free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Szabó Tímea: néha szembe kell nézni a Kalasnyikovval

Bene Zsófia         Címkék: afganisztán, interjú, kommunikáció, konfliktus, szabótímea 0 hozzászólás

Azt, hogy a konfliktuselhárítók marcona férfiak, csak az az apróság cáfolja, hogy interjúalanyunk egy törékeny, csinos nő. Pedig sokan köszönhetik neki az életüket.

Ezután mentél hosszú időre Afganisztánba.
- Igen. Mivel addigra beleszerettem az afgán emberekbe, kultúrába, szívesen vállaltam, hogy részt veszek abban a kutatásban, ami az afgán rendezésről szólt. Egy darabig ingáztam Kabul és Boston között, de a 27 órás repülőutak, meg az, hogy megérkezéskor állandóan véletlenül szétcincáltak a repülőtéren – mert mi az, hogy én ingázom Afganisztán és az Egyesült Államok között – nagyon terhessé vált, így novemberben, amikor vége volt az amerikai bombázásoknak inkább odaköltöztem, Egy ideig még a Harvard megbízásából az ENSZ afganisztáni missziójával dolgoztam együtt az új afgán kormány kapacitásfejlesztésén. Néhány hónappal később csatlakoztam a CARE International szervezetéhez, egy országos emberi jogi felmérést vezettem, amelynek eredményével európai és amerikai kormányoknál lobbiztunk jelentős sikerekkel. Ennek az volt az oka, hogy én inkább "valódi" afgánokkal akartam dolgozni, ezért csatlakoztam inkább egy civil szervezethez az ENSZ helyett. Úgyhogy én első nap felvettem  a helyi ruhát, nagyon sokat sétáltam, beszélgettem, utaztam, és nagyon sok mindenkivel sikerült megismerkednem. Számos barátom lett. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy úgy mennek el konfliktus övezetbe, hogy úgy gondolják náluk van a tuti megoldás és majd ők megmondják. De ez nem működik. Csak akkor lehet tenni valamit, bármiben is segíteni, ha tisztában vagy a helyi viszonyokkal, kommunikációs szokásokkal. Mondok egy példát. Az amerikaiakat többször megvezették azzal, hogy ellenséges törzsek egymásról állították azt, hogy a másik a tálib rendszer híve. És az amerikaiak ilyen információk alapján simán szétlőttek mondjuk egy esküvőt – ahol a helyi szokás szerint illik egy kicsit lövöldözni. És ez csak azon múlt, hogy egyszerűen egy kicsit sem voltak tisztában a helyi viszonyokkal, szokásokkal.



Egy pillanatra még ugorjunk vissza szeptember 11-hez. Van különbség a félelem között?
- Összehasonlítható az érzés, amit átéltél akkor, amikor a gépek lerombolták az ikertornyokat azzal, amit az ember konfliktus övezetben él át – néha szembe kell nézni a Kalasnyikovval, esetleg éppen rakétatámadásba kerül a hely, ahol vagyok, ahova önként mentem.

Nyilván amikor a nyugati civilizációban történik meg, ahol élsz, ahova születtél, akkor sokkal sokkolóbb a dolog. Félelem érzet kevésbé volt. Inkább sokk és szomorúság. Egyfajta elbizonytalanodás. Amikor Kabulban egy éjszaka arra ébredtem, hogy tőlem nem messze csapódik be egy rakéta, akkor ezt természetesebbnek éreztem, annak ellenére, hogy közvetlenebb veszélyben voltam, mint amikor New Yorkot érte a terrortámadás.

Miért jöttél el Afganisztánból?
- Egyrészt bár nagyon szerettem ott élni, és néhány havonta haza is tudtam jönni, de nagyon hiányzott a családom, a barátaim. Másrészt ugye ilyen helyre nem viheti az ember a szeretteit, és én láttam sok kollégámon, hogy mennyire megkeseredettek a magánéletükben. Mennek egyik konfliktus övezetből a másikba, dolgoznak, és egyszerűen belecsavarodnak. Magányosak, sok köztük az alkohol vagy drogfüggő. Úgyhogy eldöntöttem, hogy hazajövök. De nem volt könnyű, hónapokig nagyon deprimált voltam, iszonyúan hiányzott Afganisztán, az afgán emberek.



Mi az, ami hiányzott?
- A mentalitás. Hogy a legnagyobb nyomorban is kedvesek, barátságosak és optimisták. Turistaként még visszamentem a következő nyáron – a civil szervezeteknél dolgozó ismerőseim segítségével jutottam vízumhoz – találkoztam az ottani barátaimmal, utazgattam, nagyon sok megnézni valóm van még. Nagyon szeretnék visszamenni majd megint. Rengeteget tanultam tőlük. Igazi pozitív életszemléletet adtak, rengeteg tudást, humort. És, hogy a mi európai problémáink mennyire eltörpülnek az ottaniakhoz képest.

Mi várt itthon, milyen munkát kerestél?
- Azt tudtam, hogy továbbra is menekültekkel szeretnék foglalkozni, és nagy szerencsém volt, hogy a Magyar Helsinki Bizottságnál pont akkor volt üresedés, amikor hazajöttem. Ősszel érkeztem, és 2004 elejétől már a Menekült Programot koordináltam négy éven keresztül. Közben csatlakoztam a Lehet Más a Politika nevű civil szervezethez, ami később párttá alakult, és felkerültem az Európa Parlamenti listájukra. Nem politikus szeretnék lenni, hanem a tapasztalataimat kamatoztatni egy normális politika érdekében. Mert az, ami most van sem itthon, sem máshol nem tartható tovább.

1. Szabó Tímea: néha szembe kell nézni a Kalasnyikovval
2. Konfliktusmegoldás Afganisztánban



LÉGY TRENDI!

Abercrombie@Fitch, Hollister, Stance, Oakley márkák webáruháza

Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés