Tímea: néha szembe kell nézni a Kalasnyikovval

Bene Zsófia         Címkék: afganisztán, interjú, kommunikáció, konfliktus, szabótímea 0 hozzászólás

Azt, hogy a konfliktuselhárítók marcona férfiak, csak az az apróság cáfolja, hogy interjúalanyunk egy törékeny, csinos nő. Pedig sokan köszönhetik neki az életüket.

Ülök a presszó napsütötte teraszán és egy fegyveres konfliktus megelőzési szakemberre várok. Az, hogy valahol a világban kommunikációs támogatásra szorulnak emberek ahhoz, hogy viszonylagos nyugalomban és biztonságban élhessenek, a tavaszi budapesti délelőttön egyáltalán nem tűnik valóságosnak. Aztán megérkezik Szabó Tímea és mesélni kezd, amitől én hirtelen szégyelleni kezdem a saját problémáimat és azon gondolkodom, hogy szabad e egyáltalán egyetlen rossz szót is szólnom a sorsomra. Az interjú végére minden szempontból elkényeztetettnek érzem magamat.

Borsa: Hogyan kerültél a Szegedi Egyetem kommunikáció szakáról a Harvard Egyetem kutatási programjába?

Szabó Tímea: Már az egyetem alatt is több külföldi lapnak dolgoztam újságíróként, parlamenti tudósítója voltam az Economist-nak, a Boston Globe-nak, azonban magánéleti okok miatt mentem ki Bostonba. Ez 2001-ben volt és azt gondoltam, hogy majd kint is találok újságírói munkát, azonban addigra már éreztette a hatását az akkori recesszió, és kiderült, hogy semelyik laphoz sem vesznek fel újságírót. Aztán megláttam egy hirdetést, hogy a Harvardra keresnek kutató asszisztenst, gondoltam megpróbálom, legalább egy félállásom lesz. De két-három hét után kineveztek kutatásvezetőnek és én úgy éreztem, hogy teljesen rendben van ez a pályaváltoztatás, komolyan érdekelni kezdett a dolog. Végül is, ez is egyfajta kommunikációs munka, annyira nem áll távol attól, amit eredetileg tanultam.



Mit kutattatok?
- Az ENSZ politikai szárnyának megbízásából az indonéz konfliktust, a nyugat-pápuai betelepülők helyzetének kezelését vizsgáltuk fegyveres konfliktus megelőzési szempontból, illetve a sérülékeny csoportok védelméről folyt a kutatás. Annyira érdekelni kezdett a téma, hogy amikor pár hónappal később, nyáron lehetőségem lett a Rescue Comittee civil szervezettel Pakisztánba utazni és afgán menekültek között dolgozni három hónapig, azonnal igent mondtam.

És mit szóltak ehhez a Harvardon?
- Nagyon rendesek voltak, mert simán elengedtek, és azt mondták, hogy ha lejár a három hónap, akkor visszamehetek.

Mi volt a feladat Pakisztánban?
- Pakisztánban majd' kétmillió afgán menekült élt. Egy részük még a szovjet megszállás elől hagyta el az országot, másrészük a tálibok uralma elől menekült. A pakisztáni vezetés azonban azt mondta, hogy ezek a menekültek nem politikai okok miatt, nem az ellenük irányuló erőszak miatt hagyták el Afganisztánt, hanem gazdasági okokból, és ezért fel akarták számolni az egyik legnagyobb menekült tábort, ahol közel 50 000 ember élt. A valódi ok azonban az volt, hogy a tábor területét el akarták adni. Itt egyébként elképesztő, felfoghatatlan körülmények között éltek az emberek. Nyilvánvaló, hogy aki inkább ilyen körülmények között sínylődik, minthogy visszamenjen a hazájába, az nem véletlenül jött el onnan. Egyik legfontosabb feladatunk az volt, hogy megpróbáljuk megakadályozni a tábor felszámolását. Ezt a munkát persze nem egyedül, hanem több más civil szervezettel közösen végeztük.



Hogyan nézett ki egy napotok?
- Már kora délelőtt a táborban voltunk, jártunk sátorról, sátorra – ezek ilyen fóliából készült tákolmányok, elképzelheted, hogy milyen lehet benne élni, amikor napközben gyakran ötven fok meleg van. Dél körül kénytelenek voltunk abbahagyni a munkát, mert elviselhetetlen a hőség, de délután újra és persze az irodában a kiegészítő munkák. Esténként a saját külön szállásunkon aludtunk, nem engedték, nem engedhették meg, hogy ne elkülönítve legyünk.

Mi volt az első meghatározó tapasztalat a számodra ott?
- Amikor először találkozol a menekültekkel, azt gondolják, hogy kézzelfogható segítséget hozol. Pénzt, ennivalót stb. Nagyon kell vigyázni, hogy ne csapd be őket és ne is érezzék becsapva magukat. És hát a nyomor. Az elmondhatatlan. Haldokló gyerekek, elképesztő körülmények. Néha láthatod a tévében, de az nyilván nem ugyanaz, mint ott, amikor bizonyos szempontból nem vehetsz tudomást róla. Egyszerűen nem ragadhatsz le minden pillanatban. Ez nagyon nehéz.

Sikerült elérnetek a célotokat?
- Igen ez abszolút sikersztori volt. Összehoztunk egy nemzetközi konferenciát is, és sikerült elérnünk, hogy ne zárják be a tábort.



Amikor lejárt a küldetésed ideje, visszamentél Bostonba?
- Igen, ráadásul tíz nappal szeptember 11-e előtt érkeztem vissza és újra a Harvardon kezdtem dolgozni.

Milyen volt az a nap?
- Amikor reggel az első gép becsapódott, bent voltunk az egyetemen, és a tévében láttuk, hogy mi történt. Akkor még azt hittük, hogy véletlen katasztrófa, azonban amikor a második toronyba is becsapódott a repülő, mi – tekintve, hogy pont a fegyveres konfliktusok volt az egyik kutatási területünk – pontosan tudtuk, hogy ez terrortámadás. Borzasztó volt, de az volt a legszörnyűbb, hogy az anyukám pont aznap indult Budapestről hozzám. Mivel egy pillanat alatt összeomlottak a telefonvonalak, az internet, azt sem tudtam, hogy hol jár. Kiderült, hogy őket már nem engedték Németországban felszállni, de akkor nagyon féltem.

1. Szabó Tímea: néha szembe kell nézni a Kalasnyikovval
2. Konfliktusmegoldás Afganisztánban



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés