free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Akik félnek a sikertől

Fiáth Tita         Címkék: félelem, munka, nők, pszichológia, siker 0 hozzászólás

Azok a nők, akik visszariadnak mások legyőzésétől, akár vissza is táncolhatnak a jobb állás, a magasabb pozíció lehetőségétől. Pszichológusunk a sikerfélelemről.

Valószínűleg mindannyian ismerünk embereket, akiknek sohasem sikerül átszakítaniuk a célszalagot. Az egyik a főnökké való kinevezése előtt bukik le a Tescoban, mert "poénból" a görögdinnyékről a plazmatévékre ragasztgatta át az árcédulákat. A másik már századszorra csinálja végig a kilencven napos fogyókúrát, csak hogy újból tömhesse magába a szalonnás kenyeret, amikor végre megpillantja az évek óta nem látott derekát a tükörben. Akad, aki rendszeresen a harmadik rostán sül bele a monológba a Színművészetin; aki valamiért pont mindig a vizsgaidőszakra válik allergiássá és még sorolhatnám. A közös pont nem a lustaság, az "akaratgyengeség", a lúzerség, hanem a sikerfélelem.



Annak ellenére, hogy a nyugati kultúra újabban szinte kizárólag a siker hajhászására épít – a csillámporos hollywoodi álmoktól az egyetemi katedra jelképeiig –, nem árt észrevenni az érme B oldalát. A siker – legalábbis a szó hétköznapi értelmében – alapvetően kevesek számára elérhető: világos, hogy ahhoz, hogy kisfőnök legyél, ki kell egészülnöd emberekkel, akiket pattogtathatsz. Miss World évente egyszer terem, ahogy a száz méteres síkfutás világrekordja is aktuálisan csak egyvalakihez köthető. A többieknek gáncs és megvetés, no meg a sárga irigység jut osztályrészül.

Szándékosan túlzok, persze – a sikerfélelemtől szenvedők azonban éppen így észlelik a világot, pontosabban saját maguk és a többiek viszonyát. Úgy gondolják, hogy a sikeres ember óhatatlanul elmagányosodik. A "gazdagok és szépek" – szerintük – másokból csak irigységet, gyűlöletet és álszent puncsolást hívhatnak elő. Egyfelől tartanak a barátok és a hozzájuk közel állók szeretetének az elvesztésétől, másfelől viszont képtelenek megküzdeni a saját belső félelmeikkel is. Egy férfi például, aki gyerekkorában az újonnan épülő házukban arra vette rá néhány éves kisöccsét, hogy háttal menjen fel a lépcsőn – aminek következtében a gyermek lezuhant az emeletről, és meghalt –, olyan súlyos bűntudattal küzdött egész életében, amely megakadályozta a munkahelyi előrelépésben. Mintha azt gondolta volna: "Nem nekem való, hogy eredményes és boldog legyek. Megöltem az öcsémet, ezért egyfolytában vezekelnem kell!". Mivel ennek a mindent átható hiedelemnek nem is volt teljesen a tudatában, a kinevezése előtt rendszeresen elkövetett valamilyen hibát, amiért a főnökei kénytelenek voltak visszaminősíteni. Sok esetben tehát a sikerhez a bűnösség és a szégyen érzete is hozzákapcsolódhat.



A nők és a sikerfélelem viszonya már jóval általánosabb, az egész kultúránkat érintő témakör. Mivel egyelőre még mindig igen kevés női vállalatvezetővel, politikussal, kórházigazgatóval találkozunk, a nőkben máig él az előrejutástól való rettegés. "Most, hogy a nagyfőnök nyugdíjba készül, borzasztóan szorongok – mondja egy középvezetőnő, a poszt várományosa. "Nem tudom elképzelni, milyen lesz, ha a férjem fizetésének a tripláját viszem haza, vagyis hogy az anyagiak hogyan befolyásolják majd azt, hogy igazi férfinek érezhesse magát mellettem, aki képes volna akár egymaga eltartani a családját. Meg aztán maga az új munkakör… Ott aztán igazán kíméletlen a nyomulás!" A leendő főnökasszony félelme egy igen általános jelenségre mutat rá: mivel a sikerhez teljesíteni kell, a teljesítmény pedig napjainkban a kőkemény, kiélezett versenyben való részvételt kívánja meg, azok a nők, akik visszariadnak mások legyőzésétől – vagyis a burkolt agresszivitástól mint "nem nőies harctól" – akár vissza is táncolhatnak a jobb állás, a magasabb pozíció lehetőségétől.



Az elhagyatástól, mások támadásától vagy a saját, belső hangunk alattomos aknamunkájától való reszketésen kívül akad még egy igen tipikus félelem a sikerrel kapcsolatosan – állítja Ti Caine, kaliforniai hipnoterapeuta –: az elszalasztott lehetőségeinkkel való szembenézés nehézsége. Ha sikerül például leadnunk húsz kilót, automatikusan feltesszük magunknak a kérdést: "Ugyanez az erő nyilván bennem volt tíz évvel ezelőtt is. Miért nem fogytam le korábban?" Ahhoz tehát, hogy megbirkózzunk a jelenlegi elakadásainkkal vagy sikertelenségünkkel, nem árt, ha magunknak szegezzük a kérdést: Azzal, hogy nem küzdöm le ezt a problémát, voltaképpen mit akarok elkerülni? Mi történne a jövőben, ha sikerülne elérnem, amit "szándékosan" el szeretnék érni – ám valamilyen nehezen tudatosuló, homályos félelmem megakadályozza azt? Mivel boldogulok majd nehezen a jövőben (a lehetséges válaszok: Ha nem vagy képes visszanyerni a karcsúságod, elképzelhető, hogy tartasz attól, hogy vonzó nőként a férfiak elcsábítanak, és "rossz ribancnak" bélyegez majd a környezeted. Vagy: ha előbb-utóbb Te diktálsz a munkahelyeden, aggódhatsz azért is, hogy nem veted-e el óhatatlanul a sulykot, és nem leszel-e éppen olyan zsarnok, mint amilyen a jelenlegi, gyűlölt főnököd. És így tovább). A kérdés, amit fel kell tennünk, röviden ennyi: Mit vesztesz, ha nyersz?  



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés